Itt egy újabb stílus, azt is mondhatnám, hogy nesztek, itt a Mid Century Modern. 🙂 Ez az egyik személyes kedvencem, egyszerűen lenyűgöznek az ötvenes években készült ülőbútorok. Annyira időtállóak, hogy elképesztő. Sokat közülük még ma is gyártanak, ezek az igazi design klasszikusok. Biztosan ismertek jónéhányat közülük, de talán most egy kicsit közelebb kerültök hozzájuk.

Előzmények

A II. világháború után hosszú ideig tartó gazdasági fellendülés következett, elsősorban természetesen a győztes országokban, azon belül is főként az Egyesült Államokban. A felszabadult gyártókapacitás, az időközben (főként háborús célokra) kikísérletezett új anyagok rengeteg lehetőséget adtak a tervezőknek arra, hogy legmerészebb ötleteiket is megvalósítsák. Az embereknek pedig pénzük és igényük is volt arra, hogy vásároljanak, így létrejött az úgynevezett fogyasztói társadalom. 1945 után ráadásul – megintcsak főként Amerikában – egy csomó gyerek született, egyre több lakás épült, így egyre több olcsó, jó minőségű és kisméretű bútorra volt szükség.

Új anyagok és restyling

A kikísérletezett új anyagok, mindenekelőtt a műanyagfajták jóval nagyobb formai szabadságot engedtek a tervezőknek. Ugyanakkor a vevőkért folytatott verseny arra késztette a gyártókat, hogy újabb, merészebb formát adjanak termékeiknek. Ez volt a klasszikus restyling-korszak (más néven re-design vagy re-style), melynek az volt a lényege, hogy egy technikailag változatlan formájában megtartott tárgynak új, vonzó és modern külsőt terveztettek. Mivel a divatos és jól eltalált design által egy-egy termék jóval eladhatóbbá vált, a tervezőket egyre jobban megbecsülték, ekkor kezdődött a designerek sztárolása – olyannyira, hogy Raymond Loewy, aki (sok más termék mellett) például megtervezte a Lucky Strike dobozát vagy a Coca-Cola üveget, a történelem első ipari formatervezőjeként a Time magazin címlapjára is felkerülhetett. Íme:

Űrkorszak, gömbölyded formák

Formáiban az ötvenes évek az űrkorszak motívumaira épít: az asztalok lábai úgy állnak, ahogyan a legendás Szputnyik légterelői, a lámpák, órák és más tárgyak pedig bolygókra és bolygórendszerekre emlékeztetnek. A húszas évektől egyeduralkodó Bauhaus és Nemzetközi Modernizmus racionalitásával, egyszerűségével, puritánságával, merevségével szemben a vidám színeket, lekerekített éleket, gömbölyded formákat részesítették előnyben. Ez volt az ún. Streamlining virágkora, amikor az áramvonalas, lekerekített formák a gyorsaságot, a dinamizmust és a fejlődést jelképezték. A tervezők előszeretettel vettek elő növényi motívumokat, amelyből az ún. organikus irányzatot hozták létre: ez elsősorban biomorfikus formákra épít és lágy vonalakkal dolgozik. Egy ilyen székben üldögélve az az érzésünk támad, mintha körbeölelne minket.

Olaszország és Skandinávia

A Mid-Century Modern második központja Olaszország, harmadik pedig Skandinávia volt. Előbbiben a műanyagok, a játékosság, az életöröm, a színek és a leleményesség dominálnak, utóbbiban a fa és az üveg használata, a letisztult vonalvezetés, illetve a természet motívumai.

A hatvanas évek

A stílust a hatvanas években ideológiai krízis követte: a designerek egy része újra felfedezte a racionalizmust, más részük a játékos-ironikus vonalon folytatta a tervezést. A hatvanas évek második fele már a társadalmi szerepvállalás fontosságának jegyében telt, az 1968-as események pedig végképp önvizsgálatra késztették a kissé elitista művészetté vált ipari formatervezést.

A korszak legfontosabb tervezői: Charles és Ray Eames, George Nelson, Raymond Loewy, Gio Ponti, Achille és Pier Giacomo Castiglioni, Arne Jacobsen, Verner Panton, Tapio Wirkkala, Eero Saarinen

Charles és Ray Eames Plastic karosszékének hintaszék változata öntött poliészter üléssel és acélvázzal a fatalpakon, 1950-ből.

A különleges formájú La Chaise szék szintén Charles és Ray Eames nevéhez fűződik.

A Wire székek egy korabeli reklámfotón. Szintén Eames design.

Eames 1956-os klubfotelje feketében, férfiaknak. A kagyló alakú szerkezet hajlított rózsafa-lemezből áll, a huzat bőrből készül és a az egész cucc alumínium talpakon áll.

Az Eames klubfotel új ruhájában. Az eredeti is gyönyörű, de ez így kifejezetten nőies lett. Elfogadnám.

Az Eames házaspár hajlított rétegelt lemezből készült elefánt ülőkéje gyerekeknek, amelyet még ma is gyárt a Vitra.

George Nelson 1955-ben készítette a híres Kókuszdió széket.

A Bubble lámpákat Nelson 1947-ben tervezte. És mégis abszolút mainak tünnek.

A híres Marshmallow szófa szintén Nelson munkája 1956-ból. Egyszerű, mégis erőteljes formájával funkcionális, ugyanakkor felidézi az ötvenes évek hangulatát. Csak a szádban olvad… 🙂

És megint egy csodás darab, a Pretzel szék George Nelsontól, 1952-ből. Ezt is gyártják azóta is.

A Sunflower óra szintén Nelson tervezői munkásságát dicséri.

Gio Ponti korabeli enteriőrje az általa tervezett bútorokkal.

Achille és Pier Giacomo Castiglioni Sella fantázianevű ülőalkalmatossága.

Achille és Pier Giacomo Castiglioni Mezzadro nevű ülőkéje egy traktor üléséből készült. Még ma is gyártja a Zanotta.

Az Arco lámpát mindenki ismeri, nagyon sok enteriőrben látható, igazi design klasszikus, még ma is gyártják és kapható. Ez is egy Castiglioni darab egyébként. A talpazata carrarai fehér márványból készül.

Arne Jacobsen a Tojás és Hattyú foteleket 1958-ban tervezte. Belső szerkezetüket öntött üvegszálas váz képezte, arra latexhab került, és végül a kárpit. A talpuk alumíniumból készült. A Tojás fotelnek volt egy emlékezetes megjelenése is Stanley Kubrick 1968-ban készült 2001:Űrodüsszeia című filmjében.

Arne Jacobsen fém lámpái 1956-ban a Louis Poulsen számára készültek.

Ezek Gio Ponti Ikeás székei…:-)

Eero Saarinen Tulipán székei és a hozzájuk tartozó asztal.

Saarinen híres Méhkas fotelje lábtartóval.