Az elmúlt három évemen gondolkodom. Lehet, hogy közhely, de amíg fiatalabb voltam, nem tűnt ilyen gyorsnak az idő múlása. Három év eltelhet úgy is, hogy semmi különös nem történik, csak teszem a mindennapi dolgaimat és hopp, egyszer csak azt veszem észre, hogy megint elment egy év, aztán kettő és így tovább. Közben persze történnek a mindennapok, történik az élet. De három év eltelhet úgy is, hogy a mindennapi dolgok mellett vállalok valamit, belefogok valami újba, azt véghezviszem és utólag visszanézve rájövök, hogy ez mennyire jó már, büszke lehetek magamra, hogy ez a három év nem az ismerős komfortzónában telt, hanem tanulással, új emberek megismerésével, egy olyan úttal, amelynek a végén a célt is sikerült elérni, azaz beteljesíteni egy gyermekkori álmomat.
Ha azt csinálod, amit szeretsz, az a szabadság. Ha szereted, amit csinálsz, az a boldogság.
.
Amikor elhatároztam, hogy felépítem a saját márkámat, a DIZAIN-t, igazából fogalmam sem volt róla, hogy mibe vágom a fejszémet. Ösztönösen kezdtem bele, csak a cél lebegett a szemem előtt, amit el akartam érni. Nem volt konkrét stratégiám, csak mentem előre, mindig az adott helyzethez igazodva, amivel épp szemben találtam magamat. A saját bőrömön tapasztaltam meg a személyes márkaépítést, és tanultam meg lépésről lépésre ezt a folyamatot.
Amikor 12 évvel ezelőtt kiléptem a lakberendezők porondjára, nem volt tapasztalatom vállalkozás építésben, nem volt előttem minta, nem voltak csapattársaim és legfőképpen nem volt mentorom. Ha lett volna bárki, aki irányt mutat vagy segít, valószínűleg sokkal gyorsabban és zökkenőmentesebben tudtam volna haladni. Teljesen egyedül vágtam neki a személyes márkaépítésnek, ennek az izgalmas és kreatív szakmának. Egyedül találtam ki a célcsoportom, hogyan fogom elérni őket, milyen szolgáltatásokat nyújtok és mindezt hogyan adom el. A social media olyan gyerekcipőben járt, hogy akkoriban még csak ismerkedtünk a Facebookkal, Insagramról nem is álmodtunk és emlékszem, milyen nagy szó volt, amikor a nyomógombos Nokiám után lett egy iPhone-om. (Az első iPhone-t 2007-ben kezdték forgalmazni.)
Kész, végigcsináltam! Nagyon büszke vagyok magamra, hogy végigcsináltam ezt a 30 napos kihívást, ráadásul úgy, hogy a 30 nap alatt 10 napig nyaralni voltam, tehát igazából előre kellett gondolkodnom és fotóznom, hogy a nyaralás alatt is tudjak minden nap posztolni. Mondjuk azért ez nem volt annyira megerőltető, hiszen amikor nekiálltam átnézni a szekrényeket, nem kellett sokat keresgélnem, hogy mi legyen a következő. Csináltam egy nagy kupacot a cuccokból, aztán elkezdtem befotózni mindent. Egyébként sok olyan dolog is előkerült, amit le sem fotóztam, csak egyenesen kidobtam, mert annyira nem volt sem látványos, sem érdekes. De a legfontosabbak azok a tapasztalatok, amelyeket a kihívás hozott és amelyeket szeretnék most megosztani veletek.
