Kész, végigcsináltam! Nagyon büszke vagyok magamra, hogy végigcsináltam ezt a 30 napos kihívást, ráadásul úgy, hogy a 30 nap alatt 10 napig nyaralni voltam, tehát igazából előre kellett gondolkodnom és fotóznom, hogy a nyaralás alatt is tudjak minden nap posztolni. Mondjuk azért ez nem volt annyira megerőltető, hiszen amikor nekiálltam átnézni a szekrényeket, nem kellett sokat keresgélnem, hogy mi legyen a következő. Csináltam egy nagy kupacot a cuccokból, aztán elkezdtem befotózni mindent. Egyébként sok olyan dolog is előkerült, amit le sem fotóztam, csak egyenesen kidobtam, mert annyira nem volt sem látványos, sem érdekes. De a legfontosabbak azok a tapasztalatok, amelyeket a kihívás hozott és amelyeket szeretnék most megosztani veletek.
Még nem meséltem róla, de az a helyzet, hogy elvégeztem egy coach sulit, május közepe óta hivatalosan is coach vagyok. Mivel még a barátaim közül sem érti mindenki, hogy miért tanulok tovább és képzem magam látszólag teljesen más irányban, mint amivel foglalkozom, gondoltam ideje erről beszélnem.
Minimalista életmódom következő állomásához értem. A kapszulagardróbom kialakításáról és a ruháim szelektálásáról már olvashattatok ITT, most pedig arról szeretnék írni, hogy a minimalizmus miként jelenik meg az életem egyéb területein is. A tudatos egyszerűségre törekvés jegyében kevesebb felesleges infóra, kevesebb energiarabló kapcsolatra, kevesebb haszontalan kiadásra és ezáltal harmóniára törekszem.
Annyira lelkes és bizakodó vagyok, mert sok-sok tervezgetés és előkészítés után végre eljutottam odáig, hogy meghirdettem az első workshopomat. Régi vágyam teljesült ezzel, mert egy ideje már nagyon bennem van, hogy szeretném ezen a területen is kipróbálni magamat. Azt gondolom, hogy mindenki életében eljön a pillanat, amikor már szívesen adja tovább a tapasztalatát, mert a felgyűlt tudással segíteni tud azoknak, akik ennek az útnak az elején járnak. Csak úgy tud működni a világ szerintem, ha átadjuk azt a tapasztalatot, amit mi már megszereztünk. Én legalábbis ebben hiszek.
