Ezennel meghirdetem minimalista életmódom részeként a 30 nap/30 tárgy projektet. A projekt lényege, hogy 30 napig minden egyes napon egy tárgytól vagy egymással összetartozó tárgycsoporttól megválok. Elajándékozom, eladom vagy kidobom, állapottól függően. Bármi lehet ez a tárgy, csak ruha nem. 30 napon keresztül minden nap dokumentálni fogom Instagram storyban, hogy mitől válok meg aznap. Az Instagram oldalamat ITT találjátok, ha szeretnétek követni. Egyrészt kíváncsi vagyok, hogy találok-e 30 tárgyat, másrészt az is nagyon izgat, hogyha letelik a 30 nap, milyen érzéseim lesznek a kihívással kapcsolatban, hogyan fogom érezni magam, tehát ez amolyan kísérlet is egyben.
Nagyon durván gyorsan eltelt ez az év is, vagy csak én öregszem és gyorsabban megy az idő, mint eddig? Muhahaaa, ez utóbbi kizárt, úgyhogy csak az lehet, hogy borzasztóan felgyorsult az élet. Átnéztem ma az idei naptáramat és számot vetettem a 2016-os évvel. Tizenegy tervezési munkám volt, köztük házak, lakások és bemutatótermek, 43 alkalommal tanácsadtam, jelöltek a Glamour Woman of the Year gálán lakberendezési kategóriájában és én lettem a Poli-Farbe festékgyár lakberendezési tanácsadója. Adtam interjúkat, megjelentek munkáim magazinokban, szóval eseménydús év volt, szakmailag rengeteg kihívással és megoldandó feladattal. Most jöjjön pár kép az idei munkáimból, jó néhányat még nem is publikáltam, be sincsenek fotózva (mondom, hogy az idő a szűk keresztmetszet), na de majd jövőre. 😉
Családi ház, Budajenő – társtervező: Szedlacsek Erzsébet
Az idei évben elég kevés bejegyzés született. Tudom, elhanyagoltalak Benneteket és nagyon restellem is. Az ok, bár nem titok, mégsem szeretném közhírré tenni, legyen elég annyi, hogy egy magánéleti változáson vagyok túl és ennek minden eddigi terhét szeretném elengedni ma éjfélkor. Nehéz döntéseket hoztam 2015-ben egy új és boldogabb élet reményében. A döntéseim következményei és az azokhoz tartózó lelki és fizikai problémák leküzdése sok energiámat felemésztette. A lányommal való törődésen, az új családi élet megteremtésén és a munkán kívül nem sok energiám maradt a blogra. Mostanra viszont kialakult az új életem, beállt a rend és ígérem, 2016 egy posztokban teli év lesz, mert nekem is hiányzik nagyon az írás, a blogolás.
Nem igazán jellemző rám, hogy lomtalanításkor lecsapok mások kidobott cuccaira, talán ez volt az első eset életemben. Már a lépcsőházban kiszúrtam a gyalázatos állapotban félretett, lomtalanításra váró két kis széket, sámlit vagy stokit, nem tudom, melyik a legjobb szó rá. Valószínűleg virágállványnak használhatták egy erkélyen, mert a teteje teljesen szét volt rohadva, a fehér festék is teljesen felázva és megkopva, szóval romjaikban hevertek. De nekem ilyen állapotban is nagyon megtetszettek, mert láttam bennük a fantáziát már akkor, úgyhogy szépen megvártam a lomtalanítás napját és akkor lecsaptam rájuk. Akkor még nem tudtam, hová fognak majd kerülni, de aztán persze megtalálták a helyüket az előző bejegyzésben mutatott hálószobában.
