Tudom, hogy tudjátok, hogy én nyertem meg a Glamour WOTY 2019 Gálán az Év Lakberendezője díjat, de szeretnék írni egy kicsit arról, hogyan élem meg ezt. Azt gondolom, hogy nagyon fontos megélni a sikereinket és nem csak elkönyvelni, hogy na ez is megvolt.
Most, hogy itt a tavasz, legtöbbször tanaácstalanul állok a szekrényem előtt, hogy mit vegyek fel. Természetesen nincs egy rongyom sem és ami van, azokat is tökre unom. 🙂 Elhatároztam, hogy leszámolok ezzel a frusztráló érzéssel és minimalista kapszulagardróbot létesítek, amelyben minden ruhadarab passzol majd mindennel, így megkönnyítem a saját dolgomat, mert nem kell a “már megint mit vegyek fel” kérdésen gondolkodnom hosszasan, vagy ami még rosszabb hatszor átöltöznöm, mert semmi nem tetszik igazán.
A minimalizmus számomra sokkal több, mint egy lakberendezési stílusirányzat. Ebben a stílusban tervezek, mert ez áll közel hozzám, de nemcsak közel áll hozzám, hanem egyszerűen ez vagyok én. Nem akarok más stílusban tervezni, mert az nem jön belőlem olyan spontán és hitelesen, mint a modern és letisztult formák. Ebben vagyok otthon, ezt támasztja alá a mögöttem lévő több mint 10 év is. Az elmúlt időszakban viszont azt vettem észre, hogy a minimalizmus számomra nem csak egy stílusirányzat, hanem egy egész életforma. És ennek csak egy része a lakberendezés.
Még decemberben keresett meg Csorba Anita és Szlafkai Évi a Nők az úton podcast csatornától, hogy szeretnék, ha én lennék az egyik adásuk vendége. Örömmel mondtam igent, a témát pedig közösen találtuk ki. Mi más lehetett volna, mint a minimalizmus és az ahhoz kapcsolódó gondolatok? Erről igazán őszintén tudok beszélni.
