A mai bejegyzés témája: hogyan fogjunk hozzá a nappali berendezéséhez?

A nappali megtervezése a legnehezebb feladat, amit csak lakberendező kaphat. Amíg a konyhához vagy a fürdőhöz egyértelműen hozzárendelhetjük a funkciókat (tisztálkodás és főzés), addig a nappali szerepének meghatározása nem ennyire egyértelmű és ezáltal nem is könnyű. Milyen szerepet is tölt be életünkben a nappali? Itt pihenünk, itt játszunk a gyerekekkel, szórakozunk, tévét nézünk, olvasunk, dolgozunk, esetleg eszünk… ha nem is egyszerre történik mindez időben, de mindenképpen ugyanabban a térben. Hogy lehet ennyi funkciót belesűríteni egyetlen térbe úgy, hogy stílusa is legyen, amely tükrözi az ott élők személyiségét? Ez ám a nagy kihívás.

A nappali olyan helyiség legyen az otthonunkban, ahol teljesen el tudunk lazulni, amely menedéket nyújt a munkával járó stressz elől. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy a nappaliban barátaink/vendégeink is otthonosan érezzék magukat. A berendezés sikere egyetlen dologgal mérhető: jól érezzük-e magunkat az adott térben, szívesen töltjük-e ott az időnket vagy nem. Ha azt vesszük észre, hogy szívesebben vagyunk az étkezőben, a hálóban vagy bárhol máshol, akkor ez azt jelenti, hogy a nappalink valószínűleg a rossz (vagy semmilyen) tervezés áldozata.

Bármilyen stílusú és elrendezésű nappali térről is beszélünk a kiindulópont mindig a tér megtervezése. Először is végig kell gondolni, hogy az adott nappalinak milyen funkciókat kell betöltenie. Ezek a funkciók a következők lehetnek: pihenés, kikapcsolódás (olvasás, zenehallgatás, TV-nézés, játszás), vendéglátás, tárolás, otthoni munka/dolgozás, étkezés és közlekedés. Természetesen minél több funkciónak kell megfelelnünk ebben a térben, annál bonyolultabb a munka. Bármire is használjuk a nappali szobát, egy kényelmes kanapé vagy más ülőalkalmatosság, a jó megvilágítás, és néhány tároló- vagy lerakóbútor elengedhetetlen. Tehát az első kérdés, amit fel kell tennünk: Mire szolgál a nappali? Ha tudjuk a választ, akkor kezdhetjük a munkát. Legjobb felírni mindent egy papírra, hogy a tervezés folyamán önmagunkat tudjuk ellenőrizni.

A következő kérdés: Mit várunk a helyiségtől? Nappal használjuk inkább vagy este, világos és tágas legyen, vagy sötétebb és titokzatos hangulatú? Egy biztos: ne próbáljuk meg lemásolni mások ötleteit, mindig a saját életmódunk legyen a kiindulópont. Persze inspirálódni lehet mások munkáiból, de soha ne akarjunk egy-az-egyben lemásolni semmit. Ugyanis nem fog működni. Mindenkinek más az életmódja, más igényei vannak, más tetszik neki stb.

A következő lépés a közlekedési útvonalak feltérképezése. Milyen útvonalakon járunk? Ezt célszerű egy alaprajzba berajzolni és ehhez igazítani a berendezést. Tehát figyelembe kell venni a különböző terek funkcióinak egymáshoz kapcsolódását a lakás egészében, és a közlekedési útvonalakat szabadon kell hagyni. Mit jelent ez? Ne tegyünk bútort az útba, ennyi. Továbbá az ajtókat, az ablakokat, a villanykapcsolókat, a TV-t és a hifit könnyen megközelíthetővé kell tenni.

A következő: Hogyan rendezzük be? Ez így túl általános kérdésnek tűnhet, ebben a fázisban csupán annyit jelent, hogy próbáljuk meg felosztani a teret, azaz különítsünk el egy-egy részt a különböző funkcióknak, pl. olvasósarok, tv-nézés stb. A nappali berendezésénél a legfontosabb elemekre érdemes költeni, ilyen pl. egy kényelmes kanapé vagy egy fotel.

A következő kérdés, amelyre választ kell adnunk: Mit hangsúlyozzunk? Ez lehet egy építészeti elem a térben, lehet egy gyönyörű kanapé vagy fotel, vagy a kandalló fölött egy festmény is. A lényeg, hogy legyen a szobának egy fókuszpontja, amelyen megakad a szem és amely önmagában is kifejezi a stílusunkat. Ha egy szobában minden részletet hangsúlyossá teszünk, pont annyira lesz unalmas, mintha semmit sem emelnénk ki belőle. Hangsúlyozni nem csak tárgyakkal, hanem színekkel, mintákkal és struktúrával is lehet, erre majd egy későbbi bejegyzésben mutatok példákat.

Most pedig nézzünk pár példát a nappali berendezésére:

Ebben a szobában a szem egyből a kandalló feletti festményen akad meg, mivel ez az egyetlen színfoltja a szobának. A padló feketéje visszaköszön a kanapén és a fotelokon, amelyet a falszínnel egyező színű szőnyeggel emeltek ki. Az egész berendezés nagyon szögletes és szigorú, ezt a kör alakú tükör és a piros virág töri meg.

Ez a tér nagyon megnyugtató a szemnek, méghozzá azért, mert itt minden a szimmetriára épül. Ha középen húzunk egy képzeletbeli szimmetria-tengelyt, simán megtükrözhetnénk a szoba két oldalát, semmi nem változna. Még a falon lévő két kép is szimmetrikus egymással. A túlzott szimmetria használatával amúgy vigyázni kell, mert egy idő után unalmas és idegesítő is lehet.

Ebben a csöpp nappaliban sikerült a fókuszpontot iszonyatosan túlzásba vinni, azt is mondhatnám, hogy a vak is látja. A falfestés/falimatrica annyira domináns, hogy elnyomja a pink rolót, de még a sárgaréz asztalkát is csak sokára vettem észre. Egyébként jó példa arra, hogyan essünk át a ló tulsó oldalára. A faág motívum, a felirat és a pink szín külön-külön is nagyon hangsúlyosak. Szerintem vagy egyik vagy másik…

Ez egy többfunkciós tér, hiszen ebben a nappaliban helyet kapott az étkezés is. A funkciókat jelzésértékkel határolja el egymástól az álmenyezet struktúrája, a tér pedig az anyag és színhasználatnak köszönhetően lett egységes. A piros színű és fényes felületű dohányzóasztal domináns tárgy a színtelen térben.

Ez a nappali a pihenésen kívűl a játéknak is teret ad, ezt szimbolizálja finoman a betonfalra festett két kis pixel-figura is. A pasztell színeket és az antracit kanapét zöldes-sárgával oldották, a leghangsúlyosabb elem ebben a térben a betonfal.

Ez egy kéttónusú szobarészlet, amely a meghitt beszélgetések színhelye. Elég unalmas lenne a kandalló fölötti látványelem nélkül ez az enteriőr, de így már csak egy kicsit az.