Egyik internetes barangolásom alkalmával találtam ezt a loft lakást New Yorkban, amelynek most – az e havi fókusz témához kapcsolódóan – a nappaliját mutatom meg. Ámuljatok!

Gigantikus és lenyűgöző. Már hallom is a megjegyzéseket: ekkora alapterülettel persze könnyű! Az igaz, hogy könnyebb berendezni, mint egy garzont, nem nagyon kell gondolkodni, hogy fog elférni négy szék meg egy sarokkanapé. Van hely külön a tv-nézésnek és a baráti beszélgetéseknek is. Ebben a térben még a zongora is csak akkorának tűnik, mint egy nagyobb babaház.

Íme a nappali a másik oldalról, illetve nem is oldalról, középről. Egyébként egyből látjuk, hogy a tér fókuszpontjaként a tervező a tető látszó szerkezetét választotta. Nem akar semmi mást hangsúlyozni (nehezen is menne), visszafogott bézseket és barnákat használ, sokat ezen sem kellett töprengeni. És vegyük észre, hogy a burkolat szegély nélkül van lerakva!!! Hogy van az, hogy ott meg tudják csinálni, itt meg nem? Tegye fel a kezét, aki látott már normális padló szegélyt itthon! (Persze, kérdezzük meg halkan: hogy mosnak fel?)

Akkor jöjjön a konyha is, úgyis egy légtérről beszélünk. A konyha is szépen illeszkedik a stílushoz, nem hivalkodik, inkább kiemel. Kielemi a teret és önmagát is a hófehérségével. Egyszerű és letisztult, mint az egész enteriőr.

Innen a sarokból jól látszik, milyen hatalmas térről beszélünk. A fehér kanapé mögött egy „kétbeállásos” dolgozósarok látható. A dolgozó mögötti fehér tömb pedig a vizesblokkot rejti magában.

Ha egy ilyen lakást látok, mindig azon gondolkodom, hol van a tv távirányítója, a papírzsepi, az újságok, a könyvek… – egyszóval az élet? Szerintetek kik laknak ebben a lakásban, hogy néznek ki, mi a foglakozásuk, hány évesek? Várom a tippeket!