A Thonet székek megmetése nem valami friss sztori, de még nem beszéltem róla soha, ezért most előjövök vele. Gondolom észrevettétek, hogy az utóbbi időben egyedi tartalmakkal próbállak Titeket inspirálni és szórakoztatni, ami jóval nehezebb feladat, mintha külföldi oldalakról átvett lakásokat posztolgatnék. A saját tartalom létrehozása fáradtságos és időigényes műfaj, meg kell alkotni a valamit, aztán be kell fotózni, rendbe kell szedni a képeket számítógépen és még meg is kell írni… szóval kell hozzá sok munka és még több idő. Ezért ritkultak meg mostanában a bejegyzések, de remélem a minőséget Ti is előbbre helyezitek a mennyiségnél! Na, vissza a székekhez: metálfekete Thonet székeim története következik.

Évekkel ezelőtt az egyik ismerősömtől kaptam négy darab nagymamától örökölt, igen rozzant állapotban lévő Thonet széket. Hogy mennyire gáz állapotban voltak, azt láthatjátok a fenti fotón. Ez még a válság előtt volt, akkoriban még nem volt ilyen nagy divat a régi tárgyak megmentése és felújítása. Igazából nem is tudom, miért akartam ezeket a székeket, ezért aztán jó ideig a teraszon sínylődtek, mígnem elvittem a pakkot egy asztaloshoz. Helyrehozta a székeken a hibákat, kicserélte a felpúposodott, használhatatlan ülőlapokat, kijavította a repedéseket, sérüléseket és előkészítette a székeket festésre. Ezután fogtam és elvittem őket egy autófényező műhelybe, ahol kiválasztottam egy metálfekete színt, mert olyat akartam, ami abszolút nem illik egy ilyen székhez és a metál az pont ilyen szerintem. Gyönyörű, szép fényes feketék lettek, és már vagy öt éve használjuk őket (semmi bajuk), de igazán azóta tetszenek, amióta összeboronáltam őket nagy kedvenceimmel, a hófehér Eames DSR székekkel és az egyedileg tervezett acéllábú étkezőasztalommal. Szerintetek milyenek együtt?

Fotók: Dizain. Az étkező falán Gesztelyi Nagy Zsuzsa festménye látható.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Dizain facebook oldalához ide kattintva, hogy első kézből értesülj a friss bejegyzésekről és egyéb Dizain hírekről!