Hat harminckor csörög az óra. Benyomom a szundit, még öt percet adjatok! Egy perc múlva bemászik mellém egy tökéletesen felébredt gyerek és nyüzsögni kezd. Jól van, tudom, fel kell kelni, mindjárt, mindjárt… Álmosan kibotorkálok a konyhába és belekezdek a reggeli rutinba: kávéfőzés, kávéivás, reggelizés, tízórai csomagolás. Menj pisilni! Ülj le enni! Mit vegyek fel? Lesz ma tesi? Hol a fésű? Mutasd magad! Mostál fogat? Pulóvered. Cuccod megvan? Húzd a csizmád! Kabátot is! Hol a sálad? És a sapkám? Hol a kulcsom? Minden megvan. Tízórai? Hívd a liftet! Mennyi az idő? Hét ötven. Futás!

Zanzásítva ilyen nálunk egy hétköznap reggel. Nehezen indul és mindig rohanás a vége. Ma a sulifuvarból hazaérve úgy éreztem, muszáj valahogy levezetnem a reggeli stresszt, ezért elkezdtem a személyes tárgyainkból egy „térbeli kollázst” összeállítani. A végeredmény egy téli hangulatú csendélet lett. Hogy tetszik?

photo © dizain

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Dizain Facebook rajongótáborához ide kattintva! Köszönöm, ha hozzászólsz a bejegyzéshez!