Elég közel lakunk a Dunához. Sokszor sétálunk a parton, hol kutyával, hol nélküle, de mindig gyerekkel. És a gyerekek milyenek? Fára másznak, botokat, kavicsokat és kagylóhéjat gyűjtenek. Bevallom, ezek közül a botok gyűjtése lázba hozott engem is, ezért elkezdtem szisztematikusan gyűjteni a Duna parton heverő botokat. Mivel a tegnapi augusztus 20-án nem volt kedvünk sehová sem menni, nekiálltunk a botokat kidekorálni.

Miután hazahoztuk az új zsákmányt, mindegyiket lezuhanyoztam és megtisztítottam a homoktól és egyéb szennyeződésektől, majd kitettem száradni a teraszra. Ezeken a botokon és gallyakon már nincs rajta a kéreg, gondolom a sok víz hatására lemállik. Miután megszáradtak rózsaszín maszkolószalaggal leragasztottam azokat a részeket, amelyeket eredeti fa színűnek szerettem volna meghagyni.

Aztán kiválogattuk az akril festékeink közül a színeket: fehér-szürke-türkizkék kombinációt választottunk, kezdődhetett a festés.

Száradás után újabb maszkolás következett, ezúttal vékonyabb csíkokat festettünk fel a meglévő vastag csíkok mellé.

A végeredmény: lett egy csomó csíkos gallyunk, amivel dekorálhatunk és jóformán nem került semmibe. Feltettem a polcra az összeset, de valahogy túl sok volt, úgyhogy levettem párat belőle és úgy már tetszett.

Asztalközépnek is tök jó, egy nagy üveg bödönben is el tudom képzelni, vagy gömblámpákkal párosítva, de fali dekorációnak is mutatós lehet. Már most tudom, hogy haza fogok cipelni egy nagyobb husángot és elhelyezem majd a fürdőszobában, persze előtte kap majd egy kis színt az is.

Fotók: dizain

Nektek hogy tetszik?

Csatlakozz a Dizain Facebook táborához ITT, ha még nem tetted volna meg, hogy az ilyen és ehhez hasonló bejegyzésekről első kézből értesülhess.