Különös Otthonok sorozatomat most régi víztornyokból átalakított lakásokkal folytatom. A tulajdonosokat itt is – mint minden ilyen projekt esetében – az értékmentés vezérelte és az, hogy ezek az épületek gyakran üresen állnak, senkinek nem kellenek, ezért nagyon olcsón hozzájuk lehet jutni. De annál többet kell költeni az átalakításukra és lakhatóvá tételükre. Nekem tetszik az ötlet, de nem vágyom toronyba, mert túl sok a szint, túl sok a lépcső, túl sok a macera. Bár a tetőről a kilátás biztosan kárpótol mindezért.
Az első egy német víztorony-otthon, amely 1931-ben épült a németországi Soestben. A ZECC tervezőinek ötletei alapján páratlanul átalakult, és egy 21. századi lakás lett belőle. Sok problémával szembesültek a munka során, például, hogy hogyan csalogathatnának be fényt a víztorony belsejébe. Ez úgy oldották meg, hogy a hátsó kert felé beépítettek egy három emelet magas ablakot. Közben mindvégig szem előtt tartották az ipari anyaghasználatot: acélt, üveget és betont használtak. Az enteriőr egymásra rakott kör alakú szobákból áll. A tetőterasszal együtt kilenc emelet és mennyi lépcső!
Ma ez a dán tetőtéri lakás tetszik nekem. Pedig igazából nem is szeretem a tetőtereket, igaz ez abból gyökerezik, hogy sokkal bonyolultabb egy tetőtérben lakberendezni, tervezni, bútorokat elhelyezni és egyáltalán. Nem is vágyom arra, hogy tetőtérben éljek, bár nyilván lenne az a volumen, ahol nem zavarnának a ferde falak. Ez a lakás is elég nagyvonalú és szellősen berendezett, sok fehérrel, itt-ott egy kis feketével. A skandináv design amúgy is közel áll a szívemhez. Nem túl sok, nem túl kevés, semmi extra, csak egy élhető és szerethető tér. Természetesen Richard Powers tolmácsolásában.
Egy új témát találtam ki Nektek, Kedves Olvasók. Időről időre kiválasztok majd egy design klasszikus bútort, és a bútor bemutatásán kívül azt is megmutatom, hogy milyen stílusú és hangulatú enteriőrökben mutat igazán jól, mire érdemes figyelni a lakberendezés során, ha egy ilyennel lenne dolgotok.
A mostani első választottam Jacobsen Tojás fotelje. Ez a fotel az egyike annak a három meghatározó erejű bútornak, amelyet Arne Jacobsen dán építész az ötvenes években alkotott. (A másik kettő a Hangya és a Hattyú szék, de ezekről majd máskor esik szó.) A Tojás fotel a koppenhágai SAS Royal Szálló belsőépítészeti terveinek részeként született meg. A fotel organikus formavilága eszményi ellenpólusa a tiszta vonalú építészeti környezetnek. A bemutatkozás után nagyon hamar széles körben elterjedt és igen közkedveltté vált, népszerűsége pedig mind a mai napig tart.
A múlt hétvégén a dekooderes brigáddal megvalósítottuk egy régóta dédelgetett álmunkat, és közösen elültettük a jövőbe vetett remény szimbólumát, azaz egy csodaszép fát. A galagonya típusú facsemeténket a XIII. kerületi Gyermek téren ástuk bele a földbe, illetve csak a többiek ásták, mivel nekem papírom volt arról, hogy nem áshatok. De ott voltam (ez is nagy szó, mert előző este nem sok esélyét láttam), szóval szerencsére ott voltam, fotóztam és locsoltam is! A faültetés után pedig leheveredtünk a fűbe és piknikeztünk a jelen lévő családtagokkal együtt. A komplett, minden részletre kiterjedő dekooderes beszámolót elolvashatjátok ide kattintva. A több száz fotóból, amit készítettünk összeállt egy filmecske, íme:
