Milánó a divat, a design és a trendek fővárosa. Minden év áprilisában itt rendezik meg az iSaloni-t, a nemzetközi bútorkiállítást, ahol minden magára valamit is adó cég kiállít. Idén megint ott jártam és feltérképeztem, merre halad a design és a lakberendezés. A tapasztalataimat megírtam a dekooderen, sok fényképpel illusztrálva. Az első részért katt ide, a másodikért pedig ide. Jó nézelődést!
Mostanában a napjaim a lányom szeptemberi iskolakezdéséről, azaz a megfelelő iskola kiválasztásáról szólnak. Még sosem voltam ilyen helyzetben és nem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz lesz. Nyilván nem jártam az összes iskolában kis hazánkban, de jártam egy-párban és igen elszomorító, amit láttam. Itt nem az oktatás színvonalára gondolok, hanem csakis a környezetre, ahová a gyerekek járnak. Az iskolák állapotára. Az enteriőrre, amely nap-mint-nap körbeveszi őket. Tudom, hogy az önkormányzatoknak kevés pénzük van, és különben is válság van, de szomorú, hogy a lányom ugyanazon a széken fog ülni, amely már akkor is viseltes volt, amikor én ültem rajta hat évesen.
És akkor megláttam ezeket a képeket az ausztráliai Greensborough-ban lévő általános iskoláról. Olyan, de olyan messze vagyunk még ettől! – sóhajtottam, és úgy döntöttem, megmutatom Nektek. Az enteriőr kialakításánál az volt az elsődleges szempont, hogy tükrözze az épületet körbevevő természetet és vonzó környezetet hozzon létre a tanuláshoz. Szerintem sikerült. A falakon található fa motívum a diákok tanulási folyamatát és növekedését szimbolizálja. A smiths+tracey architect egy olyan új generációs tudás központot hozott létre, amely a gyermekek minden érzékszervére egyszerre hat. A világos, friss, modern környezet hozzájárul ahhoz, hogy a tanárok és a diákok egyaránt jól érezzék magukat. Ilyen környezetbe én is szívesen járatnám a lányomat.
Ha közületek tud valaki olyan magyarországi általános iskoláról, amely hasonlóan modern és mai, mint a most bemutatott, kérem küldjön fotókat és én közzéteszem itt a blogon. Örömmel venném.
Tegnap egy nápolyi metrómegállóról írtam a Dekooderen, amely színeivel és mintáival igazán jó kedvre deríti az arra járó embereket. A tervezés pedig napjaink egyik igazi celeb dizájnerének nevéhez fűződik, aki nem más, mint Karim Rashid. Olvassátok el! Katt ide.
Kedvcsinálónak pedig itt egy kép. Nem hasonlít a budapesti metróállomásokra, igaz?
Temető mellé építkezni azért jó, mert a szomszédok csendesek. Nem tudom, kit győztem meg ezzel az érvvel, de itt a bizonyíték, hogy van, aki erre bukik. Az Elliott ház egy ilyen hátborzongató helyszínen épült, kilátással és közvetlen kapcsolattal egy temetőkertre.
A házat a méltán elismert Richard Powers fotóin keresztül mutatom be, akinek egyik könyvéről már írtam itt a blogon. Ez a ház a londoni Highgate temető fölött épült fel, tervezője az Eldridge-Smerin Architects. A telket a temető sok-sok évvel ezelőtt eladta, a villa elődje egy hetvenes években épült ház volt, amelyet szerkezeti hibák miatt le kellett bontani. Ebben a temetőben nyugszik többek közt Karl Marx, Christina Rossetti, George Eliot, valamint sok más író és művész is.
Az Elliott ház egy négyemeletes épület, amelyet úgy alakítottak ki, hogy teljes mértékben kihasználja a lejtős terepviszonyokat és maximalizálja a kapcsolatot a temetői tájjal. A ház akkor fedi fel a valódi temperamentumát, amikor a sírkövekkel együtt látszik. A legfelső szinten egy önálló életteret alakítottak ki, ezt az utazási fotós Richard Elliott használja. A fehér lakkozott, kétsoros konyha, a rozsdamentes acélból készült munkalapok, a behúzható felülvilágító (ez a kedvencem) szépen illeszkedik a beton falakhoz és mennyezetekhez, amiket az egész házban nyersen hagytak. A hatalmas üvegfelületek rengeteg természetes fényt és élénk karaktert visznek a belső térbe, no meg gondoskodnak a meghökkentő kilátásról.
A ház belsejében az egy négyzetméterre jutó design bútorok mennyisége igen figyelemreméltó. Megtalálható itt majdnem az összes design klasszikus, pl. Eames Wire DKX-2 székei az Opus Magnum ebédlőasztal mellett és DKR székei a teraszon, két fehér Pantone szék, egy Flap kanapé az Edrától, a Togo Relax lounge fotel a Ligne Roset-tól meg amit még nem látunk. Ti szeretnétek itt lakni?