Az elmúlt három évemen gondolkodom. Lehet, hogy közhely, de amíg fiatalabb voltam, nem tűnt ilyen gyorsnak az idő múlása. Három év eltelhet úgy is, hogy semmi különös nem történik, csak teszem a mindennapi dolgaimat és hopp, egyszer csak azt veszem észre, hogy megint elment egy év, aztán kettő és így tovább. Közben persze történnek a mindennapok, történik az élet. De három év eltelhet úgy is, hogy a mindennapi dolgok mellett vállalok valamit, belefogok valami újba, azt véghezviszem és utólag visszanézve rájövök, hogy ez mennyire jó már, büszke lehetek magamra, hogy ez a három év nem az ismerős komfortzónában telt, hanem tanulással, új emberek megismerésével, egy olyan úttal, amelynek a végén a célt is sikerült elérni, azaz beteljesíteni egy gyermekkori álmomat.