Szokásos vasárnapi ebéd a szülőknél, ismeritek. Nagy a kavarodás, mindenki türelmetlenül éhes már és a konyhában toporog.  Kivéve édesanyám, aki mozdulatlanul áll a nappaliban a tálalószekrény előtt.

– Min töröd a fejed? – kérdeztem.

– Hogy milyen terítőt tegyek az asztalra. Ha nem fog tetszeni neked, megírod a blogodba. – válaszolt, aztán kitört belőlünk a nevetés. Ez aztán a dilemma…

Ezúton üzenem, hogy tetszett a terítő. 🙂