A lakberendezési stílusokat tárgyaló sorozatom következő részét olvashatjátok most, amelyben a teljesség igénye nélkül próbálok átfogó képet adni egy igazán nagyhatású stílusról, a Bauhausról. Remélem, sikerül. A véleményeteket a hozzászólásokban várom.

A Bauhaus kezdetei

A mára legendássá vált fogalom a XX. század legújítóbb szellemű és így legnagyobb hatású mozgalmát jelöli, amely történetének tizennégy éve alatt (1919-1933) gyökeresen megváltoztatta az építészet és az iparművészet alapelveit.

A Staatliches Bauhaus in Weimar két művészeti iskola egyesítéséből jött létre 1919-ben, Walter Gropius vezetésével. A reformer Gropius egy egészen új szellemiségű iskolát hozott létre Weimarban: az akadémikus művészettel szemben, a közösség erejében bízva és a művész felelősségéről meggyőződve olyan társadalmat akart megvalósítani, amelyben az összes művészeti ág képviselői együtt építik fel a „szocializmus katedrálisát”. 1919-ben meghirdetett programjában minden művészet végső céljaként az építést jelölte meg, amelynek elérése érdekében szobrászoknak, iparművészeknek, építészeknek és festőknek vissza kell térniük a kézművességhez.

Az első korszak

A képző- és iparművészetek közötti határ megszüntetése érdekében az oktatás műhelyekben folyt, ahol minden egyéni kísérletezés megengedett volt. A diákokat olyan egyéniségek tanították, mint a festő Kandinszkij vagy Klee. A Bauhaus első korszakában így elsősorban az expresszionizmus hatása érződik: színes, mozgalmas, szabad tárgyak születtek a műhelyekben.

A második korszak

A Bauhaus második korszaka 1925-től kezdődik, amikor a szociáldemokrata kormány bukása után – és anyagi támogatás hiányában – Gropius kénytelen Dessauba helyezni az iskolát. Dessauban, ahol a központi épületen kívül a tanárok és diákok szálláshelye is Gropius elképzelései szerint épült meg, már az ipari szempontok kiszolgálása volt a fő szempont. Olyan épületeket és tárgyakat alkottak, amelyek a sorozatgyártás révén nagy tömegben és olcsón állíthatók elő, s ezzel elősegíthették a társadalom szélesebb rétegeinek életszínvonal-emelkedését. Az ipar által követelt egyszerűsítés a tárgyak formai redukcióját eredményezte: geometrikus formák és puritanizmus uralta a Bauhaust. Ez a gyártásorientáltság vezetett ahhoz a funkcionalizmushoz és racionalizáláshoz, amely uralkodóvá vált a XX. század további évtizedeiben.

A Bauhaus után

A harmincas években a Bauhaust a nemzetközi modernizmus követi, amely egyértelműen a Bauhaus szellemi örökösének tekinthető – csak éppen központja nem alakult ki (kivétel ez alól az ún. New Bauhaus, amely az Egyesült Államokba távozott építészeket tömörítette, Mies van der Rohe vezetésével).

A Bauhaust 1933-ban, alig tizennégy éves fennállás után, a nemzeti szocialisták hatalomra kerülésével végleg bezárták. Hatása felmérhetetlen az építészetre és a formatervezésre nézve, alapelvvé tette a racionalizmust és a funkcionalizmust, valamint egészen új formai alapokra helyezte az ipar-, képző- és építőművészeti alkotást.

Legfontosabb képviselői: Walter Gropius, Moholy-Nagy László, Marcel Breuer, Marianne Brandt, Mies van der Rohe.

És most nézzük a Bauhaus tárgyait, amelyek közül sok még ma is gyártásban van és megvásárolható.

Ez Breuer Marcel egyik első csővázas széke, a Vaszilij.

Breuer Marcel lerakóasztalai szintén hajlított csővázas technológiával készültek.

Annie Albers lenyűgöző textíliája. Két oldala különböző tulajdonsággal bírt: az egyik elnyelte a hangot, a másik visszaverte a fényt.

Mies van der Rohe híres Barcelona széke az 1929-es barcelonai Világkiállításon vívott ki magának először elismerést.

Marianne Brandt lehúzható mennyezeti lámpája.

Walter Gropius igazgatói irodája a Bauhausban, 1927-ből.

Mies van der Rohe MR10-es hajlított csővázas széke.

Karl. J. Jucker és Wilheim Wagenfeld üveg asztali lámpája, 1923-ból. Jól látszik a korszak Bauhaus programja: az üveg és a fém hangsúlyos használata és minden részlet funkciójának megmutatása.

És végül egy korabeli enteriőr, amely Breuer Marcel keze nyomát dícsérei.