Nem tudom, mi volt múlt héten, hogyan álltak a csillagok, de törtem-zúztam a lakberendezési üzletekben. Mondhatnám azt is, hogy elefánt voltam a porcelánboltokban. De komolyan.

Hétfőn az egyik ügyfelemmel az IDdesign üzletében jártunk a MaxCityben. A kiegészítők között nézelődtünk, amikor mindketten leemeltünk a polcról két ugyanolyan kicsi vázát. Ahogy vissza akartuk rakni a polcra, véletlenül összekoccoltuk a széleit, mire az egyik szanaszét törött. Az üveg hártyavékony volt, a vázán ezerhétszáz forintos árcédula díszelgett, már csak ebből is következtethettek a minőségére. Az üvegtörés hangjára persze odasereglett az eladótérben lévő nem csekély számú személyzet. Kértük az elnézést, mire az egyik eladócsaj az ügyfelem arcába nyomta a törött váza árcéduláját és közölte, hogy “Akkor ez ennyi lesz!” Mindezt úgy, hogy az ügyfelem egyébként kicsivel több, mint hetvenezer forintért vásárolt az üzletben. Nem tudom, hogy csak nálam veri-e ki a biztosítékot az ilyen stílus, de legszívesebben arra bíztattam volna az ügyfelemet, hogy most azonnal menjünk innen, majd vásárolunk olyan üzletben, ahol normális a kiszolgálás és az eladókba szorult egy kis intelligencia…

A hét következő napjai egész jól teltek, nem is romboltam egészen péntekig. Pénteken bementem az Eglo lámpaüzlet mintaboltjába Dunakeszin és megnéztem a leértékelt lámpákat, hátra találok valamit, ami alkalmas az átalakításra vagy legalább beindítja a fantáziámat. Ahogy nézegettem, megláttam egy fekete üvegbúrás, rozsdamentes acél talpon álló lámpát a földön. Fel akartam emelni, hogy közelebbről megnézzem. Ebben a pillanatban lerepült az üvegbúra és szép nagy ívben elrepült, majd a földön landolva ezer darabra törött. Persze egyből beugrott a hétfői eset, már néztem is az árcédulát, hétezer valahányszáz forint. Jött az egyik eladó, kértem sűrűn az elnézést és mondtam, hogy megveszem a lámpa maradékát. Erre ő kivette a kezemből és annyit mondott “Dehogyis, mégcsak az kéne!” Elvitte a szerkezetet a raktárba, és feltakarította a törmeléket egy szó nélkül. Mégegyszer elnézést kértem, mire ő mondta, hogy nem történt semmi baj, ne aggódjak már.

Szóval ezt a két történetet csak azért meséltem el, mert iszonyú fontosnak tartom, hogy egy üzletben milyen a kiszolgálás. Na, jó, ez a két story nem a szokványos ügyfél-eladó menet, de épp ilyen stresszhelyzetekben derül ki, hogyan állnak igazából az eladók a vásárlókhoz. Szerintem tanulságos. Legalábbis nekem mindenképpen.

Mivel a támába vág, most jöjjön egy törött váza dizájn.

Ez a híres Rosenthal cég Vase of Phases elnevezésű vázája fehérben, amelyet Dror Benshetrit tervezett még 2005-ben.

Ugyanaz feketében.

Hogyan reklámozzuk Dror törött vázáját Lagerfeld szerint? Hát így.

Veszekedés, vázahajigálás? Ejnye!