Ez a lakás nemcsak azért tetszik nekem, mert Rees Roberts ízlését dícséri, hanem azért is, mert tartozik hozzá egy kicsi belső udvar, egy gyönyörűen letisztult kertecske, amelyre most nagyon vágyom. Ha oda lazán kisétálhatnék, az azt jelentené, hogy jó idő van, minimum tavasz, de lehet, hogy már nyár. És sütne rám a nap, és nem kellene a csontig hatoló hideggel kínlódnom, és nem lenne minden fakó és színtelen, és nem érezném úgy, hogy a tél felemészti minden energiámat, és jaj… ez most jólesne, nagyon.

Jane Street, New York

A lakás minden helyiségéből a belső kertre lehet látni.

A nappali óriási ablaka közvetlen kapcsolatot teremt a csöpp idevarázsolt természettel, még így is, hogy innen nem lehet kimenni. A bútorok szépek, a berendezés letisztult, nincs semmi felesleges diszítés, csak épp az van, ami kell.

Nyugalom és béke.

Kilátás a másik irányba a legfelső szintről.

Kijárat az oázisba.

Vajon a fű igazi-e?

Szép a lépcsőház, de öt szinten élni mégiscsak idegbaj szerintem. Ezt most helyi sajátosságként kezelem és a kert miatt kicsit elfelejtem.

Nektek tetszik-e?