Egy rövid nyári szünet után most toszkánai kalandozásom élményeivel szeretnélek szórakoztatni Benneteket. Még mielőtt azt hinnétek, hogy tömény utazási beszámoló lesz, elárulom: nincs bejegyzés lakberendezés és design nélkül.

Toszkána az olasz reneszánsz szülőföldje, kiemelkedő alkotásokkal az építészet, a festészet és a szobrászat területén. Az etruszk időszakból az egész régióban igen értékes kincsekre bukkanhatunk, ősi települések falai, templomok, tornyok, síremlékek tanúskodnak a kultúra egykori gazdagságáról. A mi Toszkán barangolásunk első állomása Orciano Pisanóban kezdődött, ahol egy hétre kibéreltünk egy házat. Orciano Pisano 628 fő állandó lakost számláló falu, lankás dombok között terül el 12 km-re a tengerparttól és 30 km-re Pisától. A hely kb. akkora, hogy gyalog 5 perc alatt el lehet érni egyik végéből a másikba, a központban pedig ott van az elmaradhatatlan Bar Caffelatte. Ennek berendezése nem volt túl igényes, inkább lepusztultnak mondanám, de ezen felülemelkedtünk, mert Michele kávéjának nem volt párja. Egyébként mindenki nagyon közvetlen és barátságos volt, még nyelvleckét is kaptunk, amikor rosszul mondtunk valamit, és a lányom állítólag úgy eszi a spaghettit, mintha nápolyi lenne. Merthogy Michele mamája az éhes gyerekeknek negyed óra alatt összedobott egy paradicsomos tésztát, amely szintén nagyon finom volt annak ellenére, hogy ez nem egy étterem (de hát a házi koszt, ugye…).

A Caffelatte bár, a cím lent olvasható (minden házon egységes kerámia házszám tábla volt):

Mindennapi reggeli kávénkat tehát itt fogyasztottuk el, mielőtt útnak indultunk volna vagy visszasétáltunk volna a szállásunkra, ahol ilyen kilátásban gyönyörködhettünk a teraszról:

Ugyanez naplementében:

És most jöjjön a ház, amelyben laktunk. Szeretném gyorsan megjegyezni, hogy nem tipikusan toszkán, romantikus hangulatú cucc következik, hanem egy sokkal inkább hozzám közelálló minimalista villa, amely ezzel a kilátással együtt nekem maga a tökély. Akár hosszabb ideig is ellennék itt, csak legyen internet kapcsolat! (De még térerő sem nagyon volt.)

A hálószobák a fürdővel a terrakotta színű épületrészben kaptak helyet (az egyik a terasz felé, a másik az utcára néz), az amerikai konyhás nappali pedig a lapostetős fehér részben kapott helyet.

A padlóra és a fürdőszobák falára világosszürke műgyanta burkolat került, a falak mindenhol fehér színűek, a nappaliban a kanapé bordó, a hálókban a beépített szekrény szintén fehér, az ágytakarók pedig okkersárgásdrapposak voltak. A konyhabútor felül fehér, alul wengé színű, az étkezőasztal fehér üveg króm lábakkal (8 személyesre bővíthető) és hozzá fehér plasztik székek kerültek. Sokminden az Ikeából van, de ez természetes, ha valaki kiadandó házat rendez be. A legimpozánsabb a padlótól plafonig érő tolóajtó volt a terasz felé, amelyet ha kinyitottunk tényleg megszűnt a bent és a kint fogalma.

A hálószobában imádtam ezt a fix, égetett agyag téglákból kirakott árnyékoló elemet, amely egyébként sok toszkán házon megfigyelhető ezen a környéken. Persze a saját medence sem volt rossz, egyszóval az egész úgy volt kerek, ahogy van.

Fotók: dizain