Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csúnyácska fehér lámpa, amit a gazdája örökölt az apukájától. Nem volt valami értékes egy design darab, de az idők folyamán valahogy mégis fontos lett a tulajdonosának. Az ütött-kopott lámpa a kanapé fölötti polcon lakott és olvasólámpaként szolgálta a családot. Egyik reggel, amikor a gazdája egy csésze kávéval és álmos fejjel leült a kanapéra, a lámpa halkan ezt súgta: “Újíts fel!”

És akkor a gazdája rendelt a Tilkától fekete-fehér cikk-cakk zsinórt, és vett a Bauhausban matt fekete festéket. Szétszerelte a lámpát, kiszedte a régi zsinórt és a kapcsolót (ugyanis eredetileg a talp tetején volt a kapcsoló) és lefestette feketére a fém vázat. Száradás után beszerelte az új, kapcsolóval felszerelt tilka zsinórt. Igen ám, de maradt egy lyuk a régi kapcsoló helyén. Mit csináljon a lyukkal? A gyerekszobában szétnézve rájött: ide egy műanyag állatfigura kell. Felkerekedett, és meg sem állt az első játékboltig, ahol rávetette magát a Schleich figurákra. Hosszas válogatás után végül egy csapat pingvinre esett a választása, ugyanis a lyuk, amit be kellett fedni, akkora volt, mint egy százforintos. Hazaérve pillanatragasztó segítségével felragasztotta a pingvineket a lyukra és elégedetten dőlt hátra. A megújult lámpát visszatette a polcra és minden alkalommal, amikor ránéz, jóleső érzés fogja el.

Ez volt a mai mese a megújult fekete retró lámpáról, amely régen fehér volt és jelentéktelen. Sajnos az eredeti állapotáról nem találom a fényképeket, így a fantáziátokra bízom, szerintem, el tudjátok képzelni, milyen lehetett. A fotókat egy most induló projektem helyszínén csináltam, mert valami meghökkentő környezetben szerettem volna bemutatni. Remélem, sikerült! A háttérben a festmény Romvári Márton munkája.

 fotók: dizain