Mindig mindennek oka van, nyilván annak is, hogy írtam egy tök jó szöveget az előbb, de mentés közben elszállt, megsemmisült, nyoma veszett, szőrén-szálán eltűnt, vége. Most idegesnek kéne lennem és bosszankodnom kellene, de nem megy. Rezignáltan tudomásul vettem, hogy így jártam, és azon gondolkodom, vajon miért történt ez? Miért van az, hogy dolgoztam vele, megírtam, megszerkesztettem és amikor ki akartam lőni a világhálóra, nyoma veszett…? Biztos nem volt elég jó a szöveg… haha, na ez nem lehet. Persze újra tudnám írni, többé-kevésbé ugyanolyanra, de semmi kedvem hozzá. Soha nem fogjátok megtudni, milyen eszmefuttatást kanyarítottam a fotók mellé, amelyek ehhez a bejegyzéshez készültek! 🙂

Na jó, a lényeg annyi, hogy kaptam a barátnőmtől a szülinapomra egy Dome Deco-s kávéscsésze készletet cukortartóval és tejkiöntővel és egy teáscsésze készletet is hozzá, aminek nagyon örültem (még mindig nagyon örülök). Az új csészéből kortyolgatott ébredezős kávézás közben pedig a reggeli fényeket figyeltem, ahogy a nap sugarai beszűrődtek a szobába, tükröződtek, megtöltötték fénnyel a teret és ébresztgették a tárgyakat. Valami ilyesmi volt:

Fotók: én. Szereplők: valaha volt diófa rönkje feketére festve, Meister laminált padló, Dome Deco kávéscsésze és cukortartó, csokis keksz, virág, szalvétából és újságpapírból kivágott szívecske, ez utóbbi tömören: „E-mail-ed jött, Mami”.