Ha követitek az Instagram oldalamat, tudjátok, hogy október elején Portugáliában jártam újságírókkal és bloggerekkel, a Poli-Farbe jóvoltából. Az első napon Lisszabonban kalandoztunk, másnap Portóban voltunk, a harmadik napon pedig elmentünk a Capo da Rocahoz és onnan Sintrába. A program eléggé zsúfolt volt, szabadidőnk meg elég kevés, de ettől függetlenül nagyon élveztem az egészet. Amúgy is imádok utazni, új dolgokat látni és felfedezni az egyik leginspirálóbb dolog, amely az emberrel történhet. Kikapcsol és feltölt. Nagyon jó volt kiszakadni a mókuskerékből és visszacsöppeni pár napra a nyárba. Ez a bejegyzés ennek az útnak a beszámolója.

Későn este érkeztünk meg, de azért vacsi után lementünk a tök sötét óceánpartra friss levegőt szívni, hallgatni a hullámok morajlását és mezítláb sétálni a homokban. Reggel derült csak ki, hogy milyen gyönyörű a part.

A szállásunk Costa da Caparicán volt, amely kb. 20 perc autóútra van Lisszabon belvárosától. Az út az Április 25. hídon vezet át, amely a Portugál főváros legimpozánsabb hídja. Több mint két kilométer hosszú, a Tejo folyó felett ível át. Ezt a fantasztikus hidat vörös színe és formája miatt gyakran hasonlítják a San Franciscoban található Golden Gate hídhoz. Ez nem véletlen, hiszen ugyanaz a cég építette, amely a San Francisco és Oakland Bay között átívelő függőhidat, ezért is hasonló a design.

Első nap lisszaboni vársonézés volt a program, először a Belém-toronyot néztük meg, amely a város egyik szimbólumává vált. Ez egy 16. századi erőd, dúsan faragott erkélyekkel és tornyocskákkal Lisszabon Belémnek nevezett elővárosában. I. Mánuel portugál király a portugál késő gótika stílusában, a később róla elnevezett mánuel stílusban építette Vasco da Gama felfedezőútjának emlékére, majd a város egyik szimbólumává vált. 1983-ban a közeli Szent Jeromos-kolostorral együtt a UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.

Innen a Felfedezők emlékművéhez mentünk, amely engem annyira nem fogott meg. A fotóim ehhez mérten eléggé ócskák is lettek, csak egyet mutatok, amibe picit belóg az emlékmű, de látszik is, hogy nem az kötött le, viszont rajta van a Golden Gate.  Ja nem, ez az Április 25. híd. 🙂

Utána viszont megnéztük a Szent Jeromos-kolostort, ami igazán lenyűgöző volt. A kolostor is a mánuel építészeti stílus egyik kiemelkedő alkotása, dúsan faragott, csipkeszerű oszlopokkal. Vasco da Gama és legénysége a kolostorban töltötte az Indiába indulásuk előtti éjszakát. Végső nyugalomra is itt helyezték el a felfedezőt. A templom a Belém-toronnyal és az emlékművel együtt a portugál felfedezések korát szimbolizálja. A fotók az amúgy négyszögletes kerengőben készültek.

A lenti képen szakmabeli barátnőimmel a kolostorban pózolunk. Balról jobbra: Varga Judit – juditu.hu, B. Tier Noémi, felelős szerkesztő Blikk Nők Otthon&Kert, valamint a Kedvenc Otthon blog írója, jómagam és Csendes Eszter, a Lakáskultúra főszerkesztő-helyettese.

Ezután kaptunk egy rövid szabadidőt, kb. másfél óráig bolyonghattunk szabadon a városban. Ez arra volt jó, hogy mégjobban felizgasson ez a város. Első utunk egy kávézóba vezetett, ahol végre ittunk egy jó kávét (a szállodai kávéktól kivagyok), és ettünk pár falatot. Innen sétára indultunk és rögtön belebotlottunk a Mercado da Baixa piacba, és rettentően sajnáltuk, hogy már ettünk… Ezért bánatunkban ittunk egy Sangriát.

Gyalog elsétáltunk a Baixából (Alsóváros) a Bairro Altoba (Felsőváros), amely szűk utcácskáival nagyon hangulatos. Ez Lisszabon éjszakai szórakozó negyede, esténként megtelik a helyiekkel és a tursitákkal egyaránt. Mi sajnos csak nappal voltunk erre. Innen az Alfama negyedbe sétáltunk át a csoporttal. Felgyalogoltunk a Sé katedrálishoz, onnan a Miradouro de Santa Lucia kilátóteraszhoz, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílik a városra. Innen lefelé vezetett az utunk, sikátoros, hangulatos utcákon keresztül lesétáltunk a folyópartra, és innen busszal mentünk vissza a szállodába. Mindez képekben:

Ez az egy nap Lisszabonban arra volt jó, hogy még kíváncsibb lettem a városra. Csak a felszínt tudtam megkapargatni, nem tudtam belemélyedni igazán, pedig érzem, hogy ez a város még nagyon sokmindet tartogat, ezért biztosan vissza fogok még térni. Engem egyáltalán nem zavart a sok graffiti, a nem patyolat tiszta utcák (Budapest sem az), sőt ettől inkább emberközeli volt. Nagyon inspiratív ez a mediterrán össze-visszaság egy olyan mániákus minimalistának, mint én vagyok. A színek bátor használata, a graffiti és a fali rajzok, mint az önkifejezés eszközei, az azulejók színes kavaldája. Nem mondom, hogy holnaptól színes csempékkel fogom dekorálni a megrendelők fürdőszobáit, inkább megpróbálom átformálni és a magam nyelvére lefordítani ezt a lazaságot.

Néhány általam készített fotó megihletett és megalkottam pár színkombinációt, amelyeket most szeretnék megosztani veletek, hátha éppen azon agyaltok milyen színekbe öltöztessétek a lakást.

A különböző hangulatokat, formákat, színeket elsősorban a természettől szeretem ellesni, mert ezt érzem a legtisztább forrásnak. Még nincs jelen senki más gondolata, csak a nyers valóság, amit egyszerűen meg kell figyelni. Ez éreztem az Atlanti-óceán partján is, ahol a szállásunk volt. Reggel kisétáltam a partra, figyeltem a víz nyugodt hullámzását, a repkedő sirályokat, éreztem a nap melegét, nagyon megnyugtató volt. Ezt a nyugalmat az alábbi hármas színkombinációval tudom visszaadni: az ég kékje, a hullámok szürkés-fehérje és a vizes homok sötétbarnája. Használjátok olyan terekben, ahol megnyugtató atmoszférát akartok teremteni. A fantázianevek a Poli-Farbe Platinum festékjei.

A következő színkombinációmat egy gazdagon benőtt, patinás utcarészlet inspirálta, ahol egyszerre van jelen az élet és az elmúlás is. Az üde növényzet és az ütött-kopott házfal ellentétéből született meg az alábbi színkombináció: élénk zöld, lehelletnyi szürke egy kis drappos-barnás aláfestéssel. Elsősorban olyan városi terekbe ajánlom, ahonnan hiányzik a természet közelsége. Egyaránt jól működhet ez a kombináció a konyhában, mert meghozza az étvágyat vagy akár a fürdőszobában is, mert nyugalmat áraszt.

Lisszabon az egyik legkülönlegesebb város Európában, ahol eddig jártam. Nem lehet nem megemlíteni a 28-as, fából készült villamost, amely egy nagy kört tesz meg a városban, minden fontos nevezetesség mellett elhaladva. Ez a villamos szinte a város szimbólumává vált, ezért is fogott meg és ezért is alkottam meg a “28-as színkombinációt”, amely az alábbi három színből áll: élénk sárga, vakító fehér és sötétszürke. Letisztult terekbe ajánlom, ahol a fehér-szürke alaphoz vibráló élénkséget szeretnénk adni. Nekem ez az egyik kedvencem.

Ha eddig eljutottál, gratulálok! 🙂 Remélem, megérte végigolvasni. Hamarosan jön a következő rész, amelyben Portóról és Sintráról mesélek majd.

Fotók: Zai Viktória

Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebookon és Instán is!