Ezennel meghirdetem minimalista életmódom részeként a 30 nap/30 tárgy projektet. A projekt lényege, hogy 30 napig minden egyes napon egy tárgytól vagy egymással összetartozó tárgycsoporttól megválok. Elajándékozom, eladom vagy kidobom, állapottól függően. Bármi lehet ez a tárgy, csak ruha nem. 30 napon keresztül minden nap dokumentálni fogom Instagram storyban, hogy mitől válok meg aznap. Az Instagram oldalamat ITT találjátok, ha szeretnétek követni. Egyrészt kíváncsi vagyok, hogy találok-e 30 tárgyat, másrészt az is nagyon izgat, hogyha letelik a 30 nap, milyen érzéseim lesznek a kihívással kapcsolatban, hogyan fogom érezni magam, tehát ez amolyan kísérlet is egyben.

Mindezt pedig azért teszem, mert azt gondolom, hogy a minimalista életmódra törekvésemmel együtt még én is tele vagyok teljesen felesleges holmikkal (lásd a fenti képen lévő rengeteg mesefilmet), amelyekre egyáltalán semmi szükségünk nincs (már). Az elmúlt években rengeteget szelektáltam, de még így is azt érzem, hogy elborítanak a cuccok. Ugyanakkor szeretnélek inspirálni Titeket, hogy a gyűjtögetős életmód helyett – amely arról szól, hogy minél többmindent halmozzunk fel – egy egyszerűbb és letisztultabb életmódot válasszatok, ahol nem az az érték, hogy mennyi mindent birtoklunk, mennyire van teletömve a szekrény, nagyrészt értelmetlen és teljesen felesleges holmikkal.

Pár történet, amelyekkel szembesültem a közelmúltban, és igazán elgondolkodtatott:

• amikor azért építesz kisházat a kertben, mert már nem férnek el a cuccaid a házban és a pincében
• amikor szeretnél mosogatógépet a konyhába, de a fiókjaid tele vannak értelmetlen és felesleges cuccokkal, kimosott tejes dobozokkal, sosem használt edényekkel stb., és ezért megmagyarázod, hogy ide nem fér el a mosogatógép, pedig megkönnyítené az életed
• amikor úgy néz ki a lakásod, mintha betörés után lennénk, minden szét van dobálva, mert több a cuccod, mint amit el tudsz pakolni, ezért már meg sem próbálod

Ilyenkor én csak állok és nem értem az egészet…

A felismerés egyébként most hétvégén ért, amikor kerestem valamit a gardróbszekrény legfelső polcán és döbbenten láttam, hogy fogalmam sem volt róla, valójában mit rejt a szekrény. Azt kérdeztem magamtól: miért kellenek ezek a tárgyak nekem? Minek tartogatok ennyi felesleges cuccot? Ezek a tárgyak fogva tartanak azáltal, hogy birtoklom őket, pedig igazából nincs szükségem rájuk, mégis az életem részeivé váltak az évek alatt. Elborítanak mindent, elfoglalják az összes létező tárolóhelyet. Elismerem, vannak olyanok, amelyek egykor fontosak voltak, de mára már elvesztették a jelentőségüket. Vannak olyanok, amelyek mindig is hiábavaló kacatok voltak, csak régebben ez nem tűnt fel. Aztán vannak az önmagukat rejtélyesen megtöbbszörözni képes tárgyak is, például a kitudjamirejó kábelek. Tehát nem arról van szó, hogy ész nélkül kidobálom a cuccaimat, hanem arról, hogy első körben megpróbálok új gazdát keresni a feleslegessé vált cuccoknak, hátha valaki még tudja használni és örül is neki. Csak azt dobom ki, ami már semmire sem jó és nem kell senkinek, hiszen alapvetően szemetet gyártani sem akarok.

Ennél a kihívásnál számomra az a lényeg, hogy a saját otthonomban, a személyes környezetemben lévő holmikat válogassam át, és feltegyem magamnak a kérdést: tényleg szükségem van-e rá, használom-e egyáltalán? Már belegondolni is felszabadító érzés, hogy meg fogok válni minden számomra felesleges holmitól, amelyek ezentúl nem fogják lekötni a létezésükkel az energiáimat. Sokkal egyszerűbb lesz az életem, hiszen nem kell majd törődnöm a sok motyóval, azaz pakolgatni jobbra-balra, nem foglalják majd a tárolóhelyet. Egyszerűen nem lesznek már a tulajdonomban. Ez a gondolat számomra igazán felszabadító és motiváló is egyben.

Ha kedvet kaptatok, csatlakozzatok a 30/30 projekthez, amelyet 2019. július 15-én, hétfőn indítok, használjátok a #3030projekt hashtaget és tageljetek be, hogy lássam a Ti aktivitásotokat is! Tudjátok, még mindig igaz: a kevesebb több! 😉