Minimalizálom
2019. 05. 23. | zaiviki | életmódMinimalista életmódom következő állomásához értem. A kapszulagardróbom kialakításáról és a ruháim szelektálásáról már olvashattatok ITT, most pedig arról szeretnék írni, hogy a minimalizmus miként jelenik meg az életem egyéb területein is. A tudatos egyszerűségre törekvés jegyében kevesebb felesleges infóra, kevesebb energiarabló kapcsolatra, kevesebb haszontalan kiadásra és ezáltal harmóniára törekszem.
Kevesebb információ
Már jó régóta nem olvasok híroldalakat az interneten és képzeljétek, eddig semmilyen hártányát nem éreztem, hogy nem tudok dolgokról. Ami fontos történik a világban az így is elér hozzám, azt nem tudom kikerülni, a többi lényegtelen dologról meg azt gondolom, hogy egyéb számomra fontostól veszi el az időt. Ha a barátaim átküldenek egy cikket, amiről úgy gondolják, hogy érdekelhet, akkor persze átfutom, de nem vagyok hajlandó az időmet hírolvasással tölteni. Nem nézek híradót sem, sőt tévét sem, egyedül filmeket szoktunk nézni, de azt sem a tévéadók kínálatából. Régebbi tapasztalatom az, hogy ha véletlenül bekapcsolom a tévét, akkor tényleg simán leragadok és azonnal elkezdek kapcsolgatni és keresni valami fogyasztható műsort, ami totál időrabló és teljesen értelmetlen. Mennyi minden klassz dolgot lehet helyette csinálni! Szóval minek is van tv előfizetésem? Feleslegesen dobom ki a pénzt, de csak így adtak internetelőfizetést, na meg persze vezetékes telefonom is van elméletben. A másik, amit megtettem elég sok időmbe telt, de leiratkoztam minden nyomorult hírlevélről. Volt olyan cég, amelyiknél kb. tizenkétszer kellett megtennem, de végül sikerült. Így most nem fordulhat elő, hogy igazából nincs rá szükségem, amit ajánlanak, de azért rákattintok, hátha épp találok látok, amiről azt hiszem, hogy szükségem van rá. Állati nehéz a fókuszt úgy megtartani például a munkán, ha közben ide-oda figyelünk.
Kevesebb kiadás
Utánanéztem, hogy milyen lehetőségek vannak, ha csak internetet szeretnék, tv előfizetést és vonalas telefont nem. A Telekomnak többet kell fizetni, ha csak internetet szeretnék, mintha tévét és vezetékes telefont is. A Digi nálunk nem elérhető. Úgy tűnik, a UPC a legrugalmasabb, mert náluk van olyan opció, hogy csak internetre fizetek elő kb. a feléért, mint a Telekom csomagja, bár még kiderülhet, hogy nem is úgy van. Most egyébként Telekomos előfizetésünk van, és így a mobil számláink alapdíjából kapunk még 20% kedvezményt és a hűségidőnk is él még. Persze ideje lenne utánanézni, hogy másik szolgáltatónál esetleg nem lenne-e olcsóbb a mobil előfizetésünk is. Egy kis odafigyeléssel simán lehet faragni ezeken a költségeken, ha meg nem vagyunk elég tudatosak, akkor tök feleslegesen folyik el a pénz, ami éves szinten már nem is olyan kevés, akár a százezres nagyságrendet is elérheti. Ezt a pénzt inkább költeném utazára, mint felesleges kiadásra.
A másik, amire tudatosan figyelek, hogy már nem vásárolok meg olyan ruhát, cipőt és egyéb kiegészítőket – beleértve a lakberendezési cuccokat is – amelyekre igazából nincs is szükségem. Látva az elajándékozott ruhák mennyiségét kétszer is meggondolom, sőt, meg is kérdezem magamtól az üzletben, hogy valóban szükségem van-e éppen arra a darabra és vajon illeszkedik-e a kapszulámba. Ha a válaszom nem, ha nem tudom majd a meglévő ruháimmal kombinálni, akkor bizony ottmarad a boltban.
Tudatosabb táplálkozás
Már említettem, hogy nincs kamrám, mert nem halmozok fel élelmiszert, nem is főzök be, mert alapvetően a friss zöldség és gyümölcs fogyasztásában hiszek. Pár naponta vásárolok, épp csak annyit, amennyit tudom, hogy meg fogunk enni. Nem csábulok el és nem veszek semmit, ami egészségtelen és felesleges kalória. Sem chipset, sem csokit, sem alkoholt, sem ketcupot… Mondhatjátok, hogy ez aszkéta életmód, de én nem érzem annak, mert minden fejben dől el és tudom, hogy a szervezetemnek nincs szüksége ezekre. Legtöbbször csak a zöldségeshez és a mellette lévő bioboltba megyek, rendes élelmiszer üzletbe csak maximum hetente egyszer. Egy ideje elkezdtem használni egy étrendkövető applikációt és az derült ki számomra, hogy bár azt hittem, odafigyelek a kajára és egészségesen táplálkozunk, követtem el hibákat, amelyeknek meg is van a következménye, ezért most ezekkel is leszámolok. Hogy csak egyet említsek, nagyon finom, de annál zsírosabb sajtokat majszoltunk el esténként. Szóval egy ideje este csak salátát eszünk, viszont a reggelink mindig tápláló és soha nem hagyjuk ki. Nem vagyok vega, de tartottunk egy húsmentes hónapot és igazából semmiféle megerőltetést nem jelentett. Sőt, inkább pozitív hatásait érzem a szervezetemben. Egyúttal mindenféle felvágottról leszoktunk, ezek egyáltalán nem is hiányoznak és a húst sem kívánom annyira. Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy a cukrot is minimalizálom, bár ez nem annyira nehéz kérdés, mivel alapvetően nem vagyok édesszájú, a csoki sem hoz lázba, szóval nem esik nehezemre a kasszánál a csokik csomagolását nézegetni. Cukros dolgokat, üdítőket stb. eddig sem vettünk. Egyedül a kávé cukor nélkül kérdésen kell még dolgoznom. Vagy elhagyom a kávét is, amivel most ott tartok, hogy a napi három kávé helyett már csak egyet, kritikus helyzetben maximum kettőt fogyasztok.
A nemet mondás gyakorlása
Ez egy külön bejegyzés témája is lehetne, hogy hogyan mondjunk nemet olyan dolgokra, amelyek nem visznek előre minket és nem építenek. Ide tartoznak azok az emberi kapcsolatok is, amelyek lemerítenek és csak viszik az energiát. Azt a nagyon egyszerű elvet követem, hogy a saját időm a legfontosabb. Csak annak adok belőle, akit szeretek, aki fontos nekem és akivel a találkozás kölcsönösen feltöltő. Simán tudok már nemet mondani vagy akár lemondani megbeszélt találkozót is, ha úgy érzem, hogy nekem most fontosabb lenne például pihenni. Ez nem azt jelenti, hogy nem törődöm a családommal, a barátaimmal vagy cserben hagyok másokat, hanem azt, hogy felismerem a saját szükségleteimet és miközben nemet mondok valamire, igent mondok magamra. Mert adni is csak úgy tudok, ha közben én sem merülök le. Szerintem tényleg az a legfontosabb, hogy első helyen a saját igényeink és szükségleteink álljanak, azokból kiindulva éljünk az életünk, mert csak így tudunk felelős döntéseket hozni és másoknak adni.
Remélem, inspiráló volt számotokra ez a bejegyzés és elvisztek belőle pár gondolatot. A héten jártam egy rendezvényen és kiderült, hogy csomóan olvasták a kapszulagardróbos bejegyzésemet, persze túlsúlyban volt az a vélemény, hogy ezt képtelenség megcsinálni, de akkor is olyan jó érzés volt, hogy kaptam visszacsatolást, és hogy az én cikkemről beszéltünk, amely ezek szerint elindított másokban is gondolatokat.