Nagy nap ez a mai, legalábbis nekem, mert ezzel a bejegyzéssel indítom újra a négy hónapra kényszerpihenőre küldött blogomat. Történt ugyanis áprilisban, hogy egyik napról a másikra tönkrement a szerver, amin a blogom akkor futott, ezzel együtt veszélybe került az egész eddigi tartalom, amit valaha írtam és összeállítottam. Először azt hittem, belehalok, de aztán úgy döntöttem, nem adom fel. A rengeteg munkának és a szerencsének köszönhetően végül az utolsó tíz kivételével minden bejegyzés újra olvasható. Az elveszett tízet pedig nem fogom már bepótolni, mert egyrészt utálatos dolog valamit újraírni, pláne ennyi idő után, másrészt elmúlt egy csomó idő és a blogolás a jelenről szól. A régi dizájnt sem volt érdemes megtartani, mert bár nagyon tetszett és nagyon szerettem, folyamatos támadások érték a sablont és megmenthetetlenül vírusos lett. Ezért mostantól ezzel a letisztult arculattal folytatom és bízom benne, hogy tetszeni fog! Ebben a „második fejezetben” azt tervezem, hogy sok-sok saját munkát mutatok majd Nektek. Nem biztos, hogy komplett lakások lesznek, olykor csak enteriőr-részletek vagy hangulatok, amelyek inspirálnak vagy amelyeket érdekesnek tartok, és Titeket is érdekelhet. Ezen az úton most első állomásként a kislányom szobájába került széket szeretném bemutatni.
