A portugál túra második napján Lisszabonból Portóba utaztunk busszal. Az út kb. három és fél órás volt (300 km Lisszabontól), de egy pillanatig sem tud unatkozni ennyi blogger egy rakáson, kicsit olyan volt, mint egy osztálykirándulás annak idején. Porto a második legnagyobb város Portugáliában, ebből mondjuk nem sok derült ki számomra, mert egy eléggé kis sugarú körben mozogtunk. Porto a Douro folyó tölcsértorkolatának északi partján fekszik és a hidak városának is nevezik, mert összesen hét hídja van, tök vicces, hogy vannak egymáshoz egészen közel épül hidak is. A leghíresebb híd az Eiffel tanítványa, Teófilo Seyring által tervezett Dom Luis híd, amely Portó óvárosát a Ribeirát köti össze a borospincéiről híres Vila Nova de Gaiaval. A két szintes hídon alul az autók közlekedhetnek, felül a metró, gyalogosan pedig mindkét szinten átmehetünk. Sajnos nem volt időnk arra, hogy felmenjünk a tetejére, pedig onnan biztosan gyönyörű a kilátás. Illetve tudom, hogy lenyűgöző, mert láttam már egy csomó képet róla itt a neten. 🙂
Már egy ideje gondolkodom azon, hogy le kellene cserélnem itthon a tapétákat. Persze nem a Cole&Son Woods tapétát a hálóban, mert azt még mindig imádom, semmire nem cserélném. Ez egy időtálló választás volt. A földszinten is csak a fekete tapétákkal nem vagyok kibékülve ma már igazán. Nem is azért, mert fekete, hanem, mert azt hiszem meguntam, most valami mintára vágyom, vagy egyszerűen csak valami másra. Amúgy is sokszor nézegetek tapétákat, de eddig még nem jött szembe olyan, amire azt mondtam volna, hogy na igen, ez az. Egészen mostanáig, amikor az Élitis oldalán a szokásos Wallpaper menü helyett rá nem kattintottam a Panoramique menüpontra (ez egy új menüpont az oldalukon). Óóóóóó igen, éreztem, ahogy elönt a lelkesedés és az izgalom, hogy most végre megvan az irány, végre megszólított az a fajta design, amire én vágyom. És szinte pillanatok leforgása alatt kiválasztottam, hogy melyiket szeretném. Mondjuk a feketétől nem tudok teljesen elvonatkoztatni, mert van egy olyan becsípődésem, hogy a tv-s falnak feketének kell lennie, mert a tv fekete, a tv alatti médiaszekrény is fekete, ezeket pedig nem szeretném hangsúlyozni, sem lecserélni, ezért a falnak is sötétnek kell lennie. Plusz még ott a sárga agancs is, aminek szintén passzolnia kell az új tapétához. Ezen a régebbi fotón (a minőségért bocs, de egy újságból fotóztam ki), a bal oldali tv-s falról beszélek:
A tavalyi év végének egyik szuper projektje volt számomra a budapesti Cotton Ball Lights Store tervezése. Vannak olyan megbízások, amelyekbe annyira bele tudok feledkezni, hogy leülök és fel sem állok, amíg kész nincs a koncepció és az ötlet. Mostani divatos kifejezéssel élve: ez egy flow élmény volt, amikor annyira belefeledkeztem a tervezésbe, hogy minden más megszűnt és szinte meg sem erőltettem magam, csak úgy jöttek az ötletek. Mintha egy előre megírt forgatókönyvet rajzoltam volna le.
Képzeljétek, az a megtiszteltetés ért, hogy idén is jelöltek a Glamour Woman of the Year gálára lakberendező kategóriában. Nagyon örülök neki és borzasztóan izgulok, hogy idén vajon sikerül-e elnyernem a díjat. Nagyon szeretnék győzni, hiszen idén ünnepli a Dizain márkám a 10. évfordulóját. Nagyon klassz lenne a Glamour Women of the Year 2017 Év lakberendezője díjjal ünnepelni.
