Annyira lelkes és bizakodó vagyok, mert sok-sok tervezgetés és előkészítés után végre eljutottam odáig, hogy meghirdettem az első workshopomat. Régi vágyam teljesült ezzel, mert egy ideje már nagyon bennem van, hogy szeretném ezen a területen is kipróbálni magamat. Azt gondolom, hogy mindenki életében eljön a pillanat, amikor már szívesen adja tovább a tapasztalatát, mert a felgyűlt tudással segíteni tud azoknak, akik ennek az útnak az elején járnak. Csak úgy tud működni a világ szerintem, ha átadjuk azt a tapasztalatot, amit mi már megszereztünk. Én legalábbis ebben hiszek.
Tudom, hogy tudjátok, hogy én nyertem meg a Glamour WOTY 2019 Gálán az Év Lakberendezője díjat, de szeretnék írni egy kicsit arról, hogyan élem meg ezt. Azt gondolom, hogy nagyon fontos megélni a sikereinket és nem csak elkönyvelni, hogy na ez is megvolt.
Most, hogy itt a tavasz, legtöbbször tanaácstalanul állok a szekrényem előtt, hogy mit vegyek fel. Természetesen nincs egy rongyom sem és ami van, azokat is tökre unom. 🙂 Elhatároztam, hogy leszámolok ezzel a frusztráló érzéssel és minimalista kapszulagardróbot létesítek, amelyben minden ruhadarab passzol majd mindennel, így megkönnyítem a saját dolgomat, mert nem kell a „már megint mit vegyek fel” kérdésen gondolkodnom hosszasan, vagy ami még rosszabb hatszor átöltöznöm, mert semmi nem tetszik igazán.
A minimalizmus számomra sokkal több, mint egy lakberendezési stílusirányzat. Ebben a stílusban tervezek, mert ez áll közel hozzám, de nemcsak közel áll hozzám, hanem egyszerűen ez vagyok én. Nem akarok más stílusban tervezni, mert az nem jön belőlem olyan spontán és hitelesen, mint a modern és letisztult formák. Ebben vagyok otthon, ezt támasztja alá a mögöttem lévő több mint 10 év is. Az elmúlt időszakban viszont azt vettem észre, hogy a minimalizmus számomra nem csak egy stílusirányzat, hanem egy egész életforma. És ennek csak egy része a lakberendezés.
