Oliver Schwarzwald német fotográfus a saját eszközeivel megfogalmazta a nemzetek közti különbségeket, már ami a reggelizési szokásainkat illeti. A fotósorozat a német Feld Homme magazinban jelent meg. A képek elkészítéséhez a fotós különleges technikákat és trükköket használt, alapanyagul pedig a nemzetek leggyakrabban fogyasztott reggeli ételeiből válogatott.
A modern élettel együttjáró stressztől megfáradt utazóknak. Így hirdeti magát a Párizs szívében található Design Hotel Gabriel. Nézzünk kicsit körbe, vajon mit is jelent ez valójában.
Párizs Marais kerülete jól ismert lélegzetelállító építészetéről. Ebben a kerületben, a Grand Prieure utcában áll az egykori bérházból átalakított Hotel Gabriel. A hotel halljába lépve megállapíthatjuk, hogy a ház homlokzatának art deco ornamentikája jó összhangban van az enteriőr letisztult minimalizmusával. A belsőépítészeti tervezés Axel Schoenert építész/designer nevéhez fűződik, aki „Zen” hangulatot álmodott meg a nyüzsgő város közepén. Ezt a nyugalmat árasztó hangulatot a fehér szín domináns használatával és a visszafogott formák alkalmazásával igyekezett elérni. Kiegészítő szinként a drapp és a barna különböző árnyalatai jelennek meg. A szobákat egyedileg tervezett, élvonalbeli technológiákkal kivitelezett bútorokkal rendezte be, a világítás jórészt LED fényforrású lámpákból áll. A tágasnak nem mondható terekben a fehér műgyantával borított falak felületéről ugyanaz a világító motívum köszön vissza, a recepciótól az éttermen át egészen a szobákig.
A normál szoba, mint ez is, amelyben én laktam nem túl tágas, sőt kifejezetten szűkösnek mondható. Amikor az ágy szélén ültem, a lábam szinte belógott a fürdőszobába, amely ezen a képen a LED-es fal mögött rejtőzik. Gyakorlatilag csak hatvan centiméternyi közlekedő útvonal van körben az ágy körül, ennyiből áll az egész szoba.
Az ággyal szemben a tévét és a minibárt is elrejtő bútor szintén fehér műgyantából és fehér bútorlapból készült. Egy biztos, a fehér és a barna árnyalatok biztosan nem idegesítenek fel senkit, éljen a zen nyugalom.
Nézzük a fürdőszobát. Mi másból készülhetett volna a mosdó és a zuhanytálca, mint fehér öntött műgyantából? Sőt, a csempe helyett a falon is ez van, valamint a tolóajtó is ebből készült, azzal a bizonyos világító motívummal. Az egésznek kicsit műanyag hajókabin beütése van, gondolom pont ezért könnyű takarítani (nincsenek penészes fugák stb.) A fürdőszoba óriási hibája, hogy nincs törölközőtartó a fürdőlepedőnek, a vizes törölköződet tedd, ahová akarod. A zuhanyfülkének ajtaja nincs, viszont elegáns módon pereme sincs a zuhanytálcának, ennek folyományaként a víz az ágyig hatol. Máris megoldódott, hová kell tenni a fürdőlepedőt. A páraelszívás sem volt igazán hatékony, pár perc zuhanyzás után masszívan állt a gőz.
Jaj, de szép ez az esti hangulatvilágítás! És milyen jól látszik a fürdőszoba és az ágy hihetetlen távolsága. És vajon mitől világít a szekrényajtón a motívum?
Íme. A műgyantára ragasztott bútorlapot ott vágták ki, ahol a mintát át kell világítani. A szekrényben pedig ott a fényforrás. Ilyen egyszerű.
Még pár szót kell szólnom az étteremről is, pontosabban a reggeliről és a hozzá kapcsolódó kiszolgálásról. Az étteremben összesen kilenc kétszemélyes asztal áll, amely az 50 szobához képest elég kevésnek tűnik. Ezért minden reggel várni kellett, hogy akadjon egy üres és tiszta asztal. Az ételválaszték elég gyatra volt. Felvágott és zöldség egyáltalán nem szerepelt a kínálatban, sajt csak hébe-hóba volt. Ha nem mentem elég korán reggelizni, már crosissant sem jutott. Igaz, amikor kértem, elszaladt valaki a közeli pékségbe. Narancslé és kávé pedig akkor volt, amikor a két felszolgáló közül egyik sem felejtette el. Egyszóval a kiszolgálás nem egy elegáns, magára valamit is adó design hotel színvonalán volt. Kár érte.
Mit csináljunk egy felesleges villanykapcsoló kerettel? A legegyszerűbb megoldás, ha fogunk pár gyertyát és belehelyezzük a lyukakba. Persze előfeltétel, hogy a gyertyák formája és mérete passzoljon a keret kivágásaihoz.
A felhasználandó alkatrészek: hármas kapcsolókeret és három kocka alakú gyertya.
A végeredmény: stílusos kiegészítő az asztalon. A keret ez esetben a Gira fekete üveg kerete volt. A gyertyákat az Artvirágban vettem.
A lányom reggel a fürdőszobába menet lerakta a babáját a polcra. Annyira rendben volt ezt a kompozíció, hogy muszáj volt lefotóznom. Ilyenkor mindig úgy örülök. Itt a bizonyíték, hogy észrevétlenül is ragad rá valami, hogy talán belopódzik a kis fejébe a szépség és a harmónia anélkül, hogy különösebben erőltetném.