Itt a jó példa arra, hogyan kell és lehet koncepcióban gondolkodni, amikor egy szoba berendezéséről van szó. Egy gyerekszobát mutatok most be, amelyKate Dixon stylist nevéhez fűződik, aki egy cirkusz témájú gyermekbirodalmat alkotott.
A tervezőnő és csapata egy hóbortos szobát akart, ahol találkozik a szórakozás és a funkcionalitás. Ezért is találták ki a játékok tárolására alkalmas óriáskereket. A padlóra összetűzött rongyszőnyegek kerültek, amelyek így patchwork beütésűek lettek. A bútorokhoz régi raklapokat használtak fel, a párnák a SOWN designs darabjai. A cirkuszos illusztrációkat Jeff Shumway készítette.
Szépen és tudatosan végigvitt koncepció, ötletes és egyedi megoldásokkal. A kérdés csupán az, hogy mi lesz a szobával, ha kis lakója megunja a cirkusz feelinget…
Jól látszik, hogy a bútorokat újrahasznosított raklapokból készítették, a rongyszőnyegeket pedig feltünő öltésekkel tűzték össze.
Ez a szuper óriáskerék, amely a játékok tárolására alkalmas. Egy ilyen látványelem csak megfelelő méretű szobában mutat jól. Mivel gyakorló anyuka vagyok tudom, mennyi játéka és kacatja van egy gyereknek, gondolom a szemközti falon egy óriási gardróbszekrény van, amely minden egyéb dolgot elnyel. Csak így lehet…
Ez a raklapok felhasználásával készített játszósarok, a tervező saját készítésű plakátjával.
Jeff Shumway illusztrációi díszítik a falat, amelyet táblafestékkel kezeltek, hogy rajzolni lehessen rá.
Köszönöm mindenkinek, aki szavazott rámaz Év Anyavállalata 2010 verseny első fordulójában. Képzeljétek, továbbjutottam!:-) Ez azt jelenti, hogy most egy újabb fordulóban kell megmérkőznöm a végső győzelemért. A szavazás már elindult! Nem titkolom, nyerni szeretnék. Kérlek, szavazz rám újra, ha tetszik az oldalam! A szavazáshoz katt ide. Nagyon köszönöm.
Beneveztem az Év Anyavállalata 2010 versenyre, amely olyan anyukák versenye, akik saját vállalkozásukat úgy építették fel, hogy közben egy vagy több gyermeket is nevelnek. A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy az anyák számára kilátástalan mukaerőpaci helyzetből is van kiút.
Köztetek is van biztosan jónéhány édesanya, aki dolgozik és közben gyermeket nevel. Nekem egy lányom van, ez már korábbi bejegyzésemből is kiderülhetett. Két és fél éves volt, amikor elkezdett közösségbe járni és én belevetettem magam „igazából” a munkába. Az első évet úgy csináltuk végig, hogy egy hetet járt oviba, egy hetet volt itthon beteg. Nem tudom, hogy maradtam volna itthon vele, ha alkalmazott vagyok valahol. Nincs az a főnök, aki ezt tolerálja.
Már a terhességem alatt eldöntöttem, hogy belevágok a saját lakberendező cégem felépítésébe, úgyhogy belevágtam, ahogy láthatjátok is. A döntéseimiért egyedül én vagyok a felelős. El tudom vinni a lányomat az oviba és érte is tudok menni. Ha kell, bármikor itthon tudok maradni vele. Ritkán fekszem le éjfél előtt, viszont korán kelek. Gyakran vagyok kialvatlan, de mégis hajt előre a vágy, hogy valóra váltsam az álmomat. Mindig az az érzésem, hogy soha nem érem utól magam. De próbálkozom. Szerencsére a férjemre mindig számíthatok. Ha kell, még az ebédet is megfőzi…
Ha tetszik a blogom és amit csinálok, szavazz rám! Készítettem egy választási plakátot is a témában, ez most úgyis aktuális. 🙂
Egy újabb sorozatra vállalkozom, amelyben a lakberendezési stílusirányzatokat szeretném bemutatni, természetesen képekkel illusztrálva. Elsőként jöjjön a minimalizmus, amely hozzám elég közel áll, bár azért nem vagyok fanatikus hívő. A lakberendezésben szerintem az az izgalmas, ha az ember finoman keveri a stílusokat, mondjuk a minimál térben elhelyezünk egy más stílusú tárgyat is. Nézzük hát, mit jelent a minimalizmus a lakberendezésben.
A kezdetek
A minimalizmus születésének hivatalos dátumát 1991-re teszik a szakemberek, amikor Jasper Morrison megalkotta a Ply Chair-t a Vitra számára. Ez a szék teljesen más volt, mint a nyolcvanas évek többi bútora: nem volt túlzsúfolva utalásokkal, színekkel és díszítésekkel, nem volt bonyolult és hivalkodó. Egy egyszerű vonalvezetésű, vékony, könnyed és légies darab volt, amely bármilyen enteriőrhöz jól illeszkedett. Íme:
Jellegzetességek
A Ply Chair a minimalizmus összes alapvető jellegzetességét magán viselte, amelyek csak tovább finomodtak és egyszerűsödtek a kilencvenes években. A stílus legfontosabb jellemzője ugyanis a puritanizmus, semlegesség és az egyszerűség. Bútorai szögletesek, geometrikus formákra épülnek, éles sarkaik és éleik vannak, valamint semmilyen díszítés nem található rajtuk. Meghatározó a horizontális jelleg is, azaz minden vízszintesen terjeszkedik: a kanapék hosszúak, háttámlájuk alacsony, a dohányzóasztalok lábait pedig úgy elrejtik a tervezők, hogy azok lebegni tűnnek a térben. A minimalizmus két uralkodó színe a fehér és a szürke, illetve az egzotikus fafajták árnyalatai (mindenekelőtt a sötétbarna wengé-é), gyakori az üveg, az alumínium és a rozsdamentes acél használata.
Piero Lissoni Garden Bed-je
Előzmények
A minimalizmus történeti előzményei között egyértelműen a Bauhaus illetve a húszas-harmincas évek nemzetközi modernizmusának hatása a legmeghatározóbb, de hatott rá a hatvanas évek néhány képzőművészeti irányzata is: mindenekelőtt a Minimal Art (amelytől a nevét is kölcsönvette) illetve a Concept Art. A két irányzat művészei törekedtek először teljes formai redukcióra, az idea, az alapötlet és a művészet felesleges sallangoktól való megtisztítására.
Szellemi háttér
A minimalizmus ellenségei szerint a stílus sivár, személytelen és fantáziátlan, támogatói szerint viszont éppen ez a fő erénye: semlegessége révén a háttérben marad, és így nagyobb teret hagy az egyéniség kibontakozásának. Mondjuk így:
A kilencvenes években szinte egyeduralkodó stílussá vált a minimalizmus, amely – mint minden divatirányzat – hamarosan egy szűk és vagyonos réteg jelképévé vált. És mivel a minimalizmus egyik legfontosabb képviselője, Antonio Citterio szerint „ma már a tér az igazi luxus”, hamarosan státusszimbólummá vált óriási házakat és lakásokat vásárolni, amelyekben csak egy-egy méregdrága kanapé jelezte, hogy élettérben és nem például egy műteremben vagyunk. De az évtized végére elfáradtak a minimalisták: egyrészt végképp kimerült a (geometrikus) formakészlet, másrészt unalmassá vált a sok szürke és fehér árnyalat, kocka és hasáb. Előtérbe kerültek a technológiai megoldások és az emberekben újra felébredt a vágy a színek és a lágy formák iránt. A 2000 utáni bútorok már csak nyomokban őrzik a minimalizmust: színesek, bohókásak, multifunkcionálisak, mozgathatók és átalakíthatók. (Modularitásra jó példa a belga Indera kollekciója.)
