Posts Tagged ‘fotó’

Imádnivaló reggeli fények és kávé

Mindig mindennek oka van, nyilván annak is, hogy írtam egy tök jó szöveget az előbb, de mentés közben elszállt, megsemmisült, nyoma veszett, szőrén-szálán eltűnt, vége. Most idegesnek kéne lennem és bosszankodnom kellene, de nem megy. Rezignáltan tudomásul vettem, hogy így jártam, és azon gondolkodom, vajon miért történt ez? Miért van az, hogy dolgoztam vele, megírtam, megszerkesztettem és amikor ki akartam lőni a világhálóra, nyoma veszett…? Biztos nem volt elég jó a szöveg… haha, na ez nem lehet. Persze újra tudnám írni, többé-kevésbé ugyanolyanra, de semmi kedvem hozzá. Soha nem fogjátok megtudni, milyen eszmefuttatást kanyarítottam a fotók mellé, amelyek ehhez a bejegyzéshez készültek! 🙂

Színes szürkék

Posted on: 1 Comment

Ismeritek Bereményi Géza Eldorádó című filmjéből Monorinak (Eperjes Károly), a Teleki téri piac királyának mondását? Nem? Dehogynem! Igy hangzik: Szürke veréb, tisztelettel! Valamiért ez nagyon megragadt bennem, pedig a film 1988-as. De hogy jön ez most ide? Úgy, hogy ma egy kicsit beszürkülünk.

Érdekes a magyar nyelv, nem tudom, miért alakult úgy, hogy a szürkével fejezzük ki azt, hogy valami középszerű, unalmas, észrevehetetlen vagy szóra sem érdemes? Ti tudjátok a magyarázatát? Vagy itt van a szürke eminenciás kifejezés, amely arra utal, hogy a nyilvánosság számára nem egyértelmű, hogy a szürke eminenciásnak nevezett személy hatalommal bír. Szóval a szürke egy sokatmondó szó és egy sokoldalú szín, és én nagyon szeretem. Egyáltalán nem unalmas és középszerű, sőt. Az úgynevezett színes szürkék, amelyek a feketén és a fehéren kívül még valamilyen más színt is tartalmaznak, egyszerűen csodásak. A lakásban lehet szürke a fal, a padló, a bútorok, a textilek, gyakorlatilag minden. Gondolom, ezt a koncepciót követve készítette el Grey című fotósorozatát Petra Bindel fotográfus az Elle-nek. Minden szürke a képeken, mégsem unalmas, ugye? (Mennyi kérdést tettem ma fel!:)

Mai cikkem a Dekooderen egy csúnya bácsiról

Ma egy olyat posztoltam a Dekooderre, amitől magam is meglepődtem, rosszat fogok álmodni, feláll a hátamon a szőr meg minden, de azért érdekes. Jó példa arra, hogyan lehet előnyt kovácsolni valaki hülyeségéből.

Zombie fiú lett az új arca a MUGLER divatháznak. Micsoda karrier! Itt egy kis ízelítő, de a brutál rész a dekooderen van. (Nagymami, Te kihagyhatod!)

Gondolkodj, miközben exponálsz

Gondolkodj, miközben exponálsz – foglalta össze fotográfiai hitvallását Martin Munkácsi 1935-ben a Harper’s Bazaar divatmagazin számára. És tényleg ezek a szavak jellemzik leginkább munkamódszerét. Felvételei fesztelenek, dinamikusak és általában életörömöt, vidámságot sugároznak. Nem csoda hát, hogy ugyanezt a címet kapta az életművét bemutató kiállítás a Ludwig Múzeumban.

A kiállítást a Ludwig Múzeum Családi Délelőtt programjának keretén belül látogattuk meg. Amíg a lányok a kiállításhoz kapcsolódó kézműves foglalkozáson alkottak, addig mi, felnőttek tárlatvezetésen vettünk részt. Nagyon izgalmas volt végignézni a képeket úgy, hogy közben rengeteg háttérinformációval lettünk gazdagabbak. Egyébként ingyenes tárlatvezetés magyar nyelven minden este 18 órakor van, de különleges tárlatvezetésen is részt lehet venni, ahol művészek kalauzolnak végig a termeken, ezekről bővebben itt olvashattok.

Munkácsi jelentősége Robert Capáéhoz mérhető, Capa a haditudósításaival, Munkácsi a riport-, sport- és divatfotóival járult hozzá a modern fotózás máig eleven látásmódjának megteremtéséhez. Sajátos kompozíciós elvei és a modellek műtermen kívüli fotózása miatt a negyvenes években a divatfotó megújítójának tartották. Újszerű látásmód jellemezte, fényképezés közben létrákon egyensúlyozott, falakon mászkált annak érdekében, hogy eredeti látószögeket találjon. Ő volt az, aki kitalálta és megteremtette a modern kor fotóriporterének figuráját.

Hirtelen felívelő karrierjét, és ismertségét egy véletlenül elkészített fotójának köszönhette. 1923-ban egy futballmérkőzésről tért vissza a szerkesztőségbe, amikor a villamoson összeszólalkozó katonatiszt és egy idősebb férfi veszekedését fényképezte le. A felvétel a bíróság elé került, mert az idősebb férfit azzal vádolták, hogy megölte a katonatisztet, de Munkácsi fényképe bebizonyította az önvédelem tényét. A fotó igazi szenzációt keltett, Munkácsi egycsapásra híressé vált, és alig egy évre rá, már keresett fényképész lett.

Munkácsi pályafutása 1914-ben kezdődött, amikor Az Est és a Pesti Napló számára sport tudósításokat kezdett készíteni. A sport, mindenekelőtt a foci volt a szenvedélye, de beszámolt a pesti szegénység mindennapjairól éppúgy, mint  az úri világról.

A kapus egy másodperc töredékével később érkezik, 1928

1928-ban a nyüzsgő Berlinbe ment és német lapoknak kezdett dolgozni. Rendkívül előnyös szerződése révén számos kiadvány címlapfotóját készíti el. Ott volt többek között 1933-ban Potsdamban is, amikor Hindenburg átadta a hatalmat Hitlernek.

Potsdam Nap – A Reichswehr felvonul, 1933

A német fővárosból 1934-ben New Yorkba ment és a divatfotózást örökre megváltoztatja. “Belopta az örömöt, az őszinteséget és a nők szeretetét abba, ami előtte örömtelen, szeretet nélküli és hazug művészet volt.” – mondta Richard Avedon amerikai fotográfus arról, hogy miben változott a divatfotó Munkácsi színre lépésével. Sajátos látószögekkel, a mozgás megragadásával, a műteremből a szabadba kivitt modellekkel, a dinamizmussal tökletesen újat hozott a divatfotó műfajába. Dolgozik a Harper’s Bazaarnak, Ladies Home Journalnak és a LIFE Magazinnak, amelynek elindításában maga is részt vett. Lencsevégre kapott egy sor ismert személyiséget, többek között Fred Astaire-t, Marlene Dietrichet, Frida Kahlót, Louis Armstrongot. Portréfotóin átüt a modellek személyisége. A divatfotói pedig nemcsak a ruhák kezdenek élni, hanem a modellek is.

Lucile Brokaw Long Island Beachen, 1933

Szép ősz – Az utolsó meleg napsugarak, 1929

Munkácsi egy új, önálló, szabad és öntudatos nőképet mutatott. És Amerika legkeresettebb fotográfusává vált. Bejárta a Földet, Törökországtól Egyiptomig utazott, repült a Zeppelinnel Brazília fölött és járt Afrikában is.

Fiúk a Tanganyika-tó partján, 1930 körül

A Cartier-Bressont megihlető híres kép körül van némi bizonytalanság. Keletkezési ideje 1929 vagy 1930, de az is vitatott, hogy valóban Afrika óriás tavának a partján készült-e vagy Libériában.

Amerika legjobban fizetett fotográfusa lett, Hollywood legnagyobb csillagait fotózta, ám élete utolsó évtizedében nevét elfeledték és nagy szegénységben hunyt el, a legenda szerint egy futballmeccsen, kezében a fényképezőgépével.

A kiállítást január 9-ig tudjátok megnézni a Ludwigban.

Forrás: Ludwig Múzem