Mostanában valahogy lett ez a mániám, hogy kedvelem a neonsárgát. Nem tudom, hogyan sikerült belém férkőznie, de egyszer csak azt vettem észre, hogy tetszik. Először kérettem magam, de egyre csak győzködött, egyre többször mutatta magát, éreztette, hogy dolgom van vele. Felbukkant egy üzlet kirakatában táska formájában, megjelent egy festményen, ceruzaként akadt a kezembe, vagy egyszerűen ott állt az út szélén láthatósági mellényként. Most meg azt érzem, hogy megadtam magam, vágyom rá, sőt, egyenesen akarom. Kérem a táskát, persze a festményt is, és kérek sok festéket, mert valamit muszáj nekem is lefestenem. Persze már megvannak az ötleteim, de amíg nem jövök elő velük, tessék barátkozni a színemmel kicsit. Védőszemüveget fel!