Posts Tagged ‘Párizs’

Inga Sempé designer munkái

A Párizsi születésű francia designer Inga Sempé bútorokat, lámpákat, tárgyakat és textileket egyaránt tervez. Saját design stúdióját 2000-ben nyitotta meg Párizsban, ahol pillanatnyilag is dolgozik. A kezdetekben az olasz Cappellini, valamint az Edra cégekkel működött együtt, számtalan ismert bútor a bizonyítéka ennek. Mostanában inkább francia gyártóknak dolgozik, mint a Ligne Roset, a Moustache, a Domestic és a Baccarat. Ezek mellett több külföldi cégnek is tervez, mint a skandináv David Design, a Hjelle, az Almedahl’s és az amerikai Artecnica.

A híres Chantilly kanapé, amelyet az Edrának tervezett.

A Moustache Vapeur lámpája, amelyet 2007-ben tervezett.

Ez a Moёl kanapé, amelyet a Ligne Roset-nak tervezett 2007-ben.

A La Chapelle asztal. 2007-ben tervezte a cvéd David Designnak.

A Rouché szófa a legfrissebb darab, amelyet idén kezdett gyártani a Ligne Roset.

Beköszöntött a bajusz korszak. Valamiért Ingának “be van kattanva” a bajusz, mint művészeti elem, ezért faliamrticát és tányérokat is készített bajusz motivummal, amelyeket a Domestic gyárt. Utóbbi kicsit bizarr…

Az Alessinek tervezett tésztaszűrő fent és a parmezánsajt-reszelő lent.

Forrás: Inga Sempé

Az Élitis trenddiktáló tapétái

Posted on: 1 Comment

A francia Élitis újszerű, trenddiktáló és meghökkentő tapétáiról ismert, amely nemcsak a mintákban, hanem a struktúrákban is megnyilvánul. A 2010-es Maison et Objet párizsi kiállításon mutatták be legújabb kollekciójukat, amely erősen keleties motívumokból táplálkozik. Ezzel szeretnélek most Titeket megismertetni.

A MISE EN SCENE kollekció újfajta kinézetet kölcsönöz a falaknak, a nemesített len rendkívül finom rostjai arany és ezüst fémes kidolgozással gazdagítják a dekorációt. Ez a fémes csillogás nyugodt eleganciát kölcsönöz az enteriőrnek.

A SHELLS kollekció a gyöngyház finom áttetszőségével ruházza fel a teret. Hangsúlyosan játszik a fénnyel. A törékeny és áttetsző kagylók a gyöngyházfehér, a szürke, a türkiz, és a narancs árnyalataiban játszanak.

A FOULARDS gyűjtőnév alatt szereplő kollekciók elvarázsolt királyságok bűbájos történeteit mesélik el, néhány igazi keleti klasszikus felelevenítésével. A KANAGAWA japán ihletésű kollekcióban a tajtékzó tenger táncol egy képzeletbeli hullámtörőn. Elárulom, nekem ez egyáltalán nem jön be…

A RAJASTHAN pompás ábrázolása a buja keleti szőnyegeknek. Annak, aki erre vágyik.

A CHINA CLUB a kínai lámpásokkal teremt keleties hangulatot. Szó-szó.

A DRAGON a sárkányok mítikus világának meséiről és legendáiról szólnak. Design kínai étterembe betervezném.

A BELLE CHASSE kollekció autentikus lovaskocsik díszelgése a függöny-szerű háttéren. Ez még úgy elmegy.

Az ABACA növényi rost hatású struktúrával rendelkező kollekció, amely kizárólag egyszínű tapétákból áll. Kellő távolságból pont úgy néz ki, mintha egyszínűre felstették volna a falat.

Az új tapéták alapanyaga is vinyl, amelynek nagy előnye, hogy lemosható. Azt nem tudom, hogy ez a keleti beütés nálunk mennyire lesz sikeres. Kicsit az az érzésem, hogy túl karakteresek ezek a tapéták (kivéve persze az egyszínűek). Nem beszélve róla, hogy egy ennyire hangsúlyos mintát hamar meg lehet unni. Ahhoz pedig egy kicsit drágák, hogy gyakran cserélgessük. Itthon az Élitis tapétáit itt tudjátok megvásárolni.

Forrás: Élitis

Az etno stílus erősödése

Posted on: 1 Comment

A párizsi Maison et Objet kiállításon az ismert designerek az etno pavilonban külön installáció keretein belül mutatták be az e stílusban tervezett munkáikat. Az installáció a Transcultures címet viselte. Elgondolkodtató és meglepő dolgokat egyformán találtam.

A régi kézműves technikák alkalmazása a mai modern technológiák felhasználásával újszerű lehetőségeket jelentenek a kortárs alkotók számára. Ezek a találkozások és együttélések, bizonyos esetekben szembenállások a mai kreatív erők jelképeivé váltak. Nézzük, ki hogyan értelmezte ezt.

Ezen a képen több alkotó munkái is láthatók. A jobb oldali kerek mintás puff, amely egy nagyméretű babzsáklabdára hasonlít Donna Wilson munkája. Az Ernest elnevezésű gyapjú puff kézzel készül. Középen Paola Navone Papasan nevű széke áll, amelyet a hasonló elnevezésű tradicionális filippínó szék inspirált. Ugyanezzel a technikával egy lámpabúrát is készített, mindkettőt a Gervasoni gyártja. A kép bal oldalán a Corinne Muller/Piotr Oleszkowicz francia-lengyel páros kortárs makramé tárgyai láthatók, amelyeket újrahasznosított papírszalagokból eredeti koreai kézműves technika alapján kézzel készítenek.

A lenti képen Alejandro Bona argentín designer 360 méter szék című munkája látható, amelyet pamutfonalból kötött technikával készített. Gyakorlatilag huzatot kötött mindenre, amit hirtelen talált.

Az alábbi képen Daniel Hedner svéd designer Pleats Pleats nevű sárga kanapéja látható, ahol a porfestett acél találkozik a kézműves technikával. Az ülőfelületet a váz köré szőtt polyurethan hab alkotja. A bal oldalon Charlotte Lancelot Embroidery Rug nevű munkája lóg a falon. A szőnyeg egy felnagyított kézzel készített keresztszemes hímzés, amelynek alapanyaga a filc.

És most jön az, amelyre sosem gondoltatok volna. Porcelán állatok behorgolva! Joana Vasconcelos portugál tervezőnő különböző színű és mintájú, pamutból készült horgolással borította a kerámiaállatokat, ezzel – állítólag – megszelidíti a képzelt szörnyeket. Hát nem tudom, rátok bízom… Mindenesetre be lehet vele kerülni Tom Dixon mellé.

És akkor most jöjjön Tom Dixon az új Beat lámpáival, amelyek nem is annyira újak, mert már itthon is lehet ezeket látni. A lámpák egy tradicionális indiai kézműves technika alapján sárgarézből készülnek. Dixon inspirációi azok a bizonyos vízhordó edények voltak, amelyeket az indiaiak a fejükön hordanak.

És végül egy hihetetlen kreáció, amely szintén nem néz ki valami jól. Ez a híres Campana fívérek munkája, akik nem bírták tovább nézni a rettenetes műanyag kertiszékeket. Szerintük ez a kollekció a természet fellázadását szimbolizálja a műanyagtárgyak ellen. A koncepciót értem, még egyet is értek vele, de a forma… hát, sikerült már jobban is.

Design Hotel párizsi módra

A modern élettel együttjáró stressztől megfáradt utazóknak. Így hirdeti magát a Párizs szívében található Design Hotel Gabriel. Nézzünk kicsit körbe, vajon mit is jelent ez valójában.

Párizs Marais kerülete jól ismert lélegzetelállító építészetéről. Ebben a kerületben, a Grand Prieure utcában áll az egykori bérházból átalakított Hotel Gabriel. A hotel halljába lépve megállapíthatjuk, hogy a ház homlokzatának art deco ornamentikája jó összhangban van az enteriőr letisztult minimalizmusával. A belsőépítészeti tervezés Axel Schoenert építész/designer nevéhez fűződik, aki “Zen” hangulatot álmodott meg a nyüzsgő város közepén. Ezt a nyugalmat árasztó hangulatot a fehér szín domináns használatával és a visszafogott formák alkalmazásával igyekezett elérni. Kiegészítő szinként a drapp és a barna különböző árnyalatai jelennek meg. A szobákat egyedileg tervezett, élvonalbeli technológiákkal kivitelezett bútorokkal rendezte be, a világítás jórészt LED fényforrású lámpákból áll. A tágasnak nem mondható terekben a fehér műgyantával borított falak felületéről ugyanaz a világító motívum köszön vissza, a recepciótól az éttermen át egészen a szobákig.

A normál szoba, mint ez is, amelyben én laktam nem túl tágas, sőt kifejezetten szűkösnek mondható. Amikor az ágy szélén ültem, a lábam szinte belógott a fürdőszobába, amely ezen a képen a LED-es fal mögött rejtőzik. Gyakorlatilag csak hatvan centiméternyi közlekedő útvonal van körben az ágy körül, ennyiből áll az egész szoba.

Az ággyal szemben a tévét és a minibárt is elrejtő bútor szintén fehér műgyantából és fehér bútorlapból készült. Egy biztos, a fehér és a barna árnyalatok biztosan nem idegesítenek fel senkit, éljen a zen nyugalom.

Nézzük a fürdőszobát. Mi másból készülhetett volna a mosdó és a zuhanytálca, mint fehér öntött műgyantából? Sőt, a csempe helyett a falon is ez van, valamint a tolóajtó is ebből készült, azzal a bizonyos világító motívummal. Az egésznek kicsit műanyag hajókabin beütése van, gondolom pont ezért könnyű takarítani (nincsenek penészes fugák stb.) A fürdőszoba óriási hibája, hogy nincs törölközőtartó a fürdőlepedőnek, a vizes törölköződet tedd, ahová akarod. A zuhanyfülkének ajtaja nincs, viszont elegáns módon pereme sincs a zuhanytálcának, ennek folyományaként a víz az ágyig hatol. Máris megoldódott, hová kell tenni a fürdőlepedőt. A páraelszívás sem volt igazán hatékony, pár perc zuhanyzás után masszívan állt a gőz.

Jaj, de szép ez az esti hangulatvilágítás! És milyen jól látszik a fürdőszoba és az ágy hihetetlen távolsága. És vajon mitől világít a szekrényajtón a motívum?

Íme. A műgyantára ragasztott bútorlapot ott vágták ki, ahol a mintát át kell világítani. A szekrényben pedig ott a fényforrás. Ilyen egyszerű.

Még pár szót kell szólnom az étteremről is, pontosabban a reggeliről és a hozzá kapcsolódó kiszolgálásról. Az étteremben összesen kilenc kétszemélyes asztal áll, amely az 50 szobához képest elég kevésnek tűnik. Ezért minden reggel várni kellett, hogy akadjon egy üres és tiszta asztal. Az ételválaszték elég gyatra volt. Felvágott és zöldség egyáltalán nem szerepelt a kínálatban, sajt csak hébe-hóba volt. Ha nem mentem elég korán reggelizni, már crosissant sem jutott. Igaz, amikor kértem, elszaladt valaki a közeli pékségbe. Narancslé és kávé pedig akkor volt, amikor a két felszolgáló közül egyik sem felejtette el. Egyszóval a kiszolgálás nem egy elegáns, magára valamit is adó design hotel színvonalán volt. Kár érte.