Még decemberben keresett meg Csorba Anita és Szlafkai Évi a Nők az úton podcast csatornától, hogy szeretnék, ha én lennék az egyik adásuk vendége. Örömmel mondtam igent, a témát pedig közösen találtuk ki. Mi más lehetett volna, mint a minimalizmus és az ahhoz kapcsolódó gondolatok? Erről igazán őszintén tudok beszélni.
A Facebookon és az Instán is pörög a #10yearschallege kihívás. Én is kitettem egy képet az insta storymba, nem tudom láttátok-e, de ha a jövőben nem akartok a történeteimről lemaradni, akkor kövessétek az insta oldalamat ITT. Szóval így néztem ki 2009-ben:
Igen, volt nekem hosszú hajam is. Mondjuk egy kezemen meg tudom számolni, hogy eddig hányszor életemben, de ez épp egy ilyen időszak volt, mert amikor a lányom megszületett, elhatároztam, hogy megnövesztem. Aztán nagyon hamar meguntam, és levágattam.
A portugál túra második napján Lisszabonból Portóba utaztunk busszal. Az út kb. három és fél órás volt (300 km Lisszabontól), de egy pillanatig sem tud unatkozni ennyi blogger egy rakáson, kicsit olyan volt, mint egy osztálykirándulás annak idején. Porto a második legnagyobb város Portugáliában, ebből mondjuk nem sok derült ki számomra, mert egy eléggé kis sugarú körben mozogtunk. Porto a Douro folyó tölcsértorkolatának északi partján fekszik és a hidak városának is nevezik, mert összesen hét hídja van, tök vicces, hogy vannak egymáshoz egészen közel épül hidak is. A leghíresebb híd az Eiffel tanítványa, Teófilo Seyring által tervezett Dom Luis híd, amely Portó óvárosát a Ribeirát köti össze a borospincéiről híres Vila Nova de Gaiaval. A két szintes hídon alul az autók közlekedhetnek, felül a metró, gyalogosan pedig mindkét szinten átmehetünk. Sajnos nem volt időnk arra, hogy felmenjünk a tetejére, pedig onnan biztosan gyönyörű a kilátás. Illetve tudom, hogy lenyűgöző, mert láttam már egy csomó képet róla itt a neten. 🙂
