Valamilyen megmagyarázhatatlan módon vonzódom a különböző feliratokhoz, írásos üzenetekhez az enteriőrökben. Legyen az a falra festve vagy háromdimenziós betűkből kirakva a polcon, de lehet akár egy önmagában álló műalkotás is. Szeretem a betűket, na. Sokféle formában.
Épp ezért is tetszik ez a betűkészlet asztal, eredeti nevén: Fontable. Alessandro Canepa & Andrea Paulicelli dizájnerek nevéhez fűződik ez a sokatmondó kiegészítő. A kollekcióban minden betű megtalálható A-tól Z-ig és a számok is 0-tól 9-ig. Anyaguk festett és lakkozott acél lap, amelyet három színben lehet választani: piros, fehér és fekete. A láb anodizált alumínium. Mivel az asztalkák magassága állítható, így tetszőleges fedésbe lehet a betűket összeállítani, és egyéni ízlés szerint variálható a végtelenségig. Lakásokban kevésbé tudom elképzelni, de irodákban, közintézményekben vagy szórakozóhelyeken annál inkább. Milyen romantikus lehet, ha a fiú egy piros LOVE összeállítású asztalnál vár a lányra… vagy épp fordítva: VÉGE.
Milánó a divat, a design és a trendek fővárosa. Minden év áprilisában itt rendezik meg az iSaloni-t, a nemzetközi bútorkiállítást, ahol minden magára valamit is adó cég kiállít. Idén megint ott jártam és feltérképeztem, merre halad a design és a lakberendezés. A tapasztalataimat megírtam a dekooderen, sok fényképpel illusztrálva. Az első részért katt ide, a másodikért pedig ide. Jó nézelődést!
Tegnap egy nápolyi metrómegállóról írtam a Dekooderen, amely színeivel és mintáival igazán jó kedvre deríti az arra járó embereket. A tervezés pedig napjaink egyik igazi celeb dizájnerének nevéhez fűződik, aki nem más, mint Karim Rashid. Olvassátok el! Katt ide.
Kedvcsinálónak pedig itt egy kép. Nem hasonlít a budapesti metróállomásokra, igaz?
Az új ferihegyi SkyCourt terminál óriási parádéval nyílt meg az elmúlt hétvégén. Én is ott voltam, ugyanis a Kreatív Online felkért, hogy mondjak véleményt az új Élményterminál belső kialakításáról. A végén majd az is kiderül, hogy mit mondtam.
Egy kicsivel hamarabb mentem ki a reptérre, mint a megbeszélt időpont, hogy körbe tudjak nézni mielőtt nyilatkozom. Már a tűréshatáromon túllépő, de még erős akaraterővel éppen elviselhető idejű sorbanállás után végre bejutottam az épületbe, ahol rengeteg ember volt. Hogy az embereken kívül mit láttam? Egy nyugat-európai szintű épületet, ahol nem sikerült minden márkának felnőni a feladathoz. Nézzétek meg:
