A múlt héten megnyitotta kapuit a Pantone Hotel Brüsszelben. A terek kialakításánál a koncepció a színekre és azok használatára épül, ez természetes, sőt egyenesen kötelező a Pantone esetében. Az enteriőröket a belga designer Michel Penneman és a szintén belga építész Oliver Hannaert tervezték, akik a rendkívüli kontrasztok használatára építettek. A sok fehér felület szerintük egyenesen kívánja a telített színeket. A szobákat, mint művészeti alkotásokat kezelték, ahol a fehér falak és az ágynemű jelentik a tiszta festővásznat, amelyre telített és vibráló színek kívánkoznak. A szobák berendezése egyébként minimál stílusú, a falakat a belga fotogáfus, Victor Levy egyedi fotói díszítik. A hotel hét emelete mind más-más színárnyalatban pompázik.
Ilyen árnyalatok közül választhatunk szobát:
Egy kétágyas szoba, mint ez is itt fent 100 euro alatt van/éj. Üdvözlet a színek szállodájában!
A lakosztályhoz tartozó terasz.
Remélem, a teraszon van korlát, csak nem látszik…
Ez egy kicsit retrós lett ezzel a narancssárgával.
Két egész napig szünetelt az internetkapcsolat nálunk. Elképesztő. Közben persze egyfolytában bosszamkodtam. Szörnyű, hogy az ember már nem is érzi magát teljes értékűnek, ha nem tud felmenni a netre. A blogolás miatt ez különösen idegesítő volt. Na, de miért történt mindez? Nagyjából másfél hónapja egyszer arra értünk haza, hogy a kutyánk miszlikbe aprított egy levelet, amelyből csak egy picike sárga, hárömszög alakú darab maradt. A kertben szanaszét hevertek az egyéb papírfoszlány maradványok, de beazonosítani nem tudtuk, vajon melyik számla lehetett. Előbb-utóbb úgyis kiderül, gondoltuk. A gond a postaládánkkal van, amelyből simán beesnek a kertbe a levelek, ha túl sok minden kerül bele. Így vált a kutya martalékává az internetes számlánk is. Két megoldás van: átutalással fizetünk vagy beszerzünk egy kutyabiztos postaládát. Fel is keltette az érdeklődésemet a postaláda design, ezért körülnéztem a neten, mi kapható.
Ez a Blomus rozsdamentes acél postaládája. Egyszerű és szép, de semmi izgalom.
Ez egy falba süllyeszthető, audio kaputelefonnal egybeépített postaláda a Siedle-től, amely csupán 6 mm-re áll ki a falból.
Egy íves változat a német Serafini-től, szintén rozsdamentes acélból.
Az Ötórai szék a holland Moooi egyszerű és művészi kinyilatkoztatása. Tervezője a szlovén Nika Zupanc, aki inspirációját az ötvenes-évekbeli angol porcelánok díszétéséből merítette. A szék egyszerre hordoz magán kortárs és tradicionális jegyeket, hiszen formája tisztán minimalista vonalvezetésű, ugyanakkor romantikus rózsamintás motívumokkal díszített. Nekem nagyon tetszik és még a rózsákat is be tudom fogadni. Na jó, tudom, hogy ilyenre csak csajok gerjednek…
Ez a Moooi bemutatótermében készült. Hasonló asztallal együtt azért már kicsit sok a pink rózsából. Vagy csak nekem? Szólaljatok meg!
A Moroso szintén a milánói bútorvásáron mutatta be 2010-es kollekcióját és egy-két ráncfelvarrás utáni 2009-es darabját. Az új bútoraik érdekesek, de első ránézésre, nem a szépség jut róluk eszembe. Ez kissé zavar, ezért itt és most, utólag fogom értelmezni a Milánóban látottakat.
Az olasz Moroso cég 1952 óta tervez és gyárt kanapékat, karosszékeket és kiegészítőket olyan neves designerek közreműködésévél, mint Ron Arad, Carlo Colombo, Enrico Franzolini, Marc Newson, Toshiyuki Kita és Patricia Urquiola. A 2010-es kollekció egy hosszú párbeszéd eredménye, amelyben a világhírű designerek új design nyelveket kutattak, és kísérleteztek néhány szokatlan anyaggal is. A végeredmény egy változatos utazás a rendkívüli részletek között, amely egyben meghívás, hogy fedezzük fel a csomópontokat az ipari formatervezés új fogalmi térképén:
….Emlék a Silver Lake fotelben:
Szó se róla, elég furára sikerült, Patricia Urquiolától szokatlanul szögletes és szigorú.
…Intimitás a Redondo kanapéban:
Ez már jobban passzol Urquiola stílusához. Remélem, érzitek az intimitást, a simogató kezek tulajdonosai érezték.
…Életter a Klara karosszékben:
Nem olyan, mintha a hatvanas évekből maradt volna itt (vagy ott)? Még mindig Urquiolánál tartunk. Az “élettér” egy kissé retrós beütésű. Szívesen megkérdezném az illetékest, vajon miért?
…Jólét a Wood Chair fotelben:
Igen, jól látjátok, fagolyókból van ez a fotel, illetve csak az ülőfelület borítása. Nekem egyből a fagolyós autósülésre szerelhető huzat jutott eszembe, gondoltam is egyből, hogy a Front Design még nem járt Kelet-Európában és nem ült Ladában. Vagy pont, hogy ültek és innen az inspiráció. Mindenesetre a képen belógó jobbodali láb tulajdonsa hangos “Wow” felkiálltással éljenezte a darabot, úgy látszik ő sem járt még errefelé és nem ült Budapesten taxiban. Nekem valahogy nem ez a darab szimbolizálja a jólétet.
…Fenntarthatóság a Beth zsákfotelben:
A Beth fotel 100%-ban újrahasznosított anyagokból készül, tervezője Philippe Bestenheider. A huzata újrahasznosított gumiabroncsból, a töltete újrahasznosított, habosított PET palackokból van. Nagyon környezetbarát meg minden, viszont egyáltalán nem szép. De a “fenntarthatóságnak” maximálisan megfelel.
Ennyit az ipari formaterezés új fogalmi térképéről, most pedig jöjjön egy 2009-es újragondolt darab Patricia Urquiolától, a Rift szék:
Modern, színes és műanyag. Ennyit tudok mondani. 🙂
