Ha szokásom szerint repülővel mentem volna Milánóba, valószínűleg még mindig ott lennék. És Ti sem olvashatnátok még a milánói bútorkiállításról szóló beszámolómat. Mivel azonban múlt héten két nemzetközi lakberendezési kiállítást is meglátogattam, egyszerűbb volt kocsival nekiindulni. És bár fárasztó volt, végül megérte – minden szempontból.
Az iSaloni méreteit nem tudjátok elképzelni. Annyit kell gyalogolni, hogy az a nap végére már szabályosan fáj. Ez az a hely, ahol a nők csinosan felöltöznek, de a lábukra tornacipőt húznak, mert másképp nem lehet kibírni. Olyan méretek és annyi kiállító van jelen, hogy napok alatt sem lehet az egész területet bejárni. Nekem idén három napom volt, hogy feltérképezzem az új trendeket és testközelből érezzem, mi is az a nagybetűs DESIGN. Ezen a kiállításon mindenki jelen van, aki valamit is számít, számítani akar vagy arra vár, hogy számítson. Egyébként egy ilyen kiállítás meglátogatása egy lakberendezőnek nem elsősorban arra jó, hogy csodaszép bútorokban és enteriőrökben gyönyörködhessen, hanem arra, hogy inspirálódjon és feltöltődjön. Na és persze úgy tér haza, hogy ismeri a nemzetközi trendeket és tudja, merre van az irány. Még akkor is, ha itthon ez az irány nem mindig ugyanaz…
Úgy döntöttem, az Art Deco stílussal folytatom a lakberendezési stílusok sorozatomat. Különösebben nem vonzódom az antik bútorok iránt, ez alól azonban kivétel az Art Deco, mert ezt valahogy kedvelem. Főleg egy minimál térben tudok elképzelni egy szépen felújított Art Deco fotelt vagy egy szép lámpát. Na, de nézzük, mit lehet tudni erről a stílusról.
Kezdetek
Magát az Art Deco elnevezést csak a múlt század hatvanas éveitől használjuk, azelőtt a Modernizmus gyűjtőfogalom alá sorolták a húszas-harmincas évek vezető stílusirányzatát. A név egy 1925-ben Párizsban tartott kiállítás francia elnevezéséből ered, és két olyan évtized ipar- és képzőművészetét jelzi, amelyben egymás mellett élt a Bauhaus száraz, merev és funkcionalista esztétikája, illetve egy játékos és egzotikus formavilág.
Előzmények, motívumok, jellemzők
Az Art Deco előzményei a kubizmus és a futurizmus, egyik legfontosabb jellemzője pedig a távoli tájak motívumkincsének használata. A Távol- és a Közel-Kelet, Afrika, Közép-Amerika formái, arcai és mintái köszönnek vissza a korszak tárgyain és plakátjain. A másik fő jellegzetesség a technika, a modern városi élet ünneplése: autók, gépek, hajók, repülőgépek, gyorsaság, mozgás, felhőkarcolók és sugárutak jelennek meg mindenütt. Jórészt a konkurrens, racionalista modernizmustól való eltávolodás vágyát jelzik a lekerekített élek, a függőlegesség, a luxuriőz anyagok, például a gyöngy, az arany, a technológia legfrissebb újdonságának számító króm, a neon és a bakelit. Az élénk színek, a komor fekete szín, a csillogó felületek, a sok tükör és díszítés használata jellemző.
Ami az építészetet illeti, elsősorban a nagyvárosi élet jellegzetes helyszínei (mozik, színházak, szállodák, mulatók) épültek Art Deco stílusban, de Miamiban például a mai napig áll egy egész negyednyi, csodálatosan felújított Art Deco épület. A stílus egyre népszerűbb lett, és egyre inkább összeforrt a fényűzéssel, a hollywoodi életformával.
Art Deco stílusban épült házak Miamiban.
Az iparművészeten kívül különösen jelentős a grafika, a plakátművészet területén: mozi- és színházi plakátok, kiállítások és reklámok százezrei készültek Art Deco stílusban és gyakoroltak óriási hatást a század második felének művészeire.
Az Egyesült Államokban – ahol a stílus igen nagy népszerűségre tett szert – az Art Deco utolsó évei összemosódnak a Streamline korszakával. Ez a kifejezés az ipari formatervezés egy olyan szakaszát jelöli, amelyben a jövőbe és a technológiai fejlődésbe vetett hit áramvonalas, dinamikus termékek özönét hozta létre. Elsősorban Raymond Loewy designer révén, akinek például a Shell és a Lucky Strike évtizedek óta változatlan logóit is köszönhetjük.
Raymond Loewy eredeti logója a Lucky Strike-nak.
Az Art Deco stílus legismertebb alkotói: Pierre-Émile Legrain, René Lalique, Jean Dunand, Eileen Gray, Pierre Chareau, Paul Frankl, Wells Coates. Az ő alkotásaikból válogattam néhányat, íme:
René Lalique Oranges vázája.
Eileen Gray „Bibeldum” névre keresztelt híres karosszéke.
Beneveztem az Év Anyavállalata 2010 versenyre, amely olyan anyukák versenye, akik saját vállalkozásukat úgy építették fel, hogy közben egy vagy több gyermeket is nevelnek. A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy az anyák számára kilátástalan mukaerőpaci helyzetből is van kiút.
Köztetek is van biztosan jónéhány édesanya, aki dolgozik és közben gyermeket nevel. Nekem egy lányom van, ez már korábbi bejegyzésemből is kiderülhetett. Két és fél éves volt, amikor elkezdett közösségbe járni és én belevetettem magam „igazából” a munkába. Az első évet úgy csináltuk végig, hogy egy hetet járt oviba, egy hetet volt itthon beteg. Nem tudom, hogy maradtam volna itthon vele, ha alkalmazott vagyok valahol. Nincs az a főnök, aki ezt tolerálja.
Már a terhességem alatt eldöntöttem, hogy belevágok a saját lakberendező cégem felépítésébe, úgyhogy belevágtam, ahogy láthatjátok is. A döntéseimiért egyedül én vagyok a felelős. El tudom vinni a lányomat az oviba és érte is tudok menni. Ha kell, bármikor itthon tudok maradni vele. Ritkán fekszem le éjfél előtt, viszont korán kelek. Gyakran vagyok kialvatlan, de mégis hajt előre a vágy, hogy valóra váltsam az álmomat. Mindig az az érzésem, hogy soha nem érem utól magam. De próbálkozom. Szerencsére a férjemre mindig számíthatok. Ha kell, még az ebédet is megfőzi…
Ha tetszik a blogom és amit csinálok, szavazz rám! Készítettem egy választási plakátot is a témában, ez most úgyis aktuális. 🙂
A japán Nendo designer cég egy olyan kávézót tervezett Tokióban, ahol szülők és gyermekeik egyaránt jól érezhetik magukat. A kávézóban a legnagyobb ötlet a felnagyított kanapé, amely ideális hely a gyerekeknek a hancúrozáshoz, hiszen elől pereme van, amely megakadályozza, hogy a kicsik leessenek róla. A falon lévő különböző méretű ablakok könyveket, szinezőket és játékokat rejtenek, amelyekkel a gyerekek játszhatnak, amíg anya vagy apa társadalmi életet él. Természetesen van pelekázó helyiség és külön szoba is, ahol a mamák megszoptathatják a babákat.
A széles folyosókon könnyedén lehet közlekedni babakocsival, a kapcsolók és az ajtókilincsek olyan magasra kerültek, hogy a gyerekek ne tudjanak játszani velük. Az enteriőrben a bútorok kétféle – felnőtt és gyermek – méretben készültek, ez a méretkülönbség ad játékosságot és dinamikát a térnek, amely egyébként nagyon letisztult. A színek is redukáltak, legnagyobb mértékben a fehér, a drapp és a halványszürke dominál. A koncepció egyébként abból született, hogy a kicsik méretükből adódóan mindent másképp, más szögből látnak, mint a felnőttek. Egy asztal például nekik egy ház tetővel, amely alá feltétlenül be kell bújni. A pasztell színek tetszenek, de nem tudom, hogy meddig bírják majd az igénybevételt…
