A tömeggyártású gyerekbútorok manapság sajnos kimerülnek annyiban, hogy harsány színeikkel próbálják meg kendőzni formai hiányosságaikat. Nem a neves designerek által tervezett méregdrága gyerekbútorokra gondolok, hanem az olcsó, rosszminőségű, ámde nagyon színes holmikra. Én azt gondolom, hogy egy gyerekszobának sem kell harsognia a színektől. Egyrészt, mert nem kéne elrontani a kölykök ízlését még az elején, másrészt meg gondoljunk bele: mi tudnánk rikító színek között élni? Hát persze, hogy nem. Szóval nem azt akarom mondani, hogy nem lehet egy gyerekszoba színes, de mindenképpen ügyeljünk a színtervezésre. Na, de vissza a bútorokhoz. Találtam egy nagyon jópofa gyerekszobába való könyvespolcot, amely garantáltan elnyeri minden gyermek és felnőtt tetszését. Íme:
Ezt a könyvespolcot Shawn Soh tervezte és meglepő módon nem fából, hanem fémből készül, amelyet a megmunkálás után porfestéssel színeznek zöldre. Minden egyes „fapolc” kézzel készül, ezáltal egyedi darab. A tervező szerint a könyvek a fa virágaivá válnak, és kedvességükkel nap mint nap megörvendeztetik a szoba kis lakóját. Én egyetértek a tervezővel. Nagyon ötletes és különleges darab. Tetszik. És Nektek?
Patricia Urquiola egy tradicionális kézműves technikához nyúlt, amikor 2007-ben megtervezte kertibútor kollekcióját a B&B Italiának. A Canasta névre hallgató bútorok a klasszikus kosárfonásra emlékeztetnek, de kinézetük mégis modern és abszolút mai, szóval egyáltalán nem nosztalgikus hangulatúak. Még szerencse. A fonott részek gyönyörű geometrikus mintázatúak. A kertibútor kollekcióban megtalálhatók kanapék, karosszékek, asztalok, és különböző formájú napozóágyak. Szerintem letisztult enteriőrben mutatnak a legjobban, hiszen nagyon karakteres darabok.
Magas támlás fotel és háromszemélyes kanapé fehér színben.
Magas támlás kétszemélyes kanapé, szeparé jelleggel.
Különböző méretű lerakóasztalok.
Kör alakú napozóágy.
Hagyományos napozóágyak. És most jöjjön néhány enteriőrfotó, hogy el tudjuk képzelni ezeket a bútorokat a térben.
A tojás az élet és a teremtés szimbóluma. Ez az egyik legtökéletesebb forma, amelyet a természetben találhatunk, és egyben magában rejti a születés fogalmát. Húsvét alkalmából készítettem egy összeállítást olyan bútorokból, amelyeket a tojásforma ihletett.
Elsőként álljon itt a leghíresebb „tojás-bútor”, az Arne Jacobsen által tervezett Egg Chair, egyik személyes kedvencem. Ezt a széket Jacobsen 1958-ban tervezte és még ma is gyártja a Fritz Hansen. Mára már kultikus darabnak számít, szerintem gyönyörű.
A követkető Günther Thöny által tervezett LOMME tojáságy, amely fényterápiával, iPod-dokkolóval és masszázs funkcióval is felszerelt. Választhatunk, hogy a naplemente vagy a napfelkelte fényeit szeretnénk-e élvezni az ágyban pihenve. 2007-ben ez a termék Red Dot Design díjat kapott.
Henrik Thor-Larsent is megihlette a tojásforma, ezért 1968-ban elkészítette az Ovalia nevű fotelt, amely dizájnját tekintve tökéletesen illeszkedik az akkor divatos pop-art stílusba.
A Nuevo egy műrattan változattal rukkolt elő. Kültéren és beltéren egyaránt használható, bár szerintem inkább kültérre illik, mondjuk egy medence partjára.
De nemcsak ülőalkalmatosságok találhatók ebben a témában, hanem asztalok is, mint például a Benchmark Tojás lerakó asztalai, amelyeknek tervezője Russel Pinch.
És itt egy újabb asztal, amely inkább már a humor kategóriába sorolható, avagy a tükörtojás asztal.
A szaniter-ágazatot is megihlette a tojásforma, erre bizonyíték a Rexa Design darabja, amely az Egg Tub nevet kapta. Letisztult és modern design, praktikus könyv és újságtartóval, arra az esetre, ha valaki szeret sok időt a kádban tölteni. A bátyámnak ajánlom.
Ez pedig a lágytojás puff, szintén egy vicces darab. El tudom képzelni egy trendy ételbár berendezéseként. Sajnos nem tudom, kinek a nevéhez fűződik.
És végül egy mai 2003-as darab azspHaus-tól. Az Eero formáját is természetesen a tojás ihlette, tervezője Filippo Dell’Orto.
Egy újabb sorozatra vállalkozom, amelyben a lakberendezési stílusirányzatokat szeretném bemutatni, természetesen képekkel illusztrálva. Elsőként jöjjön a minimalizmus, amely hozzám elég közel áll, bár azért nem vagyok fanatikus hívő. A lakberendezésben szerintem az az izgalmas, ha az ember finoman keveri a stílusokat, mondjuk a minimál térben elhelyezünk egy más stílusú tárgyat is. Nézzük hát, mit jelent a minimalizmus a lakberendezésben.
A kezdetek
A minimalizmus születésének hivatalos dátumát 1991-re teszik a szakemberek, amikor Jasper Morrison megalkotta a Ply Chair-t a Vitra számára. Ez a szék teljesen más volt, mint a nyolcvanas évek többi bútora: nem volt túlzsúfolva utalásokkal, színekkel és díszítésekkel, nem volt bonyolult és hivalkodó. Egy egyszerű vonalvezetésű, vékony, könnyed és légies darab volt, amely bármilyen enteriőrhöz jól illeszkedett. Íme:
Jellegzetességek
A Ply Chair a minimalizmus összes alapvető jellegzetességét magán viselte, amelyek csak tovább finomodtak és egyszerűsödtek a kilencvenes években. A stílus legfontosabb jellemzője ugyanis a puritanizmus, semlegesség és az egyszerűség. Bútorai szögletesek, geometrikus formákra épülnek, éles sarkaik és éleik vannak, valamint semmilyen díszítés nem található rajtuk. Meghatározó a horizontális jelleg is, azaz minden vízszintesen terjeszkedik: a kanapék hosszúak, háttámlájuk alacsony, a dohányzóasztalok lábait pedig úgy elrejtik a tervezők, hogy azok lebegni tűnnek a térben. A minimalizmus két uralkodó színe a fehér és a szürke, illetve az egzotikus fafajták árnyalatai (mindenekelőtt a sötétbarna wengé-é), gyakori az üveg, az alumínium és a rozsdamentes acél használata.
Piero Lissoni Garden Bed-je
Előzmények
A minimalizmus történeti előzményei között egyértelműen a Bauhaus illetve a húszas-harmincas évek nemzetközi modernizmusának hatása a legmeghatározóbb, de hatott rá a hatvanas évek néhány képzőművészeti irányzata is: mindenekelőtt a Minimal Art (amelytől a nevét is kölcsönvette) illetve a Concept Art. A két irányzat művészei törekedtek először teljes formai redukcióra, az idea, az alapötlet és a művészet felesleges sallangoktól való megtisztítására.
Szellemi háttér
A minimalizmus ellenségei szerint a stílus sivár, személytelen és fantáziátlan, támogatói szerint viszont éppen ez a fő erénye: semlegessége révén a háttérben marad, és így nagyobb teret hagy az egyéniség kibontakozásának. Mondjuk így:
A kilencvenes években szinte egyeduralkodó stílussá vált a minimalizmus, amely – mint minden divatirányzat – hamarosan egy szűk és vagyonos réteg jelképévé vált. És mivel a minimalizmus egyik legfontosabb képviselője, Antonio Citterio szerint „ma már a tér az igazi luxus”, hamarosan státusszimbólummá vált óriási házakat és lakásokat vásárolni, amelyekben csak egy-egy méregdrága kanapé jelezte, hogy élettérben és nem például egy műteremben vagyunk. De az évtized végére elfáradtak a minimalisták: egyrészt végképp kimerült a (geometrikus) formakészlet, másrészt unalmassá vált a sok szürke és fehér árnyalat, kocka és hasáb. Előtérbe kerültek a technológiai megoldások és az emberekben újra felébredt a vágy a színek és a lágy formák iránt. A 2000 utáni bútorok már csak nyomokban őrzik a minimalizmust: színesek, bohókásak, multifunkcionálisak, mozgathatók és átalakíthatók. (Modularitásra jó példa a belga Indera kollekciója.)
