Már megint egy éttermet hoztam Nektek, bocsánat. Ez most teljesen más, mint a múlt heti athéni, úgyhogy érdemes lesz megnézni. Ez virágos, tavaszt idéző és megint csak virágos.
Szóval, a mindig nyüzsgő London belvárosában járunk, ahol megnyitotta kapuit a The Folly. Ez egy olyan hely, ahová sokmindenért betérhetsz. Egy kávéra reggel, egy gyors ebédre napközben, egy italra munka után, vagy egy komplett ünnepi ebédre hétvégén, de még a céges bulit is ide szervezheted, ötszáz főig tudnak fogadni. De nem is ez az érdekes, hanem az enteriőr. Az egy dolog, hogy látszik rajta, nem kellett a tervezőknek a költséghatékonyságot szem előtt tartani, noha vannak olcsó és mégis szép megoldások, mint pl. az agyag virágcserépből készített függőlámpák. A másik, hogy nagy. „Azt szeretem benned, hogy olyan nagy vagy.” – udvarolt MotoMoto a Madagaszkárban Gloriának… ez nem tudom, miért jutott eszembe, talán azért, mert ez az étterem is igazán, de komolyan nagy. Legalábbis itthoni viszonylatban nagy. De amellett, hogy nagy, tele van gyönyörű részletekkel, hanyagul az arcunkba vetett design bútorokkal, hatásvadász módon kitalált részletekkel, urbánus nomádoknak szóló utalásokkal. Tetszik. Pedig én nem vagyok oda az ennyire florális cuccokért, ez most mégis tetszik. Ki érti ezt?
Bár nincs ember, aki ne szeretne egy olyan helyet a város közepén, ahol a természet karnyújtásnyira van, vagy legalábbis az illúzió megadatik…
E heti cikkemet a Dekooderenegy olasz utcai művészről írtam, aki különös árnyképeket fest az éj leple alatt a padovai utcákra. Munkái finom humorral fűszerezik meg az olykor komor hangulatú utcákat. Sziluett-szerű emberei szinte leválnak a falakról és önálló életet kezdenek élni. Ízelítőnek itt egy kép, a teljes cikkért pedig katt ide: Dekooder
Elérkezett a pillanat, amikor a holland Freedom of Creation is olyan sztártervezőkkel dolgozik, mint Karim Rashid. Ez év januárjában, a kölni bútorszalonon mutatták be Rashid háromdimenziós nyomtatással készült lámpáját.
Több mint egyhetes téli kikapcsolódásom után most melegebb vizekre vágyom, ezért választottam úticélnak ezúttal Athént, ahol érdekes módon egy olasz éttermet szeretnék bemutatni. Nagyon letisztult és egyszerűen fogalmazott a fekete-fehér enteriőr, finoman szembeállított a régi és az új, pont ezért is tetszik annyira.
Lucas Papaspirou, az Il Buco étterem tulajdonosa helyi tervezőket kért fel olasz éttermének kialakításakor. A design a Workshop Dionisis Sotovikis és Anastasios Sotovikis nevéhez fűződik. Az étterem az athéni Soho-ként emlegetett Psirri kerületben található, egy neoklasszicista épület harmadik emeletén, ahonnan pazar kilátás nyílik az Akropoliszra. Nem rossz kezdésnek. Az Il Buco (magyarul: A Lyuk vagy kicsit szebben: A Zug) egy olyan étterem, amely egyáltalán nem emlékeztet egy hagyományos étteremre. A tervezők arra törekedtek, hogy egy modern, meghitt hangulatú családias étkezőt varázsoljanak a harmadikra, ahol bőséges hely van az asztalok között. Ahol a vendégek úgy érezhetik magukat, mintha csak ők lennének ebben az egyedülálló környezetben. Egyébként ez hívják lakásétteremnek, nem?
Az Il Buco alapvetően egy fekete-fehérre hangolt enteriőr, amelyet a fa székek melegsége old fel. A középen taláható bár rész köré csoportosul a többi terem. A koktélbár falait feketére festették, ezzel is erősítve a lyuk-érzést és azt, hogy ez a tér egy másik funkciót szolgál ki: itt tényleg el lehet bújni egy kicsit. A három különálló terem (szoba) falait fehérre festették és itt csak a kiegészítőkön jelenik meg a fekete szín. A látványos csillár a Droog Design 85 Lampsnevű munkája, amely a „kevesebb több” elvét egyetlen tárgyban egyesíti. A fehér asztallapokat fekete vaslábak tartják, amelyek köré egy közeli antik üzletben vásárolt régi fa székeket állítottak. A székeket felújították, újrakárpitozták vagy egyszerűen bőr hevederekkel beszőtték az ülőfelületeket. Az egyik térben található még egy antik tálalószekrény márvány fedéssel, amelyre a Droog Red Revisted fényes piros műanyag tálja került díszítésként (az egyik képen félig látszik is). Ez is szép példája a régi és a új anyagok és tárgyak ízléses párosításának. Ezt a szeszélyes dizájnt pedig Dionisis Sotovikis műalkotásai koronázzák meg, aki használt pauszpapír, víz és tűz felhasználásával készítette el a falakon látható installációkat. Nektek hogy tetszik?
