Igazából nem vagyok oda az angolszáz kultúrából hozzánk begyűrűző Halloween feelingért, de Mindenszentek alkalmából most mégis pár „tökös” enteriőrrel készültem Nektek, Kedves Olvasók. Mert szerintem szépek.
És, hogy miért pont tököt faragunk ilyenkor? Röviden: a gyertya fénye megvilágítja a kifaragott arcot, így az kísértetnek tűnik. A mécses a fény, azaz a sötétség elleni harc szimbóluma. A mulandóságé pedig a tök, amely gyorsan növekszik, viszont hamar megromlik.
A dolognak egyébként történelmi okai vannak, hosszú évszázadokkal ezelőtt kezdődött az egész. Eredetileg az ijesztő arcokat a pogány népek vájták ki a szellemek elűzésére, különösen Írországban volt ennek hagyománya. Minden október 31-én tartottak egy mulatságot, amely a nyár végét és az utolsó szüreti napokat jelezte. Ezt a napot tekintették fordulópontnak, mert ekkor érkezik el a „sötétség időszaka”. Az ajtókat résnyire nyitva hagyták, hogy a szellemek szabadon kóborolhassanak. Az ősi kelták gyakran gyújtottak óriási máglyát a fenyegető veszély elleni küzdelemben, hogy megvédjék magukat a gonosz szellemektől. Később ezek a tüzek már nem voltak ilyen óriásiak, és máglyák helyett a lángok bekerültek a tök belsejébe, így olcsó és biztonságos fészekből védték gazdáikat. Mert a kivájt, ijesztő arcokkal remekül lehet védekezni az ártó szellemek ellen. A Halloweent az ír bevándorlók tették nemzeti ünneppé Amerikában, na de ezen nem is csodálkozunk.
A tököt nemcsak faragni lehet, hanem festeni is. Az alábbiakban pár inspirációs ötletet gyűjtöttem össze ennek bemutatására.
Üdvözlet az álmok és a mesék világában, ahol a négy csillag néhány felhővel randevúzik. Vedd fel a báli ruhádat és merülj el a mesék varázslatos világában. Az édes álom nem várat sokat magára. Mesés enteriőrjeinkben Te is megtalálod a hozzád illőt. A Maison Moschinoban megalkottuk a teret, hogy inspirálja a lelked, amíg a tested ellazul.
Valahogy így szólhatna a milánói Moschino Hotelreklámja. A szálloda a Viale Monte Grappa 12 szám alatt található, az egykori neoklasszikus pályaudvari épületben. Mind a 65 szobájának berendezését a mesék világa inspirálta, és természetesen mindennel rendelkezik, amivel egy 4 csillagos szállodának rendelkeznie kell. Az árakról inkább ne beszéljünk…
Ez a 260 nm-es, meredek lejtőre épített lyoni ház a francia Aum Architect nevéhez fűződik. A ház két szintes, alapformája egy 23×7 m hosszú téglatest. Három meghatározó anyaga a beton, az acél és az üveg. Beton lett a padlóburkolat, acélból készültek a pillérek és az ablakkeretek és kezeletlen egzotikus iroko fából valósult meg a kültéri árnyákoló függöny, amelytől az egész ház különlegessé válik, és amelyről a Keksz ház nevet kapta a projekt. Ugyanis így nevezte el az épületet az első francia magazin, amely publikálta a házról készült fotókat. Ez a kültéri, apró kekszekre emlékeztető árnyékoló több, mint 200 óráig készült, de megérte, hiszen egyedi megjelenést kölcsönöz a háznak és természetesen a reggeli napsütés hatását is csökkenti. Ja, és különleges fény-árnyék mintát fest a falra, a padlóra és mindenre. Már csak azt szeretném tudni, meddig marad a fa ilyen szép…
Gondolkodj, miközben exponálsz – foglalta össze fotográfiai hitvallását Martin Munkácsi 1935-ben a Harper’s Bazaar divatmagazin számára. És tényleg ezek a szavak jellemzik leginkább munkamódszerét. Felvételei fesztelenek, dinamikusak és általában életörömöt, vidámságot sugároznak. Nem csoda hát, hogy ugyanezt a címet kapta az életművét bemutató kiállítás a Ludwig Múzeumban.
A kiállítást a Ludwig Múzeum Családi Délelőtt programjának keretén belül látogattuk meg. Amíg a lányok a kiállításhoz kapcsolódó kézműves foglalkozáson alkottak, addig mi, felnőttek tárlatvezetésen vettünk részt. Nagyon izgalmas volt végignézni a képeket úgy, hogy közben rengeteg háttérinformációval lettünk gazdagabbak. Egyébként ingyenes tárlatvezetés magyar nyelven minden este 18 órakor van, de különleges tárlatvezetésen is részt lehet venni, ahol művészek kalauzolnak végig a termeken, ezekről bővebben itt olvashattok.
Munkácsi jelentősége Robert Capáéhoz mérhető, Capa a haditudósításaival, Munkácsi a riport-, sport- és divatfotóival járult hozzá a modern fotózás máig eleven látásmódjának megteremtéséhez. Sajátos kompozíciós elvei és a modellek műtermen kívüli fotózása miatt a negyvenes években a divatfotó megújítójának tartották. Újszerű látásmód jellemezte, fényképezés közben létrákon egyensúlyozott, falakon mászkált annak érdekében, hogy eredeti látószögeket találjon. Ő volt az, aki kitalálta és megteremtette a modern kor fotóriporterének figuráját.
Hirtelen felívelő karrierjét, és ismertségét egy véletlenül elkészített fotójának köszönhette. 1923-ban egy futballmérkőzésről tért vissza a szerkesztőségbe, amikor a villamoson összeszólalkozó katonatiszt és egy idősebb férfi veszekedését fényképezte le. A felvétel a bíróság elé került, mert az idősebb férfit azzal vádolták, hogy megölte a katonatisztet, de Munkácsi fényképe bebizonyította az önvédelem tényét. A fotó igazi szenzációt keltett, Munkácsi egycsapásra híressé vált, és alig egy évre rá, már keresett fényképész lett.
Munkácsi pályafutása 1914-ben kezdődött, amikor Az Est és a Pesti Napló számára sport tudósításokat kezdett készíteni. A sport, mindenekelőtt a foci volt a szenvedélye, de beszámolt a pesti szegénység mindennapjairól éppúgy, mint az úri világról.
A kapus egy másodperc töredékével később érkezik, 1928
1928-ban a nyüzsgő Berlinbe ment és német lapoknak kezdett dolgozni. Rendkívül előnyös szerződése révén számos kiadvány címlapfotóját készíti el. Ott volt többek között 1933-ban Potsdamban is, amikor Hindenburg átadta a hatalmat Hitlernek.
Potsdam Nap – A Reichswehr felvonul, 1933
A német fővárosból 1934-ben New Yorkba ment és a divatfotózást örökre megváltoztatja. „Belopta az örömöt, az őszinteséget és a nők szeretetét abba, ami előtte örömtelen, szeretet nélküli és hazug művészet volt.” – mondta Richard Avedon amerikai fotográfus arról, hogy miben változott a divatfotó Munkácsi színre lépésével. Sajátos látószögekkel, a mozgás megragadásával, a műteremből a szabadba kivitt modellekkel, a dinamizmussal tökletesen újat hozott a divatfotó műfajába. Dolgozik a Harper’s Bazaarnak, Ladies Home Journalnak és a LIFE Magazinnak, amelynek elindításában maga is részt vett. Lencsevégre kapott egy sor ismert személyiséget, többek között Fred Astaire-t, Marlene Dietrichet, Frida Kahlót, Louis Armstrongot. Portréfotóin átüt a modellek személyisége. A divatfotói pedig nemcsak a ruhák kezdenek élni, hanem a modellek is.
Lucile Brokaw Long Island Beachen, 1933
Szép ősz – Az utolsó meleg napsugarak, 1929
Munkácsi egy új, önálló, szabad és öntudatos nőképet mutatott. És Amerika legkeresettebb fotográfusává vált. Bejárta a Földet, Törökországtól Egyiptomig utazott, repült a Zeppelinnel Brazília fölött és járt Afrikában is.
Fiúk a Tanganyika-tó partján, 1930 körül
A Cartier-Bressont megihlető híres kép körül van némi bizonytalanság. Keletkezési ideje 1929 vagy 1930, de az is vitatott, hogy valóban Afrika óriás tavának a partján készült-e vagy Libériában.
Amerika legjobban fizetett fotográfusa lett, Hollywood legnagyobb csillagait fotózta, ám élete utolsó évtizedében nevét elfeledték és nagy szegénységben hunyt el, a legenda szerint egy futballmeccsen, kezében a fényképezőgépével.
A kiállítást január 9-ig tudjátok megnézni a Ludwigban.
