Nagyon jó érzés, amikor a lakberendező munkája kezd megvalósulni, de még jobb, amikor kezd végleges formát ölteni. Pár napja bent jártam a Kubus Design Concept Store bemutatóteremben és készítettem gyorsan pár fotót az állapotokról. Elkészült végre a várva-várt recepcióspult, amelyet szintén én terveztem. A képeken csak egy kicsit látszik, hogy ugyanolyan szögben dől az egész pult előre, mint a mögötte lévő „kubus” oldalfalai. Fényes feketére festett mdf-ből készült, az írófelület matt világosszürke lett, de ez utóbbi innen úgysem látszik. Az asztalos remek munkát végzett, nagyon szépen kivitelezte a pultot, ahogy a padló szegélyeit is. Már csak a konyhabútor és a tolóajtók vannak hátra, meg persze a maradék lámpák elhelyezése. Izgatottan várom a befejezést.
A fényes fekete recepcióspult.
Ugyanaz a másik oldalról.
A Coro kerti bútorok fürdenek a napfényben.
Micsoda álmennyezet!
És egy gyönyörű FOC lámpa!
A konyhapult fölötti lámpák lekapcsolva…
…és felkapcsolva.
Ez a tárgyalóasztal fölött lógó lámpa. Szintén a FOC terméke.
A párizsi Maison et Objet kiállításon az ismert designerek az etno pavilonban külön installáció keretein belül mutatták be az e stílusban tervezett munkáikat. Az installáció a Transcultures címet viselte. Elgondolkodtató és meglepő dolgokat egyformán találtam.
A régi kézműves technikák alkalmazása a mai modern technológiák felhasználásával újszerű lehetőségeket jelentenek a kortárs alkotók számára. Ezek a találkozások és együttélések, bizonyos esetekben szembenállások a mai kreatív erők jelképeivé váltak. Nézzük, ki hogyan értelmezte ezt.
Ezen a képen több alkotó munkái is láthatók. A jobb oldali kerek mintás puff, amely egy nagyméretű babzsáklabdára hasonlít Donna Wilson munkája. Az Ernest elnevezésű gyapjú puff kézzel készül. Középen Paola NavonePapasan nevű széke áll, amelyet a hasonló elnevezésű tradicionális filippínó szék inspirált. Ugyanezzel a technikával egy lámpabúrát is készített, mindkettőt a Gervasoni gyártja. A kép bal oldalán a Corinne Muller/Piotr Oleszkowicz francia-lengyel páros kortárs makramé tárgyai láthatók, amelyeket újrahasznosított papírszalagokból eredeti koreai kézműves technika alapján kézzel készítenek.
A lenti képen Alejandro Bona argentín designer 360 méter szék című munkája látható, amelyet pamutfonalból kötött technikával készített. Gyakorlatilag huzatot kötött mindenre, amit hirtelen talált.
Az alábbi képen Daniel Hedner svéd designer Pleats Pleats nevű sárga kanapéja látható, ahol a porfestett acél találkozik a kézműves technikával. Az ülőfelületet a váz köré szőtt polyurethan hab alkotja. A bal oldalon Charlotte LancelotEmbroidery Rug nevű munkája lóg a falon. A szőnyeg egy felnagyított kézzel készített keresztszemes hímzés, amelynek alapanyaga a filc.
És most jön az, amelyre sosem gondoltatok volna. Porcelán állatok behorgolva! Joana Vasconcelos portugál tervezőnő különböző színű és mintájú, pamutból készült horgolással borította a kerámiaállatokat, ezzel – állítólag – megszelidíti a képzelt szörnyeket. Hát nem tudom, rátok bízom… Mindenesetre be lehet vele kerülni Tom Dixon mellé.
És akkor most jöjjön Tom Dixon az új Beat lámpáival, amelyek nem is annyira újak, mert már itthon is lehet ezeket látni. A lámpák egy tradicionális indiai kézműves technika alapján sárgarézből készülnek. Dixon inspirációi azok a bizonyos vízhordó edények voltak, amelyeket az indiaiak a fejükön hordanak.
És végül egy hihetetlen kreáció, amely szintén nem néz ki valami jól. Ez a híres Campana fívérek munkája, akik nem bírták tovább nézni a rettenetes műanyag kertiszékeket. Szerintük ez a kollekció a természet fellázadását szimbolizálja a műanyagtárgyak ellen. A koncepciót értem, még egyet is értek vele, de a forma… hát, sikerült már jobban is.
Romvári Márton kortárs magyar festőművész képeit nagyon szeretem. Már régóta figyelemmel kísérem a munkásságát. Imádtam a Csendélet ürügyén című sorozatot és nagyon közel állt hozzám a Csíkok, ívek, hullámok is, de ettől függetlenül minden korszakából vannak kedvenceim. A mostani kiállításra összeválogatott képei annyira letisztultak és csendesek, hogy különösen közel állnak hozzám.
Romvári Márton 2001-ben végzett a Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Nézet című bemutatkozó tárlatát 2002-ben a Ráday Galériában rendeték meg, ezt követően számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön egyaránt. Ars poetikája szerint a téma csupán ürügy, a felületek, a vonalak, a színek egymáshoz való viszonya, ritmusa adja számára az igazi örömöt a festéshez. Hihetetlen belső erő és kísérletezőkedv hajtja előre, ezáltal jut mindig új és új utakra.
Mostani, Víztükör című kiállításán a legutóbbi két év anyagának válogatásait mutatja be. Kiállított festményei lenyűgözők, én többet is szívesen hazahoztam volna magammal.
A tárlat 2010. március 12-ig látogatható, munkanapokon 11-18 óráig, szombaton 10-14 óráig a Karinthy Szalonban. Érdemes megnézni, már csak pár nap van hátra. Íme egy kis ízelítő:
Gondolkozzunk kicsit. Milyen anyagból nem készülhet ékszer? Na jó, van a teljesen lehetetlen kategória, mint a tűz, a víz, a levegő és a föld. De ne rugaszkodjunk el ennyire, mert itt van mindjárt a beton és kréta is. Két anyag, amelyeket nem kifejezetten ékszer készítéséhez szoktak használni.
A kézzel készített betongyűrűket a taiwani 22 design studio készíti, az alapja rozsdamentes acél váz. Kétféle modell van, a sarok és a szikla. Megvenni a designboomoldalán lehet.
A brooklyniTimothy Liles viszont kimosható krétából készíti a mókás gyűrűit, nyolcféle színben.
Előnye, hogy mindig kéznél lehet, ha épp ki kell színezni valamit.
Egy doboz ára 50 dollár, megvásárolni a The Future Perfect oldalán keresztül lehet.
