Két egész napig szünetelt az internetkapcsolat nálunk. Elképesztő. Közben persze egyfolytában bosszamkodtam. Szörnyű, hogy az ember már nem is érzi magát teljes értékűnek, ha nem tud felmenni a netre. A blogolás miatt ez különösen idegesítő volt. Na, de miért történt mindez? Nagyjából másfél hónapja egyszer arra értünk haza, hogy a kutyánk miszlikbe aprított egy levelet, amelyből csak egy picike sárga, hárömszög alakú darab maradt. A kertben szanaszét hevertek az egyéb papírfoszlány maradványok, de beazonosítani nem tudtuk, vajon melyik számla lehetett. Előbb-utóbb úgyis kiderül, gondoltuk. A gond a postaládánkkal van, amelyből simán beesnek a kertbe a levelek, ha túl sok minden kerül bele. Így vált a kutya martalékává az internetes számlánk is. Két megoldás van: átutalással fizetünk vagy beszerzünk egy kutyabiztos postaládát. Fel is keltette az érdeklődésemet a postaláda design, ezért körülnéztem a neten, mi kapható.
Ez a Blomus rozsdamentes acél postaládája. Egyszerű és szép, de semmi izgalom.
Ez egy falba süllyeszthető, audio kaputelefonnal egybeépített postaláda a Siedle-től, amely csupán 6 mm-re áll ki a falból.
Egy íves változat a német Serafini-től, szintén rozsdamentes acélból.
A lakberendezési stílusokat tárgyaló sorozatom következő részét olvashatjátok most, amelyben a teljesség igénye nélkül próbálok átfogó képet adni egy igazán nagyhatású stílusról, a Bauhausról. Remélem, sikerül. A véleményeteket a hozzászólásokban várom.
A Bauhaus kezdetei
A mára legendássá vált fogalom a XX. század legújítóbb szellemű és így legnagyobb hatású mozgalmát jelöli, amely történetének tizennégy éve alatt (1919-1933) gyökeresen megváltoztatta az építészet és az iparművészet alapelveit.
A Staatliches Bauhaus in Weimar két művészeti iskola egyesítéséből jött létre 1919-ben, Walter Gropius vezetésével. A reformer Gropius egy egészen új szellemiségű iskolát hozott létre Weimarban: az akadémikus művészettel szemben, a közösség erejében bízva és a művész felelősségéről meggyőződve olyan társadalmat akart megvalósítani, amelyben az összes művészeti ág képviselői együtt építik fel a „szocializmus katedrálisát”. 1919-ben meghirdetett programjában minden művészet végső céljaként az építést jelölte meg, amelynek elérése érdekében szobrászoknak, iparművészeknek, építészeknek és festőknek vissza kell térniük a kézművességhez.
Az első korszak
A képző- és iparművészetek közötti határ megszüntetése érdekében az oktatás műhelyekben folyt, ahol minden egyéni kísérletezés megengedett volt. A diákokat olyan egyéniségek tanították, mint a festő Kandinszkij vagy Klee. A Bauhaus első korszakában így elsősorban az expresszionizmus hatása érződik: színes, mozgalmas, szabad tárgyak születtek a műhelyekben.
A második korszak
A Bauhaus második korszaka 1925-től kezdődik, amikor a szociáldemokrata kormány bukása után – és anyagi támogatás hiányában – Gropius kénytelen Dessauba helyezni az iskolát. Dessauban, ahol a központi épületen kívül a tanárok és diákok szálláshelye is Gropius elképzelései szerint épült meg, már az ipari szempontok kiszolgálása volt a fő szempont. Olyan épületeket és tárgyakat alkottak, amelyek a sorozatgyártás révén nagy tömegben és olcsón állíthatók elő, s ezzel elősegíthették a társadalom szélesebb rétegeinek életszínvonal-emelkedését. Az ipar által követelt egyszerűsítés a tárgyak formai redukcióját eredményezte: geometrikus formák és puritanizmus uralta a Bauhaust. Ez a gyártásorientáltság vezetett ahhoz a funkcionalizmushoz és racionalizáláshoz, amely uralkodóvá vált a XX. század további évtizedeiben.
A Bauhaus után
A harmincas években a Bauhaust a nemzetközi modernizmus követi, amely egyértelműen a Bauhaus szellemi örökösének tekinthető – csak éppen központja nem alakult ki (kivétel ez alól az ún. New Bauhaus, amely az Egyesült Államokba távozott építészeket tömörítette, Mies van der Rohe vezetésével).
A Bauhaust 1933-ban, alig tizennégy éves fennállás után, a nemzeti szocialisták hatalomra kerülésével végleg bezárták. Hatása felmérhetetlen az építészetre és a formatervezésre nézve, alapelvvé tette a racionalizmust és a funkcionalizmust, valamint egészen új formai alapokra helyezte az ipar-, képző- és építőművészeti alkotást.
És most nézzük a Bauhaus tárgyait, amelyek közül sok még ma is gyártásban van és megvásárolható.
Ez Breuer Marcel egyik első csővázas széke, a Vaszilij.
Breuer Marcel lerakóasztalai szintén hajlított csővázas technológiával készültek.
Annie Albers lenyűgöző textíliája. Két oldala különböző tulajdonsággal bírt: az egyik elnyelte a hangot, a másik visszaverte a fényt.
Mies van der Rohe híres Barcelona széke az 1929-es barcelonai Világkiállításon vívott ki magának először elismerést.
Marianne Brandt lehúzható mennyezeti lámpája.
Walter Gropius igazgatói irodája a Bauhausban, 1927-ből.
Mies van der Rohe MR10-es hajlított csővázas széke.
Karl. J. Jucker és Wilheim Wagenfeld üveg asztali lámpája, 1923-ból. Jól látszik a korszak Bauhaus programja: az üveg és a fém hangsúlyos használata és minden részlet funkciójának megmutatása.
És végül egy korabeli enteriőr, amely Breuer Marcel keze nyomát dícsérei.
Hamarosan itt a nyár és nyáron szeretünk kint lenni a kertben vagy legalább a teraszon. Ezért most jöjjön egy újabb kerti bútoros bejegyzés. Egy régebbi postban már írtam Patricia Urquiola teraszbútorairól, amelyet a B&B Italiának tervezett. Most a CORO Italia bútorait mutatom meg. Ez szintén egy olasz bútorgyártó cég, de ők még nem olyan nagyok, mint az előbb említett B&B Italia. A Coro kifinomult ízlésű közönség számára tervezett egyedi kialakítású darabokkal van jelen a piacon.
A Coro formába önti a múló idő ritmusát. Tárgyakat alkot, amelyek szabad értelmezést adnak az enteriőrnek és az exteriőrnek egyaránt. A felhasznált anyagok kiváló minősége és tartóssága mára a Coro védjegye lett.
Ez a Pergola nevű pergola, amelyet akár egyedi méretre is elkészítenek és több színből is lehet választani. Az idei milánói bútorszalonon rukkoltak elő egy olyan szövettel, amely nem engedi át a vizet, tehát esőben is ücsöröghetünk a pergolánk alatt.
A Stefano Gallizioli által tervezettNest szófa, mint azt a neve is mutatja, leginkább hívogató fészekhez hasonlít. Nagyméretű párnáival kényelmes, pihentető relaxációs teret alkot. A háttámla szatén fényű rozsdamentes acél vázát vízálló pvc zsinórral szőtték be. A párnák huzatai kültéri használatra alkalmas speciális szövetekből készülnek. Nagy előnyük, hogy a párnákat esőben is kint lehet hagyni, hiszen speciális töltetükön átfolyik a víz, az eső elmúltával pedig gyorsan megszáradnak.
Ezek is a Nest kollekcióba tartoznak, pihenőszékek terracotta színben.
Szintén Nest, de íves háttámlával, fehér színben. Igazán elegáns.
A Coro kollekciójában napágyak is találhatók. Egy kis asztallal egymáshoz is lehet őket kapcsolni. Ilyenkor pénzfeldobással kell eldönteni, ki nézzen a nap felé.
A szófákon és napágyakon kívűl asztalokat, székeket, napernyőket és mindezekhez passzoló virágládát is gyártanak. A Coro bútorait itttudjátok élőben megnézni és megvásárolni.
Hamarosan elkészül az egyik most futó projektem, amelyen épp dolgozom. Ez egy másfél szobás lakás, amelyben egy amerikai konyhás nappali, egy háló, egy fürdő és – a lényeg – egy óriási, dunai panorámás terasz van. Ma készítettem pár fotót, hogy felkeltsem az érdeklődéseteket. Konkrétan semmit nem mutatok meg, csak egy-egy érdekes részletet. Ez most egy amolyan reklámfogás. A lakberendezői és belsőépítész feladatot, amelyet a megbízómtól kaptam, majd akkor mesélem el, amikor bemutatom teljes egészében a lakást. Addig is merüljetek el a részletekben.
Ez egy kapcsolókeretbe integrálható iPhone dokkoló.
Tükör és üveg a fürdőben.
A csaptelep Citterio-t dícséri.
Ilyen a panoráma a mikróból.
Élitis tapéta a hálószobában.
FOC lámpa a hálóban.
Egyelőre csak ennyit mutatok. Nemsokára jönnek az enteriőrfotók is.
