Ha szokásom szerint repülővel mentem volna Milánóba, valószínűleg még mindig ott lennék. És Ti sem olvashatnátok még a milánói bútorkiállításról szóló beszámolómat. Mivel azonban múlt héten két nemzetközi lakberendezési kiállítást is meglátogattam, egyszerűbb volt kocsival nekiindulni. És bár fárasztó volt, végül megérte – minden szempontból.
Az iSaloni méreteit nem tudjátok elképzelni. Annyit kell gyalogolni, hogy az a nap végére már szabályosan fáj. Ez az a hely, ahol a nők csinosan felöltöznek, de a lábukra tornacipőt húznak, mert másképp nem lehet kibírni. Olyan méretek és annyi kiállító van jelen, hogy napok alatt sem lehet az egész területet bejárni. Nekem idén három napom volt, hogy feltérképezzem az új trendeket és testközelből érezzem, mi is az a nagybetűs DESIGN. Ezen a kiállításon mindenki jelen van, aki valamit is számít, számítani akar vagy arra vár, hogy számítson. Egyébként egy ilyen kiállítás meglátogatása egy lakberendezőnek nem elsősorban arra jó, hogy csodaszép bútorokban és enteriőrökben gyönyörködhessen, hanem arra, hogy inspirálódjon és feltöltődjön. Na és persze úgy tér haza, hogy ismeri a nemzetközi trendeket és tudja, merre van az irány. Még akkor is, ha itthon ez az irány nem mindig ugyanaz…
Idén április 10. és 16. között rendezték meg a Light & Building világítástechnikai szakvásárt Frankfurtban, amely csak kétévente kerül megrendezésre. Egy napom volt arra, hogy a világ legnagyobb világítástechnikai seregszemléjének számomra érdekes kiállítóit végigjárjam és felfedezzem az újdonságokat. Elsősorban a design lámpák érdekeltek, az épületautomatizálás és egyéb világítástechnikával összefüggő elektronikai termékek amúgy sem hoznak lázba, úgyhogy ezeket kihagytam. A design lámpák három csarnokot is megtöltöttek, szóval volt elég látnivaló így is. Fotózni elméletileg nem lehetett, először a bejáratnál akarták leakasztani a vállamról a fényképezőgépet, de ezt sikerült kidumálni, aztán fotózás közben a biztonsági őrök tetten értek, és berakatták a ruhatárba a gépet. Ilyenkor jön jól egy kompakt minikamera, amely egy női táskában is elfér. Mondjuk nem nagyon értem, hogy manapság, amikor mobillal is lehet fotókat készíteni, miért kell erre ennyire ugrani.
A válság szerencsére nem volt érezhető a kiállítás színvonalán, sőt. Rengeteg ötletes és frappáns megoldás született és a standok is színvonalasak voltak. Az egyik design pavilonban a Messe Frankfurt szponzorálásának köszönhetően külön terület állt a fiatal lámpadesignerek rendelkezésre, ahol kiállíthatták a műveiket. Ezek közül nekem az alábbiak tetszettek a legjobban (a fotókat a tiltás ellenére én készítettem):
David Henrichs tervezte a 3Stars lámpát, amely egy műanyaglapból van kivágva.
Markus Becker tervezte ezt a Perelin névre hallgató lámpát, amely idén kapott red dot design díjat. Ez a lámpa elektrolumineszcens fóliából készül.
Ezen a lámpán egyből látszik, hogy egy nő tervezte. Nina Joan Schäfer a Fussilia nevet adta munkájának.
Az Orbiter lámpa egy cseh tervező, Lukas Giger munkája. A fényforrás a lámpatest lábában van, ahonnan felfelé világít, a felül lévő „tányér” pedig visszaveri a fényt, így szórt fény kapunk. A tányér mozgatható, ezáltal irányítható a fényforrás.
A papírból készülő Moonjelly lámpa red dot design díjat kapott 2009-ben. A lámpát a Limpalux designerei tervezték.
Itt a 21. század aromalámpája: O! Aroma and Color lámpa, a Designlab tervezőitől. A szilikon búra a tulajdonos hangulata szerint cserélhető: a sárga menta aromát, a narancssárga szantálfa aromát, a lila kardamom aromát, a fehér hintőpor illatú aromát tartalmaz.
Az Ikos lézervágott technológiával készül kétféle anyagból, rézből vagy porfestett alumíniumból. Az Ikos tervezője Sebastian Rust.
És most jöjjenek a kiállításról készített „paparazzi” fotóim, ezeket egy képgalériába rendeztem, mert túl sok lenne egyesével feltenni. Van köztük klasszikus, modern, és vicces lámpa is. Összességében nekem a young designerek munkája meggyőzőbb.
Úgy döntöttem, az Art Deco stílussal folytatom a lakberendezési stílusok sorozatomat. Különösebben nem vonzódom az antik bútorok iránt, ez alól azonban kivétel az Art Deco, mert ezt valahogy kedvelem. Főleg egy minimál térben tudok elképzelni egy szépen felújított Art Deco fotelt vagy egy szép lámpát. Na, de nézzük, mit lehet tudni erről a stílusról.
Kezdetek
Magát az Art Deco elnevezést csak a múlt század hatvanas éveitől használjuk, azelőtt a Modernizmus gyűjtőfogalom alá sorolták a húszas-harmincas évek vezető stílusirányzatát. A név egy 1925-ben Párizsban tartott kiállítás francia elnevezéséből ered, és két olyan évtized ipar- és képzőművészetét jelzi, amelyben egymás mellett élt a Bauhaus száraz, merev és funkcionalista esztétikája, illetve egy játékos és egzotikus formavilág.
Előzmények, motívumok, jellemzők
Az Art Deco előzményei a kubizmus és a futurizmus, egyik legfontosabb jellemzője pedig a távoli tájak motívumkincsének használata. A Távol- és a Közel-Kelet, Afrika, Közép-Amerika formái, arcai és mintái köszönnek vissza a korszak tárgyain és plakátjain. A másik fő jellegzetesség a technika, a modern városi élet ünneplése: autók, gépek, hajók, repülőgépek, gyorsaság, mozgás, felhőkarcolók és sugárutak jelennek meg mindenütt. Jórészt a konkurrens, racionalista modernizmustól való eltávolodás vágyát jelzik a lekerekített élek, a függőlegesség, a luxuriőz anyagok, például a gyöngy, az arany, a technológia legfrissebb újdonságának számító króm, a neon és a bakelit. Az élénk színek, a komor fekete szín, a csillogó felületek, a sok tükör és díszítés használata jellemző.
Ami az építészetet illeti, elsősorban a nagyvárosi élet jellegzetes helyszínei (mozik, színházak, szállodák, mulatók) épültek Art Deco stílusban, de Miamiban például a mai napig áll egy egész negyednyi, csodálatosan felújított Art Deco épület. A stílus egyre népszerűbb lett, és egyre inkább összeforrt a fényűzéssel, a hollywoodi életformával.
Art Deco stílusban épült házak Miamiban.
Az iparművészeten kívül különösen jelentős a grafika, a plakátművészet területén: mozi- és színházi plakátok, kiállítások és reklámok százezrei készültek Art Deco stílusban és gyakoroltak óriási hatást a század második felének művészeire.
Az Egyesült Államokban – ahol a stílus igen nagy népszerűségre tett szert – az Art Deco utolsó évei összemosódnak a Streamline korszakával. Ez a kifejezés az ipari formatervezés egy olyan szakaszát jelöli, amelyben a jövőbe és a technológiai fejlődésbe vetett hit áramvonalas, dinamikus termékek özönét hozta létre. Elsősorban Raymond Loewy designer révén, akinek például a Shell és a Lucky Strike évtizedek óta változatlan logóit is köszönhetjük.
Raymond Loewy eredeti logója a Lucky Strike-nak.
Az Art Deco stílus legismertebb alkotói: Pierre-Émile Legrain, René Lalique, Jean Dunand, Eileen Gray, Pierre Chareau, Paul Frankl, Wells Coates. Az ő alkotásaikból válogattam néhányat, íme:
René Lalique Oranges vázája.
Eileen Gray „Bibeldum” névre keresztelt híres karosszéke.
Beneveztem az Év Anyavállalata 2010 versenyre, amely olyan anyukák versenye, akik saját vállalkozásukat úgy építették fel, hogy közben egy vagy több gyermeket is nevelnek. A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy az anyák számára kilátástalan mukaerőpaci helyzetből is van kiút.
Köztetek is van biztosan jónéhány édesanya, aki dolgozik és közben gyermeket nevel. Nekem egy lányom van, ez már korábbi bejegyzésemből is kiderülhetett. Két és fél éves volt, amikor elkezdett közösségbe járni és én belevetettem magam „igazából” a munkába. Az első évet úgy csináltuk végig, hogy egy hetet járt oviba, egy hetet volt itthon beteg. Nem tudom, hogy maradtam volna itthon vele, ha alkalmazott vagyok valahol. Nincs az a főnök, aki ezt tolerálja.
Már a terhességem alatt eldöntöttem, hogy belevágok a saját lakberendező cégem felépítésébe, úgyhogy belevágtam, ahogy láthatjátok is. A döntéseimiért egyedül én vagyok a felelős. El tudom vinni a lányomat az oviba és érte is tudok menni. Ha kell, bármikor itthon tudok maradni vele. Ritkán fekszem le éjfél előtt, viszont korán kelek. Gyakran vagyok kialvatlan, de mégis hajt előre a vágy, hogy valóra váltsam az álmomat. Mindig az az érzésem, hogy soha nem érem utól magam. De próbálkozom. Szerencsére a férjemre mindig számíthatok. Ha kell, még az ebédet is megfőzi…
Ha tetszik a blogom és amit csinálok, szavazz rám! Készítettem egy választási plakátot is a témában, ez most úgyis aktuális. 🙂
