Milánó a divat, a design és a trendek fővárosa. Minden év áprilisában itt rendezik meg az iSaloni-t, a nemzetközi bútorkiállítást, ahol minden magára valamit is adó cég kiállít. Idén megint ott jártam és feltérképeztem, merre halad a design és a lakberendezés. A tapasztalataimat megírtam a dekooderen, sok fényképpel illusztrálva. Az első részért katt ide, a másodikért pedig ide. Jó nézelődést!
A Moroso szintén a milánói bútorvásáron mutatta be 2010-es kollekcióját és egy-két ráncfelvarrás utáni 2009-es darabját. Az új bútoraik érdekesek, de első ránézésre, nem a szépség jut róluk eszembe. Ez kissé zavar, ezért itt és most, utólag fogom értelmezni a Milánóban látottakat.
Az olasz Moroso cég 1952 óta tervez és gyárt kanapékat, karosszékeket és kiegészítőket olyan neves designerek közreműködésévél, mint Ron Arad, Carlo Colombo, Enrico Franzolini, Marc Newson, Toshiyuki Kita és Patricia Urquiola. A 2010-es kollekció egy hosszú párbeszéd eredménye, amelyben a világhírű designerek új design nyelveket kutattak, és kísérleteztek néhány szokatlan anyaggal is. A végeredmény egy változatos utazás a rendkívüli részletek között, amely egyben meghívás, hogy fedezzük fel a csomópontokat az ipari formatervezés új fogalmi térképén:
….Emlék a Silver Lake fotelben:
Szó se róla, elég furára sikerült, Patricia Urquiolától szokatlanul szögletes és szigorú.
…Intimitás a Redondo kanapéban:
Ez már jobban passzol Urquiola stílusához. Remélem, érzitek az intimitást, a simogató kezek tulajdonosai érezték.
…Életter a Klara karosszékben:
Nem olyan, mintha a hatvanas évekből maradt volna itt (vagy ott)? Még mindig Urquiolánál tartunk. Az “élettér” egy kissé retrós beütésű. Szívesen megkérdezném az illetékest, vajon miért?
…Jólét a Wood Chair fotelben:
Igen, jól látjátok, fagolyókból van ez a fotel, illetve csak az ülőfelület borítása. Nekem egyből a fagolyós autósülésre szerelhető huzat jutott eszembe, gondoltam is egyből, hogy a Front Design még nem járt Kelet-Európában és nem ült Ladában. Vagy pont, hogy ültek és innen az inspiráció. Mindenesetre a képen belógó jobbodali láb tulajdonsa hangos “Wow” felkiálltással éljenezte a darabot, úgy látszik ő sem járt még errefelé és nem ült Budapesten taxiban. Nekem valahogy nem ez a darab szimbolizálja a jólétet.
…Fenntarthatóság a Beth zsákfotelben:
A Beth fotel 100%-ban újrahasznosított anyagokból készül, tervezője Philippe Bestenheider. A huzata újrahasznosított gumiabroncsból, a töltete újrahasznosított, habosított PET palackokból van. Nagyon környezetbarát meg minden, viszont egyáltalán nem szép. De a “fenntarthatóságnak” maximálisan megfelel.
Ennyit az ipari formaterezés új fogalmi térképéről, most pedig jöjjön egy 2009-es újragondolt darab Patricia Urquiolától, a Rift szék:
Remélem, nem unjátok még a fotókat az iSaloniról, mert még van egy pár, amit nem osztottam meg Veletek. Most jöjjön az Edra. Ez a nem túl régi olasz cég 1987-ben startolt az “I nuovissimi” kollekcióval, amelyet egy csapat fiatal designer tervezett.
Az Edra veleszületett tehetsége a folytonos újításra, kombinálva a kíváló termékfunkciókkal vezetett a gyors növekedéshez a nemzetközi és az olasz piacon egyaránt. Mára már egyértelműen a legmenőbb olasz designbútor-gyártó cégek közé tartozik, és olyan neves designereket foglalkoztatnak, mint a Campana fivérek vagy Francesco Binfaré.
Minden kollekció egy markáns Edra-jegyet hordoz, amely megkülönbözteti teremékeit a versenytársaktól. Az Edra a modern technológiákat ötvözi a tradicionális kézműves technikákkal, de tudjuk, hogy ez mostanában nagy divat.
Az iSalonin is olyan standdal jelentkeztek, amely teljesen más volt, mint a versenytársaké. Fekete falak között, fekete padlón aranyszínű bútorok álltak, felettük rengeteg egyforma Campana lámpa. Hatásos volt, na.
A Campana fivérek 2009-es Cipria fantázianevű kanapéja, szőr és bőr. Utóbbi arany, természetesen.
Leatherworks fotel aranyban, szintén a Campana fivérek munkája.
Cotto asztal kitől mástól, mint Fernando és Humberto Campanától.
Brenno kanapé, Francesco Binfaré kreációja.
Sosem találjátok ki, mi ez. A neve Cabana. És szintén a Campana fivérek munkája. Hogy mit rejtenek a raffia szalagok? Íme:
Nem gondoltátok volna, igaz? Nem, hogy nem szép, de még remek porfogó is. Szóval engem ez a darab nem győzött meg.
Minden csupa Campana…
És végül egy bútordarab, amit nem a Campanák terveztek, de arany. Ez a Sponge fotel. Tervezője Peter Traag.
Remélem, mindenki végignézte a képeket, amiket tegnap tettem fel az iSaloniról ide, a blogra. Ez kb. az egyharmada az összes képnek, amit készítettem a kiállításon, úgyhogy készüljetek, itt a folytatás. A tegnapi postot ott fejeztem be, hogy végül nem árultam el, milyen trendeket határoztak meg a neves bútorgyártók. Mára tartogattam. 🙂
Nézzük a színeket és az anyagokat. Általánosságban elmondható, hogy még mindig nagyon erős a fekete-fehér hatás, de az arányok a fehér irányába tolódnak el. Nagyon sok olyan standot láttam, ahol a fehér dominált és a fekete csak kiegészítőként jelent meg az enteriőrben. A fekete-fehér mellett még mindig erősek a bézs és barna árnyalatok, élénk színek csak elvétve jelennek meg, akkor is csak kiegészítésként, vagy önállóan, más színekkel nem keveredve (például színes puffok és fotelek). Viszont nagyon sok standon láttam, hogy a szürke egyre dominánsabb szerepet kap, sőt úgy látom, hogy itt-ott már fel is váltotta a feketét. Leszögezhetjük, hogy pillanatnyilag a szürke-fehér-dió kombináció a legdivatosabb.
Még mindig nagyon divatos a fényes felületű bútor, fehérben, feketében és az ún. umbrabarna színben egyaránt. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy egyre több gyártó kezd megint a fával foglalkozni, érezni lehet, hogy szépen lassan, óvatosan visszatérünk a természetes anyagok használatához. A fa megjelenik ülőbútorokon, láthatóvá téve a szerkezetet, asztalokon és kisbútorokon egyaránt. És egyre erősödik az etno vonal is, amiről már írtam egy régebbi bejegyzésemben. Szóval újra vissza a természethez!
[nggallery id=7]
