Posts Tagged ‘kiállítás’

Gondolkodj, miközben exponálsz

Gondolkodj, miközben exponálsz – foglalta össze fotográfiai hitvallását Martin Munkácsi 1935-ben a Harper’s Bazaar divatmagazin számára. És tényleg ezek a szavak jellemzik leginkább munkamódszerét. Felvételei fesztelenek, dinamikusak és általában életörömöt, vidámságot sugároznak. Nem csoda hát, hogy ugyanezt a címet kapta az életművét bemutató kiállítás a Ludwig Múzeumban.

A kiállítást a Ludwig Múzeum Családi Délelőtt programjának keretén belül látogattuk meg. Amíg a lányok a kiállításhoz kapcsolódó kézműves foglalkozáson alkottak, addig mi, felnőttek tárlatvezetésen vettünk részt. Nagyon izgalmas volt végignézni a képeket úgy, hogy közben rengeteg háttérinformációval lettünk gazdagabbak. Egyébként ingyenes tárlatvezetés magyar nyelven minden este 18 órakor van, de különleges tárlatvezetésen is részt lehet venni, ahol művészek kalauzolnak végig a termeken, ezekről bővebben itt olvashattok.

Munkácsi jelentősége Robert Capáéhoz mérhető, Capa a haditudósításaival, Munkácsi a riport-, sport- és divatfotóival járult hozzá a modern fotózás máig eleven látásmódjának megteremtéséhez. Sajátos kompozíciós elvei és a modellek műtermen kívüli fotózása miatt a negyvenes években a divatfotó megújítójának tartották. Újszerű látásmód jellemezte, fényképezés közben létrákon egyensúlyozott, falakon mászkált annak érdekében, hogy eredeti látószögeket találjon. Ő volt az, aki kitalálta és megteremtette a modern kor fotóriporterének figuráját.

Hirtelen felívelő karrierjét, és ismertségét egy véletlenül elkészített fotójának köszönhette. 1923-ban egy futballmérkőzésről tért vissza a szerkesztőségbe, amikor a villamoson összeszólalkozó katonatiszt és egy idősebb férfi veszekedését fényképezte le. A felvétel a bíróság elé került, mert az idősebb férfit azzal vádolták, hogy megölte a katonatisztet, de Munkácsi fényképe bebizonyította az önvédelem tényét. A fotó igazi szenzációt keltett, Munkácsi egycsapásra híressé vált, és alig egy évre rá, már keresett fényképész lett.

Munkácsi pályafutása 1914-ben kezdődött, amikor Az Est és a Pesti Napló számára sport tudósításokat kezdett készíteni. A sport, mindenekelőtt a foci volt a szenvedélye, de beszámolt a pesti szegénység mindennapjairól éppúgy, mint  az úri világról.

A kapus egy másodperc töredékével később érkezik, 1928

1928-ban a nyüzsgő Berlinbe ment és német lapoknak kezdett dolgozni. Rendkívül előnyös szerződése révén számos kiadvány címlapfotóját készíti el. Ott volt többek között 1933-ban Potsdamban is, amikor Hindenburg átadta a hatalmat Hitlernek.

Potsdam Nap – A Reichswehr felvonul, 1933

A német fővárosból 1934-ben New Yorkba ment és a divatfotózást örökre megváltoztatja. „Belopta az örömöt, az őszinteséget és a nők szeretetét abba, ami előtte örömtelen, szeretet nélküli és hazug művészet volt.” – mondta Richard Avedon amerikai fotográfus arról, hogy miben változott a divatfotó Munkácsi színre lépésével. Sajátos látószögekkel, a mozgás megragadásával, a műteremből a szabadba kivitt modellekkel, a dinamizmussal tökletesen újat hozott a divatfotó műfajába. Dolgozik a Harper’s Bazaarnak, Ladies Home Journalnak és a LIFE Magazinnak, amelynek elindításában maga is részt vett. Lencsevégre kapott egy sor ismert személyiséget, többek között Fred Astaire-t, Marlene Dietrichet, Frida Kahlót, Louis Armstrongot. Portréfotóin átüt a modellek személyisége. A divatfotói pedig nemcsak a ruhák kezdenek élni, hanem a modellek is.

Lucile Brokaw Long Island Beachen, 1933

Szép ősz – Az utolsó meleg napsugarak, 1929

Munkácsi egy új, önálló, szabad és öntudatos nőképet mutatott. És Amerika legkeresettebb fotográfusává vált. Bejárta a Földet, Törökországtól Egyiptomig utazott, repült a Zeppelinnel Brazília fölött és járt Afrikában is.

Fiúk a Tanganyika-tó partján, 1930 körül

A Cartier-Bressont megihlető híres kép körül van némi bizonytalanság. Keletkezési ideje 1929 vagy 1930, de az is vitatott, hogy valóban Afrika óriás tavának a partján készült-e vagy Libériában.

Amerika legjobban fizetett fotográfusa lett, Hollywood legnagyobb csillagait fotózta, ám élete utolsó évtizedében nevét elfeledték és nagy szegénységben hunyt el, a legenda szerint egy futballmeccsen, kezében a fényképezőgépével.

A kiállítást január 9-ig tudjátok megnézni a Ludwigban.

Forrás: Ludwig Múzem

Magyarok a Bauhausban kiállítás

Posted on: by zaiviki 1 Comment

Hétvégén megnéztük a Magyarok a Bauhausban című kiállítást a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. A tárlat a Bauhaus és a magyarok kapcsolatáról szól, de már csak október 24-ig látogatható. Az izgalmas és meglepően bőséges anyagból kiderül, hogy több magyar alkotó is részt vett a weimari intézmény munkájában, közülük pedig heten Pécsről vagy annak környékéről származtak.

A Janus Pannonius múzeum felé menet ezt a tűzcsapot találtam a Káptalan utcában.

A Múzeum kertjének bejárata. Tetszik a tipo.

Kő a kertben.

A két külön épületben megrendezett kiállításon megismerhettük a Bauhaus egész történetét, működését és eredményeit is. Kiderült, hogy a Bauhausnak nemcsak a modern építészet köszönhet sokat, hanem az alkalmazott művészetek is. Egyaránt láthatók képzőművészeti alkotások, bútorok, korabeli fotók és textiltervek is, többek között Berger Ottitól. Érdekes volt Weininger Andor gömbszínház elképzelése is, amelynek makettjét Pelényi Margit építész rekonstruálta. Bepillantást nyerhettünk Kárász Judit fotós tevékenységébe, Blüh Irén szociófotóit csodálhattuk, és Sebők István színháztervét. Nagyon izgalmasak voltak Molnár Farkas, Moholy-Nagy László és Bortnyik Sándor korai grafikái, és azok a vásznak is, amelyek Johan Hugó, Stefán Henrik és Molnár Farkas közös itáliai útjának képeit tartalmazza. Ezek a rajzok azon az 1921-es úton készültek, amelyen hírt kaptak a weimari iskola létéről és amely elindította őket a Bauhaus irányába. Mintegy mellékesként láttunk műveket Paul Klee-től, Walter Gropiustól, Kandinszkijtől, Oskar Schlemmertől is, de itt és most nem ők voltak a fontosak.

Az alábbi két szuper makett lett a kedvencem, az egyik Molnár Farkas vörös kockaházának rekonstruált makettje, a másik Breuer Marcel házmodellje. Ezeket a tavalyi berlini tárlatra készítettek el, a Bauhaus megalakulásának 90. évfodulójára. Nagyon rendben vannak, csípőből le is fotóztam őket, pedig nem lehetett fotózni, de hát muszáj volt, mit tegyek…

Molnár Farkas vörös kockaháza.

Brauer Marcel házterve.

Nagyon érdekesek voltak a Bauhaus hétköznapjairól és ünnepnapjairól szóló fotók is. Ezeken láttam például Ricarda Schwerin (ő nem magyar:) rövidre vágott haját, amely teljesen aszimmetrikusra volt nyírva, percekig bámultam és nem hittem el, még ma is extravagánsnak számítana egy ilyen frizura.
Brauer Marcel híres csővázas széke eredetiben, a háttérben egy toalettasztal 1923-ból.
A tárlat összekapcsolja a magyar konstruktivizmust és annak pécsi gyökereit a Bauhaussal és az egész Bauhaus jelenséget sokoldalúan mutatja be. Magyarországon ilyen átfogó és hiánypotló kiállítást ritkán lehet látni. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Siessetek, mert már csak egy hétig látható.

Romvári Márton festményei a Kempinskiben

Megérintett a kortárs művészet, megérintettem a kortárs művészetet. Azaz segédkeztem Romvári Márton kiállításának installációjánál a Kempinskiben. Fogtam a festményeket, néztem a vízszinteseket, damilokra kampókat szereltem, sőt az egyik festményt tök egyedül raktam fel. Na jó, az egy kissebb méretű volt. Ez az:

Marci festményei a folyadékok belső szerkezetének tulajdonságait és képi asszociációit veszik kölcsön és alakítják át. Ebben az áramló, mozgó, alakuló közegben eltűnnek és előtűnnek a csorgások és a lakkfoltok egymáson. A különböző rétegek egymás mellett felfénylenek és elhalványodnak. Az ismétlődő formák variációi egy szabadon hullámzó együttest alkotnak, ahol a hangsúlyok és a ritmusok váltakoznak. Nekem tetszenek.

Az amorf lakkforma egyszer vízfelületként jelentkezik (fent), máskor  fátyolszerű marad (lent), de olyan is van, hogy súlyos, komor felhőként gomolyog (lásd az első képet).

Romvári Marci festményeit a Kempinski első emeletén láthatjátok és meg is vásárolhatjátok:) egészen szeptemberig. Aki a Deák tér környékén jár, és van egy kis szabadideje, ugorjon be és nézze meg. Érdemes. Harminc festmény látható, nagyrészt olaj és vászon, de van pár kartonra készült kép is.

A művész.

És a hely.