Egy ideje hallgatok, biztosan csalódottak voltatok (legalábbis, remélem). Ennek csak az volt az oka, hogy nyaralni voltunk. Ugyan vittem a laptopot, de egyszer sem kapcsoltam be, inkább magamat próbáltam kikapcsolni. Ez a bejegyzés most az úti élményeim beszámolója lesz. Ugye, nem baj, hogy ez most nem a szokásos dizain poszt?
Úgy megörültem, amikor rátaláltam erre a pugliai villára a neten, mert tavaly nyáron mi is jártunk ezen a vidéken Dél-Olaszországban és nagyon elbűvölt ez a táj. Pugliának ezen a részén különleges épületeket lehet találni, trullónak hívják őket, meg is énekeltem ezt akkor a blogon, ITT olvashatjátok. Szóval, a trullók tradicionális kőből készült épületek kúpos tetővel. Elég sok van belőlük arrafelé, láttunk teljesen romosat és elhagyatottat, de vannak nagyon szépen felújított és karbantartott trullók is, a mi ottani szállásunk is egy ilyen volt. Lakberendezőként mindig nagyon érdekel, vajon milyen lehet az adott tájon élő emberek otthona. Mániákusan lesegetek befelé az ablakokon, amerre csak járok. Most pedig “be is mehetek”. Hát nézzük meg!
Egy romos trullót vett meg a koppenhágai tulajdonos házaspár és hozzépítették újjonan a fő épületet, így összesen 300 négyzetméteres lett a rezidenciájuk. Állítólag olyan helyet kerestek maguknak, amely távol van a mindennapos stressztől, de elég közel ahhoz, hogy bármikor odautazhassanak. Ők a nyugalmat és a pihenést találták meg itt, Pugliában, persze ez nem nehéz, tavaly én is megtaláltam. 🙂
A berendezés fekete-fehér, a helyi kő sárgás-barnás pasztell színe jó hátter ehhez. A stílus leginkább modern klasszikus, ezt példázzák az Eames székek is. Tetszik, hogy az autentikus falak közé be merték ezt vállalni. Szép és egységes lett az összkép, én is elfogadnám nyaralónak. Főleg, hogy az ablakon kinézve olajfákat látok…
Fogadjátok szeretettel a dizain első vendégbloggerének, Vigh Alexának, az axi’s kitchen gasztroblog írójának posztját, amellyel a húsvéti menü kiválasztásának nehéz döntésében szeretne Nektek segíteni, ezúttal a sonka-torma vonaltól elvonatkoztatva. Én már fel is írtam a bevásárlólistára a hozzávalókat!
Vendégposzt húsvéti recepttel egy lakberendező blogjára. Az első „Hűha…” után rögtön tudtam, hogy a kapcsolódási pont nem lehet más, mint Olaszország, melyért mindketten rajongunk. A véletlen úgy hozta, hogy tavaly még az itáliai úticéljaink is közösek voltak, Puglia, az olasz csizma sarka és Ligúria. Két csodás és teljesen ellentétes hangulatú és karakterű tartomány, melyek méltatlanul nem a legismertebbek a magyar turisták körében.
Ligúriában fekszik Cinque Terre, az Ötföld, mely öt pici kis falut jelent. A szinte függőleges sziklafalakra épült régi kis halászfalvak a színes, kopott házaikkal és véget nem érő szűk és egyenetlen lépcsősoraikkal ma az UNESCO Világörökség részét képezik. Egyszer mindenkinek kötelező!
Az olasz csizma sarkának felfedezésekor egy olyan szállodában laktunk Pugliában, amelyet régi trullókból alakítottak ki. A Villa Cencinek Cisterninóban 30 szobája van és ehhez 13 hektár parkosított kert tartozik úszómedencével. Ez a négycsillagos hotel igazán különleges. Elég messze van a mindennapok zajától, ugyanakkor ideális helyen található a környék felfedezéséhez. A közelben sok a bájos városka, és az Adriai-tenger is csak 10 kilométer.
