Nem igazán jellemző rám, hogy lomtalanításkor lecsapok mások kidobott cuccaira, talán ez volt az első eset életemben. Már a lépcsőházban kiszúrtam a gyalázatos állapotban félretett, lomtalanításra váró két kis széket, sámlit vagy stokit, nem tudom, melyik a legjobb szó rá. Valószínűleg virágállványnak használhatták egy erkélyen, mert a teteje teljesen szét volt rohadva, a fehér festék is teljesen felázva és megkopva, szóval romjaikban hevertek. De nekem ilyen állapotban is nagyon megtetszettek, mert láttam bennük a fantáziát már akkor, úgyhogy szépen megvártam a lomtalanítás napját és akkor lecsaptam rájuk. Akkor még nem tudtam, hová fognak majd kerülni, de aztán persze megtalálták a helyüket az előző bejegyzésben mutatott hálószobában.