Itt a jó példa arra, hogyan kell és lehet koncepcióban gondolkodni, amikor egy szoba berendezéséről van szó. Egy gyerekszobát mutatok most be, amelyKate Dixon stylist nevéhez fűződik, aki egy cirkusz témájú gyermekbirodalmat alkotott.
A tervezőnő és csapata egy hóbortos szobát akart, ahol találkozik a szórakozás és a funkcionalitás. Ezért is találták ki a játékok tárolására alkalmas óriáskereket. A padlóra összetűzött rongyszőnyegek kerültek, amelyek így patchwork beütésűek lettek. A bútorokhoz régi raklapokat használtak fel, a párnák a SOWN designs darabjai. A cirkuszos illusztrációkat Jeff Shumway készítette.
Szépen és tudatosan végigvitt koncepció, ötletes és egyedi megoldásokkal. A kérdés csupán az, hogy mi lesz a szobával, ha kis lakója megunja a cirkusz feelinget…
Jól látszik, hogy a bútorokat újrahasznosított raklapokból készítették, a rongyszőnyegeket pedig feltünő öltésekkel tűzték össze.
Ez a szuper óriáskerék, amely a játékok tárolására alkalmas. Egy ilyen látványelem csak megfelelő méretű szobában mutat jól. Mivel gyakorló anyuka vagyok tudom, mennyi játéka és kacatja van egy gyereknek, gondolom a szemközti falon egy óriási gardróbszekrény van, amely minden egyéb dolgot elnyel. Csak így lehet…
Ez a raklapok felhasználásával készített játszósarok, a tervező saját készítésű plakátjával.
Jeff Shumway illusztrációi díszítik a falat, amelyet táblafestékkel kezeltek, hogy rajzolni lehessen rá.
Végetért az Év Anyavállalata 2010 verseny. Szeretném mégegyszer megköszönni mindenkinek, aki szavazott rám. Ugyan nem én kaptam a legtöbb szavazatot, de a szakmai zsűri “egyértelmű fölénnyel” engem választott legjobbnak. És ez nekem sokkal többet ér…
A blogot március elején indítottam, sok-sok tervezgetés és előkészületi munka után. Először azt gondoltam, hogy offline módban száz százalékosan előkészítem a blogot és csak utána teszem online módba. Szerencsére úgy alakult, hogy xjs barátom – az online specialista, aki mindvégig segített és még most is segít nekem – nem volt szívbajos, fogta és feltette a netre a blogot. Innentől nem volt tovább varia, nyomni kellett, ahogy a csövön kifért. És így utólag már tudom, hogy nincs más megoldás: csinálni kell, még akkor is, ha nem tökéletes, mert tökéletes sohasem lesz, maximum törekedni lehet rá. És ez az élet más területén is igaz, ne halogassatok semmit!
És most nagyon örülök, hogy az indulás után két hónappal kaptam egy szakmai elismerést, ez nekem nagyon fontos és rengeteg erőt ad. Remélem, Ti is velem örültök. Egyet ígérhetek: a színvonalból nem engedek.
A verseny hivatalos végeredményét itt tudjátok megnézni.
Itt egy újabb stílus, azt is mondhatnám, hogy nesztek, itt a Mid Century Modern. 🙂 Ez az egyik személyes kedvencem, egyszerűen lenyűgöznek az ötvenes években készült ülőbútorok. Annyira időtállóak, hogy elképesztő. Sokat közülük még ma is gyártanak, ezek az igazi design klasszikusok. Biztosan ismertek jónéhányat közülük, de talán most egy kicsit közelebb kerültök hozzájuk.
Előzmények
A II. világháború után hosszú ideig tartó gazdasági fellendülés következett, elsősorban természetesen a győztes országokban, azon belül is főként az Egyesült Államokban. A felszabadult gyártókapacitás, az időközben (főként háborús célokra) kikísérletezett új anyagok rengeteg lehetőséget adtak a tervezőknek arra, hogy legmerészebb ötleteiket is megvalósítsák. Az embereknek pedig pénzük és igényük is volt arra, hogy vásároljanak, így létrejött az úgynevezett fogyasztói társadalom. 1945 után ráadásul – megintcsak főként Amerikában – egy csomó gyerek született, egyre több lakás épült, így egyre több olcsó, jó minőségű és kisméretű bútorra volt szükség.
Új anyagok és restyling
A kikísérletezett új anyagok, mindenekelőtt a műanyagfajták jóval nagyobb formai szabadságot engedtek a tervezőknek. Ugyanakkor a vevőkért folytatott verseny arra késztette a gyártókat, hogy újabb, merészebb formát adjanak termékeiknek. Ez volt a klasszikus restyling-korszak (más néven re-design vagy re-style), melynek az volt a lényege, hogy egy technikailag változatlan formájában megtartott tárgynak új, vonzó és modern külsőt terveztettek. Mivel a divatos és jól eltalált design által egy-egy termék jóval eladhatóbbá vált, a tervezőket egyre jobban megbecsülték, ekkor kezdődött a designerek sztárolása – olyannyira, hogy Raymond Loewy, aki (sok más termék mellett) például megtervezte a Lucky Strike dobozát vagy a Coca-Cola üveget, a történelem első ipari formatervezőjeként a Time magazin címlapjára is felkerülhetett. Íme:
Űrkorszak, gömbölyded formák
Formáiban az ötvenes évek az űrkorszak motívumaira épít: az asztalok lábai úgy állnak, ahogyan a legendás Szputnyik légterelői, a lámpák, órák és más tárgyak pedig bolygókra és bolygórendszerekre emlékeztetnek. A húszas évektől egyeduralkodó Bauhaus és Nemzetközi Modernizmus racionalitásával, egyszerűségével, puritánságával, merevségével szemben a vidám színeket, lekerekített éleket, gömbölyded formákat részesítették előnyben. Ez volt az ún. Streamlining virágkora, amikor az áramvonalas, lekerekített formák a gyorsaságot, a dinamizmust és a fejlődést jelképezték. A tervezők előszeretettel vettek elő növényi motívumokat, amelyből az ún. organikus irányzatot hozták létre: ez elsősorban biomorfikus formákra épít és lágy vonalakkal dolgozik. Egy ilyen székben üldögélve az az érzésünk támad, mintha körbeölelne minket.
Olaszország és Skandinávia
A Mid-Century Modern második központja Olaszország, harmadik pedig Skandinávia volt. Előbbiben a műanyagok, a játékosság, az életöröm, a színek és a leleményesség dominálnak, utóbbiban a fa és az üveg használata, a letisztult vonalvezetés, illetve a természet motívumai.
A hatvanas évek
A stílust a hatvanas években ideológiai krízis követte: a designerek egy része újra felfedezte a racionalizmust, más részük a játékos-ironikus vonalon folytatta a tervezést. A hatvanas évek második fele már a társadalmi szerepvállalás fontosságának jegyében telt, az 1968-as események pedig végképp önvizsgálatra késztették a kissé elitista művészetté vált ipari formatervezést.
A korszak legfontosabb tervezői: Charles és Ray Eames, George Nelson, Raymond Loewy, Gio Ponti, Achille és Pier Giacomo Castiglioni, Arne Jacobsen, Verner Panton, Tapio Wirkkala, Eero Saarinen
Charles és Ray Eames Plastic karosszékének hintaszék változata öntött poliészter üléssel és acélvázzal a fatalpakon, 1950-ből.
A különleges formájú La Chaise szék szintén Charles és Ray Eames nevéhez fűződik.
A Wire székek egy korabeli reklámfotón. Szintén Eames design.
Eames 1956-os klubfotelje feketében, férfiaknak. A kagyló alakú szerkezet hajlított rózsafa-lemezből áll, a huzat bőrből készül és a az egész cucc alumínium talpakon áll.
Az Eames klubfotel új ruhájában. Az eredeti is gyönyörű, de ez így kifejezetten nőies lett. Elfogadnám.
Az Eames házaspár hajlított rétegelt lemezből készült elefánt ülőkéje gyerekeknek, amelyet még ma is gyárt a Vitra.
George Nelson 1955-ben készítette a híres Kókuszdió széket.
A Bubble lámpákat Nelson 1947-ben tervezte. És mégis abszolút mainak tünnek.
A híres Marshmallow szófa szintén Nelson munkája 1956-ból. Egyszerű, mégis erőteljes formájával funkcionális, ugyanakkor felidézi az ötvenes évek hangulatát. Csak a szádban olvad… 🙂
És megint egy csodás darab, a Pretzel szék George Nelsontól, 1952-ből. Ezt is gyártják azóta is.
A Sunflower óra szintén Nelson tervezői munkásságát dicséri.
Gio Ponti korabeli enteriőrje az általa tervezett bútorokkal.
Achille és Pier Giacomo Castiglioni Mezzadro nevű ülőkéje egy traktor üléséből készült. Még ma is gyártja a Zanotta.
Az Arco lámpát mindenki ismeri, nagyon sok enteriőrben látható, igazi design klasszikus, még ma is gyártják és kapható. Ez is egy Castiglioni darab egyébként. A talpazata carrarai fehér márványból készül.
Arne Jacobsen a Tojás és Hattyú foteleket 1958-ban tervezte. Belső szerkezetüket öntött üvegszálas váz képezte, arra latexhab került, és végül a kárpit. A talpuk alumíniumból készült. A Tojás fotelnek volt egy emlékezetes megjelenése is Stanley Kubrick 1968-ban készült 2001:Űrodüsszeia című filmjében.
Arne Jacobsen fém lámpái 1956-ban a Louis Poulsen számára készültek.
Ezek Gio Ponti Ikeás székei…:-)
Eero Saarinen Tulipán székei és a hozzájuk tartozó asztal.
Két egész napig szünetelt az internetkapcsolat nálunk. Elképesztő. Közben persze egyfolytában bosszamkodtam. Szörnyű, hogy az ember már nem is érzi magát teljes értékűnek, ha nem tud felmenni a netre. A blogolás miatt ez különösen idegesítő volt. Na, de miért történt mindez? Nagyjából másfél hónapja egyszer arra értünk haza, hogy a kutyánk miszlikbe aprított egy levelet, amelyből csak egy picike sárga, hárömszög alakú darab maradt. A kertben szanaszét hevertek az egyéb papírfoszlány maradványok, de beazonosítani nem tudtuk, vajon melyik számla lehetett. Előbb-utóbb úgyis kiderül, gondoltuk. A gond a postaládánkkal van, amelyből simán beesnek a kertbe a levelek, ha túl sok minden kerül bele. Így vált a kutya martalékává az internetes számlánk is. Két megoldás van: átutalással fizetünk vagy beszerzünk egy kutyabiztos postaládát. Fel is keltette az érdeklődésemet a postaláda design, ezért körülnéztem a neten, mi kapható.
Ez a Blomus rozsdamentes acél postaládája. Egyszerű és szép, de semmi izgalom.
Ez egy falba süllyeszthető, audio kaputelefonnal egybeépített postaláda a Siedle-től, amely csupán 6 mm-re áll ki a falból.
Egy íves változat a német Serafini-től, szintén rozsdamentes acélból.
