Beneveztem az Év Anyavállalata 2010 versenyre, amely olyan anyukák versenye, akik saját vállalkozásukat úgy építették fel, hogy közben egy vagy több gyermeket is nevelnek. A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy az anyák számára kilátástalan mukaerőpaci helyzetből is van kiút.
Köztetek is van biztosan jónéhány édesanya, aki dolgozik és közben gyermeket nevel. Nekem egy lányom van, ez már korábbi bejegyzésemből is kiderülhetett. Két és fél éves volt, amikor elkezdett közösségbe járni és én belevetettem magam “igazából” a munkába. Az első évet úgy csináltuk végig, hogy egy hetet járt oviba, egy hetet volt itthon beteg. Nem tudom, hogy maradtam volna itthon vele, ha alkalmazott vagyok valahol. Nincs az a főnök, aki ezt tolerálja.
Már a terhességem alatt eldöntöttem, hogy belevágok a saját lakberendező cégem felépítésébe, úgyhogy belevágtam, ahogy láthatjátok is. A döntéseimiért egyedül én vagyok a felelős. El tudom vinni a lányomat az oviba és érte is tudok menni. Ha kell, bármikor itthon tudok maradni vele. Ritkán fekszem le éjfél előtt, viszont korán kelek. Gyakran vagyok kialvatlan, de mégis hajt előre a vágy, hogy valóra váltsam az álmomat. Mindig az az érzésem, hogy soha nem érem utól magam. De próbálkozom. Szerencsére a férjemre mindig számíthatok. Ha kell, még az ebédet is megfőzi…
Ha tetszik a blogom és amit csinálok, szavazz rám! Készítettem egy választási plakátot is a témában, ez most úgyis aktuális. 🙂
A japán Nendo designer cég egy olyan kávézót tervezett Tokióban, ahol szülők és gyermekeik egyaránt jól érezhetik magukat. A kávézóban a legnagyobb ötlet a felnagyított kanapé, amely ideális hely a gyerekeknek a hancúrozáshoz, hiszen elől pereme van, amely megakadályozza, hogy a kicsik leessenek róla. A falon lévő különböző méretű ablakok könyveket, szinezőket és játékokat rejtenek, amelyekkel a gyerekek játszhatnak, amíg anya vagy apa társadalmi életet él. Természetesen van pelekázó helyiség és külön szoba is, ahol a mamák megszoptathatják a babákat.
A széles folyosókon könnyedén lehet közlekedni babakocsival, a kapcsolók és az ajtókilincsek olyan magasra kerültek, hogy a gyerekek ne tudjanak játszani velük. Az enteriőrben a bútorok kétféle – felnőtt és gyermek – méretben készültek, ez a méretkülönbség ad játékosságot és dinamikát a térnek, amely egyébként nagyon letisztult. A színek is redukáltak, legnagyobb mértékben a fehér, a drapp és a halványszürke dominál. A koncepció egyébként abból született, hogy a kicsik méretükből adódóan mindent másképp, más szögből látnak, mint a felnőttek. Egy asztal például nekik egy ház tetővel, amely alá feltétlenül be kell bújni. A pasztell színek tetszenek, de nem tudom, hogy meddig bírják majd az igénybevételt…
A tömeggyártású gyerekbútorok manapság sajnos kimerülnek annyiban, hogy harsány színeikkel próbálják meg kendőzni formai hiányosságaikat. Nem a neves designerek által tervezett méregdrága gyerekbútorokra gondolok, hanem az olcsó, rosszminőségű, ámde nagyon színes holmikra. Én azt gondolom, hogy egy gyerekszobának sem kell harsognia a színektől. Egyrészt, mert nem kéne elrontani a kölykök ízlését még az elején, másrészt meg gondoljunk bele: mi tudnánk rikító színek között élni? Hát persze, hogy nem. Szóval nem azt akarom mondani, hogy nem lehet egy gyerekszoba színes, de mindenképpen ügyeljünk a színtervezésre. Na, de vissza a bútorokhoz. Találtam egy nagyon jópofa gyerekszobába való könyvespolcot, amely garantáltan elnyeri minden gyermek és felnőtt tetszését. Íme:
Ezt a könyvespolcot Shawn Soh tervezte és meglepő módon nem fából, hanem fémből készül, amelyet a megmunkálás után porfestéssel színeznek zöldre. Minden egyes “fapolc” kézzel készül, ezáltal egyedi darab. A tervező szerint a könyvek a fa virágaivá válnak, és kedvességükkel nap mint nap megörvendeztetik a szoba kis lakóját. Én egyetértek a tervezővel. Nagyon ötletes és különleges darab. Tetszik. És Nektek?
Patricia Urquiola egy tradicionális kézműves technikához nyúlt, amikor 2007-ben megtervezte kertibútor kollekcióját a B&B Italiának. A Canasta névre hallgató bútorok a klasszikus kosárfonásra emlékeztetnek, de kinézetük mégis modern és abszolút mai, szóval egyáltalán nem nosztalgikus hangulatúak. Még szerencse. A fonott részek gyönyörű geometrikus mintázatúak. A kertibútor kollekcióban megtalálhatók kanapék, karosszékek, asztalok, és különböző formájú napozóágyak. Szerintem letisztult enteriőrben mutatnak a legjobban, hiszen nagyon karakteres darabok.
Magas támlás fotel és háromszemélyes kanapé fehér színben.
Magas támlás kétszemélyes kanapé, szeparé jelleggel.
Különböző méretű lerakóasztalok.
Kör alakú napozóágy.
Hagyományos napozóágyak. És most jöjjön néhány enteriőrfotó, hogy el tudjuk képzelni ezeket a bútorokat a térben.
