Remélem, mindenki végignézte a képeket, amiket tegnap tettem fel az iSaloniról ide, a blogra. Ez kb. az egyharmada az összes képnek, amit készítettem a kiállításon, úgyhogy készüljetek, itt a folytatás. A tegnapi postot ott fejeztem be, hogy végül nem árultam el, milyen trendeket határoztak meg a neves bútorgyártók. Mára tartogattam. 🙂
Nézzük a színeket és az anyagokat. Általánosságban elmondható, hogy még mindig nagyon erős a fekete-fehér hatás, de az arányok a fehér irányába tolódnak el. Nagyon sok olyan standot láttam, ahol a fehér dominált és a fekete csak kiegészítőként jelent meg az enteriőrben. A fekete-fehér mellett még mindig erősek a bézs és barna árnyalatok, élénk színek csak elvétve jelennek meg, akkor is csak kiegészítésként, vagy önállóan, más színekkel nem keveredve (például színes puffok és fotelek). Viszont nagyon sok standon láttam, hogy a szürke egyre dominánsabb szerepet kap, sőt úgy látom, hogy itt-ott már fel is váltotta a feketét. Leszögezhetjük, hogy pillanatnyilag a szürke-fehér-dió kombináció a legdivatosabb.
Még mindig nagyon divatos a fényes felületű bútor, fehérben, feketében és az ún. umbrabarna színben egyaránt. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy egyre több gyártó kezd megint a fával foglalkozni, érezni lehet, hogy szépen lassan, óvatosan visszatérünk a természetes anyagok használatához. A fa megjelenik ülőbútorokon, láthatóvá téve a szerkezetet, asztalokon és kisbútorokon egyaránt. És egyre erősödik az etno vonal is, amiről már írtam egy régebbi bejegyzésemben. Szóval újra vissza a természethez!
Ha szokásom szerint repülővel mentem volna Milánóba, valószínűleg még mindig ott lennék. És Ti sem olvashatnátok még a milánói bútorkiállításról szóló beszámolómat. Mivel azonban múlt héten két nemzetközi lakberendezési kiállítást is meglátogattam, egyszerűbb volt kocsival nekiindulni. És bár fárasztó volt, végül megérte – minden szempontból.
Az iSaloni méreteit nem tudjátok elképzelni. Annyit kell gyalogolni, hogy az a nap végére már szabályosan fáj. Ez az a hely, ahol a nők csinosan felöltöznek, de a lábukra tornacipőt húznak, mert másképp nem lehet kibírni. Olyan méretek és annyi kiállító van jelen, hogy napok alatt sem lehet az egész területet bejárni. Nekem idén három napom volt, hogy feltérképezzem az új trendeket és testközelből érezzem, mi is az a nagybetűs DESIGN. Ezen a kiállításon mindenki jelen van, aki valamit is számít, számítani akar vagy arra vár, hogy számítson. Egyébként egy ilyen kiállítás meglátogatása egy lakberendezőnek nem elsősorban arra jó, hogy csodaszép bútorokban és enteriőrökben gyönyörködhessen, hanem arra, hogy inspirálódjon és feltöltődjön. Na és persze úgy tér haza, hogy ismeri a nemzetközi trendeket és tudja, merre van az irány. Még akkor is, ha itthon ez az irány nem mindig ugyanaz…
Idén április 10. és 16. között rendezték meg a Light & Building világítástechnikai szakvásárt Frankfurtban, amely csak kétévente kerül megrendezésre. Egy napom volt arra, hogy a világ legnagyobb világítástechnikai seregszemléjének számomra érdekes kiállítóit végigjárjam és felfedezzem az újdonságokat. Elsősorban a design lámpák érdekeltek, az épületautomatizálás és egyéb világítástechnikával összefüggő elektronikai termékek amúgy sem hoznak lázba, úgyhogy ezeket kihagytam. A design lámpák három csarnokot is megtöltöttek, szóval volt elég látnivaló így is. Fotózni elméletileg nem lehetett, először a bejáratnál akarták leakasztani a vállamról a fényképezőgépet, de ezt sikerült kidumálni, aztán fotózás közben a biztonsági őrök tetten értek, és berakatták a ruhatárba a gépet. Ilyenkor jön jól egy kompakt minikamera, amely egy női táskában is elfér. Mondjuk nem nagyon értem, hogy manapság, amikor mobillal is lehet fotókat készíteni, miért kell erre ennyire ugrani.
A válság szerencsére nem volt érezhető a kiállítás színvonalán, sőt. Rengeteg ötletes és frappáns megoldás született és a standok is színvonalasak voltak. Az egyik design pavilonban a Messe Frankfurt szponzorálásának köszönhetően külön terület állt a fiatal lámpadesignerek rendelkezésre, ahol kiállíthatták a műveiket. Ezek közül nekem az alábbiak tetszettek a legjobban (a fotókat a tiltás ellenére én készítettem):
David Henrichs tervezte a 3Stars lámpát, amely egy műanyaglapból van kivágva.
Markus Becker tervezte ezt a Perelin névre hallgató lámpát, amely idén kapott red dot design díjat. Ez a lámpa elektrolumineszcens fóliából készül.
Ezen a lámpán egyből látszik, hogy egy nő tervezte. Nina Joan Schäfer a Fussilia nevet adta munkájának.
Az Orbiter lámpa egy cseh tervező, Lukas Giger munkája. A fényforrás a lámpatest lábában van, ahonnan felfelé világít, a felül lévő “tányér” pedig visszaveri a fényt, így szórt fény kapunk. A tányér mozgatható, ezáltal irányítható a fényforrás.
A papírból készülő Moonjelly lámpa red dot design díjat kapott 2009-ben. A lámpát a Limpalux designerei tervezték.
Itt a 21. század aromalámpája: O! Aroma and Color lámpa, a Designlab tervezőitől. A szilikon búra a tulajdonos hangulata szerint cserélhető: a sárga menta aromát, a narancssárga szantálfa aromát, a lila kardamom aromát, a fehér hintőpor illatú aromát tartalmaz.
Az Ikos lézervágott technológiával készül kétféle anyagból, rézből vagy porfestett alumíniumból. Az Ikos tervezője Sebastian Rust.
És most jöjjenek a kiállításról készített “paparazzi” fotóim, ezeket egy képgalériába rendeztem, mert túl sok lenne egyesével feltenni. Van köztük klasszikus, modern, és vicces lámpa is. Összességében nekem a young designerek munkája meggyőzőbb.
Úgy döntöttem, az Art Deco stílussal folytatom a lakberendezési stílusok sorozatomat. Különösebben nem vonzódom az antik bútorok iránt, ez alól azonban kivétel az Art Deco, mert ezt valahogy kedvelem. Főleg egy minimál térben tudok elképzelni egy szépen felújított Art Deco fotelt vagy egy szép lámpát. Na, de nézzük, mit lehet tudni erről a stílusról.
Kezdetek
Magát az Art Deco elnevezést csak a múlt század hatvanas éveitől használjuk, azelőtt a Modernizmus gyűjtőfogalom alá sorolták a húszas-harmincas évek vezető stílusirányzatát. A név egy 1925-ben Párizsban tartott kiállítás francia elnevezéséből ered, és két olyan évtized ipar- és képzőművészetét jelzi, amelyben egymás mellett élt a Bauhaus száraz, merev és funkcionalista esztétikája, illetve egy játékos és egzotikus formavilág.
Előzmények, motívumok, jellemzők
Az Art Deco előzményei a kubizmus és a futurizmus, egyik legfontosabb jellemzője pedig a távoli tájak motívumkincsének használata. A Távol- és a Közel-Kelet, Afrika, Közép-Amerika formái, arcai és mintái köszönnek vissza a korszak tárgyain és plakátjain. A másik fő jellegzetesség a technika, a modern városi élet ünneplése: autók, gépek, hajók, repülőgépek, gyorsaság, mozgás, felhőkarcolók és sugárutak jelennek meg mindenütt. Jórészt a konkurrens, racionalista modernizmustól való eltávolodás vágyát jelzik a lekerekített élek, a függőlegesség, a luxuriőz anyagok, például a gyöngy, az arany, a technológia legfrissebb újdonságának számító króm, a neon és a bakelit. Az élénk színek, a komor fekete szín, a csillogó felületek, a sok tükör és díszítés használata jellemző.
Ami az építészetet illeti, elsősorban a nagyvárosi élet jellegzetes helyszínei (mozik, színházak, szállodák, mulatók) épültek Art Deco stílusban, de Miamiban például a mai napig áll egy egész negyednyi, csodálatosan felújított Art Deco épület. A stílus egyre népszerűbb lett, és egyre inkább összeforrt a fényűzéssel, a hollywoodi életformával.
Art Deco stílusban épült házak Miamiban.
Az iparművészeten kívül különösen jelentős a grafika, a plakátművészet területén: mozi- és színházi plakátok, kiállítások és reklámok százezrei készültek Art Deco stílusban és gyakoroltak óriási hatást a század második felének művészeire.
Az Egyesült Államokban – ahol a stílus igen nagy népszerűségre tett szert – az Art Deco utolsó évei összemosódnak a Streamline korszakával. Ez a kifejezés az ipari formatervezés egy olyan szakaszát jelöli, amelyben a jövőbe és a technológiai fejlődésbe vetett hit áramvonalas, dinamikus termékek özönét hozta létre. Elsősorban Raymond Loewy designer révén, akinek például a Shell és a Lucky Strike évtizedek óta változatlan logóit is köszönhetjük.
Raymond Loewy eredeti logója a Lucky Strike-nak.
Az Art Deco stílus legismertebb alkotói: Pierre-Émile Legrain, René Lalique, Jean Dunand, Eileen Gray, Pierre Chareau, Paul Frankl, Wells Coates. Az ő alkotásaikból válogattam néhányat, íme:
René Lalique Oranges vázája.
Eileen Gray “Bibeldum” névre keresztelt híres karosszéke.
