Posts Tagged ‘lakberendező’

A Moroso Milánóban

A Moroso szintén a milánói bútorvásáron mutatta be 2010-es kollekcióját és egy-két ráncfelvarrás utáni 2009-es darabját. Az új bútoraik érdekesek, de első ránézésre, nem a szépség jut róluk eszembe. Ez kissé zavar, ezért itt és most, utólag fogom értelmezni a Milánóban látottakat.

Az olasz Moroso cég 1952 óta tervez és gyárt kanapékat, karosszékeket és kiegészítőket olyan neves designerek közreműködésévél, mint Ron Arad, Carlo Colombo, Enrico Franzolini, Marc Newson, Toshiyuki Kita és Patricia Urquiola. A 2010-es kollekció egy hosszú párbeszéd eredménye, amelyben a világhírű designerek új design nyelveket kutattak, és kísérleteztek néhány szokatlan anyaggal is. A végeredmény egy változatos utazás a rendkívüli részletek között, amely egyben meghívás, hogy fedezzük fel a csomópontokat az ipari formatervezés új fogalmi térképén:

….Emlék a Silver Lake fotelben:

Szó se róla, elég furára sikerült, Patricia Urquiolától szokatlanul szögletes és szigorú.

Intimitás a Redondo kanapéban:

Ez már jobban passzol Urquiola stílusához. Remélem, érzitek az intimitást, a simogató kezek tulajdonosai érezték.

Életter a Klara karosszékben:

Nem olyan, mintha a hatvanas évekből maradt volna itt (vagy ott)? Még mindig Urquiolánál tartunk. Az „élettér” egy kissé retrós beütésű. Szívesen megkérdezném az illetékest, vajon miért?

Jólét a Wood Chair fotelben:

Igen, jól látjátok, fagolyókból van ez a fotel, illetve csak az ülőfelület borítása. Nekem egyből a fagolyós autósülésre szerelhető huzat jutott eszembe, gondoltam is egyből, hogy a Front Design még nem járt Kelet-Európában és nem ült Ladában. Vagy pont, hogy ültek és innen az inspiráció. Mindenesetre a képen belógó jobbodali láb tulajdonsa hangos „Wow” felkiálltással éljenezte a darabot, úgy látszik ő sem járt még errefelé és nem ült Budapesten taxiban. Nekem valahogy nem ez a darab szimbolizálja a jólétet.

Fenntarthatóság a Beth zsákfotelben:

A Beth fotel 100%-ban újrahasznosított anyagokból készül, tervezője Philippe Bestenheider. A huzata újrahasznosított gumiabroncsból, a töltete újrahasznosított, habosított PET palackokból van. Nagyon környezetbarát meg minden, viszont egyáltalán nem szép. De a „fenntarthatóságnak” maximálisan megfelel.

Ennyit az ipari formaterezés új fogalmi térképéről, most pedig jöjjön egy 2009-es újragondolt darab Patricia Urquiolától, a Rift szék:


Modern, színes és műanyag. Ennyit tudok mondani. 🙂

iSaloni 2010 Milánó – 2. rész

Remélem, mindenki végignézte a képeket, amiket tegnap tettem fel az iSaloniról ide, a blogra. Ez kb. az egyharmada az összes képnek, amit készítettem a kiállításon, úgyhogy készüljetek, itt a folytatás. A tegnapi postot ott fejeztem be, hogy végül nem árultam el, milyen trendeket határoztak meg a neves bútorgyártók. Mára tartogattam. 🙂

Nézzük a színeket és az anyagokat. Általánosságban elmondható, hogy még mindig nagyon erős a fekete-fehér hatás, de az arányok a fehér irányába tolódnak el. Nagyon sok olyan standot láttam, ahol a fehér dominált és a fekete csak kiegészítőként jelent meg az enteriőrben. A fekete-fehér mellett még mindig erősek a bézs és barna árnyalatok, élénk színek csak elvétve jelennek meg, akkor is csak kiegészítésként, vagy önállóan, más színekkel nem keveredve (például színes puffok és fotelek). Viszont nagyon sok standon láttam, hogy a szürke egyre dominánsabb szerepet kap, sőt úgy látom, hogy itt-ott már fel is váltotta a feketét. Leszögezhetjük, hogy pillanatnyilag a szürke-fehér-dió kombináció a legdivatosabb.

Még mindig nagyon divatos a fényes felületű bútor, fehérben, feketében és az ún. umbrabarna színben egyaránt. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy egyre több gyártó kezd megint a fával foglalkozni, érezni lehet, hogy szépen lassan, óvatosan visszatérünk a természetes anyagok használatához. A fa megjelenik ülőbútorokon, láthatóvá téve a szerkezetet, asztalokon és kisbútorokon egyaránt. És egyre erősödik az etno vonal is, amiről már írtam egy régebbi bejegyzésemben. Szóval újra vissza a természethez!

[nggallery id=7]

iSaloni 2010 nemzetközi bútorkiállítás Milánóban

Ha szokásom szerint repülővel mentem volna Milánóba, valószínűleg még mindig ott lennék. És Ti sem olvashatnátok még a milánói bútorkiállításról szóló beszámolómat. Mivel azonban múlt héten két nemzetközi lakberendezési kiállítást is meglátogattam, egyszerűbb volt kocsival nekiindulni. És bár fárasztó volt, végül megérte – minden szempontból.

Az iSaloni méreteit nem tudjátok elképzelni. Annyit kell gyalogolni, hogy az a nap végére már szabályosan fáj. Ez az a hely, ahol a nők csinosan felöltöznek, de a lábukra tornacipőt húznak, mert másképp nem lehet kibírni. Olyan méretek és annyi kiállító van jelen, hogy napok alatt sem lehet az egész területet bejárni. Nekem idén három napom volt, hogy feltérképezzem az új trendeket és testközelből érezzem, mi is az a nagybetűs DESIGN. Ezen a kiállításon mindenki jelen van, aki valamit is számít, számítani akar vagy arra vár, hogy számítson. Egyébként egy ilyen kiállítás meglátogatása egy lakberendezőnek nem elsősorban arra jó, hogy csodaszép bútorokban és enteriőrökben gyönyörködhessen, hanem arra, hogy inspirálódjon és feltöltődjön. Na és persze úgy tér haza, hogy ismeri a nemzetközi trendeket és tudja, merre van az irány. Még akkor is, ha itthon ez az irány nem mindig ugyanaz…

…folyt. köv.

Addig is itt az első adag kép. Jó nézelődést!

[nggallery id=6]

Vállalkozó mamik versenye 2010

Posted on: 1 Comment

Beneveztem az Év Anyavállalata 2010 versenyre, amely olyan anyukák versenye, akik saját vállalkozásukat úgy építették fel, hogy közben egy vagy több gyermeket is nevelnek. A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy az anyák számára kilátástalan mukaerőpaci helyzetből is van kiút.

Köztetek is van biztosan jónéhány édesanya, aki dolgozik és közben gyermeket nevel. Nekem egy lányom van, ez már korábbi bejegyzésemből is kiderülhetett. Két és fél éves volt, amikor elkezdett közösségbe járni és én belevetettem magam „igazából” a munkába. Az első évet úgy csináltuk végig, hogy egy hetet járt oviba, egy hetet volt itthon beteg. Nem tudom, hogy maradtam volna itthon vele, ha alkalmazott vagyok valahol. Nincs az a főnök, aki ezt tolerálja.

Már a terhességem alatt eldöntöttem, hogy belevágok a saját lakberendező cégem felépítésébe, úgyhogy belevágtam, ahogy láthatjátok is. A döntéseimiért egyedül én vagyok a felelős. El tudom vinni a lányomat az oviba és érte is tudok menni. Ha kell, bármikor itthon tudok maradni vele. Ritkán fekszem le éjfél előtt, viszont korán kelek. Gyakran vagyok kialvatlan, de mégis hajt előre a vágy, hogy valóra váltsam az álmomat. Mindig az az érzésem, hogy soha nem érem utól magam. De próbálkozom. Szerencsére a férjemre mindig számíthatok. Ha kell, még az ebédet is megfőzi…

Ha tetszik a blogom és amit csinálok, szavazz rám! Készítettem egy választási plakátot is a témában, ez most úgyis aktuális. 🙂

Klikk ide és szavazz rám! Köszönöm.