Már megint ott tartok, hogy éljen a design és éljen minden designer, aki megörvendezteti a mindennapokat. Itt egy újabb imádnivaló apró, de mégis nagy ötlet. Kockacukor új formában: zsalukő cukor. Hát nem cuki?
Mókás lenne építkezésbe belefáradt barátaink elé kitenni az asztalra az ebéd utáni kávé mellé. Esetleg tudatos ráhangolódásként bevetni a reggeli kávé vagy tea kortyolgatása közben. Miközben ébredezünk gyorsan felépíthetünk egy kisebb házikót az asztalon a maradékból. Csak nehogy a gyerek beleöntse a kakaóját a lyukakba “itt a beton” felkiáltással.
A Maison et Objet olyan nagy területet foglal el, hogy az ember napokig kószálhat a standok között anélkül, hogy kétszer látná ugyanazt. És mivel egész nap a standok között járkál, csak rohamléptekben marad ideje megnézni a várost. Így jártam le én is a lábamat pár nap alatt Párizsban. Egy kis kompakt Nikonnal készültek ezek a képek.
2009 novemberében megjelent az ismert brit fotográfus, Richard Powers legújabb albuma a Thames & Hudson kiadó gondozásában. A könyvet Dominic Bradbury írta és a The Iconic House – Architectural Masterworks since 1900 címet viseli.
Richard Powers képeit lenyűgöző tájak és kompozíciók jellemzik. Egyszer megkérdezték tőle, hogy miért specializálódott enteriőrök és épületek fotózására. Azt válaszolta, hogy ez egy természetes kiválasztódás volt, ő ehhez a témához vonzódik igazán, és rettenetes divatfotós lenne. Hát nem tudom, milyen lenne, mindenesetre szerencsés ember, mert a munkája kapcsán beutazhatja az egész Földet és csodálatosan berendezett enteriőrökben dolgozhat. Biztosan nem depressziós, hogy napi 10-12 órában egy lepukkant irodában kell üldögélnie.
Hitvallása szerint egy jó fotó elkészítéséhez az egyensúly a kulcs. Egyaránt fontos, hogy mi legyen a képen és mi ne legyen rajta. Pont annyira fontos, mint a kompozícióban szereplő árnyékok és a fények. A fotóit nézegetve arra jutottam, hogy bosszantóan rendben vannak a képei. Gyönyörűek és tiszták a terek. Minden képéből harmónia árad, ugyanakkor érzem, hogy ezekben az enteriőrökben emberek élnek nap mint nap, de most épp kimentek a konyhába inni valamit, vagy elugrottak valahová.
A kiemelkedő esztétikai élményt nyújtó enteriőrfotókból válogattam Nektek párat. Gyönyörködjetek és inspirálódjatok.
Helyetfoglalnék ezen a képen Arne Jacobsen 1958-as Tojás székében. És nem csak azért, mert az egyik kedvencem…
November Barcelonában. A katalón fővárosban töltött pár nap alatt végigjártuk a látnivalókat, többek között Mies van der Rohe 1929-es világkiállításra készített pavilonját, amelyet annak idején a német kormány megbízásából tervezett. A pavilonba belépve megdöbbentő a Miesre oly jellemző építészeti hitvallás tapintható jelenléte, amely az egységes, összefüggő tér gondolatát hirdeti. A képeken is jól látszik, hogy munkáira az átláthatóság, az egyszerű szerkezeti elemek és a modern építőanyagok használata jellemző. A 20. századi építészet modern templomaként tisztelt épületről készített fotóimat most megosztom Veletek, gyönyörködjetek. 🙂
A pavilon 53,6 x 17 m-es és mészkő talapzaton áll.
A részben fedett, részben nyitott terek nagyvonalúan szellősek és gyönyörűen megkomponáltak.
A berendezés egyszerű: egy medence, egy aktszobor és néhány Mies tervezte szék áll a térben. A krómozott csővázas szerkezetű Barcelona-szék azóta a huszadik századi bútortervezés klasszikus darabjává vált, és még mindig gyártják.
A szerkezet krómozott acéloszlopokból készült. A falakat mézszínű onyx, zöld márvány és mészkő borítja.
Lenyűgöző ez a minimalizmus. Figyelem: időben a két világháború között vagyunk!
Kint egy másik, nagyobb medence árasztja a nyugalmat.
